Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Tizedik fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
KELEPCE
━━━━━━━━━━━━━━━━

Péter már két éjszaka nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Folyamatosan a történtek jártak a fejében.
Még mindig érzi a száján a Kapitány csókját.
Sosem csókolózott még senkivel. Nem is tudja, hogyan kell. Csingiling mesélt neki róla, és a sellők is, akik a barátai voltak.
Kedvelték Pétert, mert mindig elszórakoztatta őket. Ám, a sellők ettől független veszélyes és gonosz lények. Legalábbis a többségük.

Mindenesetre a fiú most nem tudja, hogyan tovább. Ha elvezeti a Kapitányt a kincshez, akkor a sellők bosszút fognak állni Péteren.
De ha nem vezeti el oda... Péter felnő, és soha többé nem lehet gyerek.

Hogyan kerülhetett ilyen kelepcébe?

Hiszen annyira jó élete volt, és ez az ember elvette tőle. Hook mindent elvett tőle.
Péterben olyan erősen mozdul meg a férfi iránt érzett gyűlölet ebben a pillanatban, hogy legszívesebben tényleg végezne vele.

Miért csókolta meg őt, ha ő is gyűlöli a fiút?
Egyáltalán jelent ez valamit?
Nem az a normális, ha egy férfi nőt csókol és érint meg?
Vagy két férfi is tehet ilyet?

Péter nem tudja ezekre a kérdésekre a válaszokat, mivel még sosem volt ilyen helyzetben.

És mi az, amit érzett és érez?
Miért bizsergett a teste és hevült fel minden porcikája, amikor a Kapitány megérintette?

Hirtelen kinyílik az ajtó és egy férfi esik be rajta. Koszos és büdös, a sötét haja csapzottan tapad az arcába.

━ Itt maradsz! – mondja neki kintről egy hang. Péter nem mozdul meg az ágyban. Csendesen figyeli, amíg a férfi feltápászkodik, majd észreveszi Pétert.

A férfi visszanéz az ajtóra, és ismét Péterre. Egyikük sem szólal meg, csak nézik egymást. Aztán a hajó billegni kezd, amikor egy ágyú megdördül a távolban.
A fiú összerezzenve ül fel az ágyon.
A tegnapi ruhái vannak rajta.

━ Ki maga? – szegezi a férfinak a kérdést, aki szintén felül a padlón.

━ A nevem Klover. – feleli. – Klover Iwolla. Századparancsnok vagyok a londoni flottában. – néz fel a fiúra, miközben felhúzza a mellkasához a térdeit, majd átöleli őket. – Vagyis... csak voltam.

Péter amint meghallja a város nevét, kíváncsiság fogja el. Megint ágyú dörrenés hallatszik és meginog a szoba gyér berendezése.

A Kapitánynak biztos megint előjött az üldözési mániája. – gondolja magában.
Bárcsak a szörny felfalta volna akkor teljes egészében! – teszi hozzá fejben mellékesen.

━ Én Pán Péter vagyok. – mutatkozik be végül a fiú. – És azt hiszem, maga rossz helyen van.

━ Nekem mondod? – nyűszít fel kétségbeesetten a férfi, majd lemondóan megrázza a fejét. – Azt hittem, meghaltam és ez a pokol.

━ Á, ugyan! – legyint Péter. – Hook hajója még a pokolnál is rosszabb. – mosolyodik el a fiú barátságosan, majd lemászik az ágyról és leül a padlóra, szemben a férfival. – Meséljen! Mikorból érkezett?

A koszos férfi úgy néz Péterre, mint aki meghibbant. Bár, inkább ő néz ki úgy, mint egy őrült, de ez már csak mellékes. A hangja rekedtesebb lesz, amikor megszólal.

━ Mikorból?

━ Igen. – bólint a fiú. – Én utoljára 1889-ben jártam Londonban. Azóta nem igazán volt kedvem visszamenni egy kisebb incidens miatt... De alapból a Földön 1938-ban repkedtem, pont Franciaország felett. - húzza el a száját. – Szóval maga mikori Londonból való?

Klover továbbra is feszülten figyeli a fiút. Nem tudja mire vélni az imént hallottakat, de nagy nehezen válaszra bírja magát.

━ 1940-ből. – feleli nyelve egyet. – Dunkirk-ből menekítettek volna haza, amikor egy német repülő lebombázta a hajót. Egy mentőcsónakba ugrottam, ami leszakadt a hajóról. Aztán csak sodródni kezdtem egyedül a La Manche csatornán, ki az Atlanti-óceán felé. – megtörli koszos kezével a szemeit, amikben hirtelen könnyek gyűlnek az emlék miatt.

━ Semmi baj. – veregeti meg Péter esetlenül a férfi vállát. – Megint valami háború dúl most a világukba, mi?

━ A világunkban? – néz fel elnyílt ajkakkal Péterre.

A fiú tudja, hogy ennek az embernek egy jó nagy fejtágítás kell most mindenről, ha megakarja értetni vele, hogy hol van és mi várhat rá a jövőben.

━ Ez itt Sohaország. Egy másik világ, messze a maga világától. Itt máshogy működik a tér és az idő. Valószínűleg egy résen jöhetett át, ami pont az Atlanti-óceánban nyílt meg. – von vállat a fiú. – Megesik, hogy olykor véletlenül nyílnak ilyenek.

━ És nincs rá mód, hogy valahogy hazajussak?

━ De, több mód is van... - mondaná Péter lelkesen. – Viszont ahhoz először Hooktól kéne megszabadulnunk. – húzza el a száját.

━ Ez az ember... Kicsoda? Mármint, értem, hogy kalóz, de...

━ Egy hazug, önimádó, becstelen gyilkos. – világosítja fel Péter. – De van egy gyengepontja. Ugyanis fél a szörnytől, ami a tengerünkben portyázik.

━ Itt szörnyek is vannak?

━ Meg tündérek, sellők, egyéb kisebb törzsek. - kezdi el sorolni a fiú.

━ Mintha egy Tolkien regénybe csöppentem volna... - fogja meg a fejét a férfi.

━ Vérfarkasok. – folytatja gondolkozva Péter. – Ne szidja Tolkient! – vágja oda. – Beletelt egy időbe, amíg megtanultam olvasni, de nagyon jó író!

━ A Babó fele érthetetlen. – néz rá Klover.

━ Mert nincs elég nagy képzelőereje!

━ De azt hiszem, hogy most már lesz, nem igaz? – rázza meg a fejét sóhajtva.

━ Kifogom juttatni Sohaországból, ha segít nekem.

━ Miben tudnék én segíteni?

Péter egy csalafinta mosolyra húzza a száját.

━ Egy eget rengető csínyben!