Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Hatodik fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
TISZTASÁG
━━━━━━━━━━━━━━━━

Ráparancsolnak, hogy tisztálkodjon meg.
Egy hasonló korú, fiatal férfi hoz neki tiszta vizet a dézsába és egy furcsa kinézetű csúszós és ragadós valamit.
Egy szappant.

Lobeelo csúnyán néz Péterre, aki csak tétlenül álldogálva figyeli őt, miközben megtölti neki a dézsát vízzel.

━ Mosakodj meg! – utasítja hozzávágva a tiszta, száraz rongydarabot, ami törülközéshez kellhet neki. Péter felfigyel rá, hogy a fiúnak nincs haja. Az arcán különböző alakú tetoválások futnak végig. Barna bőrén még több helyen is feltűnnek hasonló minták. Ismerősek neki. Egy törzs régen élt Sohaországban, akiknek ilyen jeleik voltak. De aztán Hook tett róla, hogy már ne éljenek többé a szigeten... Valószínűleg ő rabolhatta el a fiút is. – Gyűlöli, ha valaki mocskos. – teszi hozzá Lobeelo.

Péter először nem tudja, kiről beszél a fiú, aztán azonnal megérti.

━ Mit számít neki, hogy milyen vagyok? – kérdez vissza, de a másik már nem válaszol, csak undorral az arcán kisétál a kabinból, ahova Pétert zárták.

A fiú hallja az ajtón kattanó lakatot, és a kulcscsörgést, ahogy a másik fiú távozik.

Vajon miért szolgálja ilyen hűen azt, aki feltehetőleg elragadta őt a törzsétől?

Úgy dönt, hogy inkább nem foglalkozik ezzel a kérdéssel és megmosakszik.
Kiszedi a körmei alá ragadt sár és koszmaradványokat. Megmossa a talpát, ami fekete a kosztól.

"Gyűlöli, ha valaki mocskos." - mondogatja magában a kopasz fiútól hallott szavakat.

Mégis mibe keverte magát Péter?

Hook nem ölte meg, de csak idő kérdése, hogy mégis megtegye. Hiszen bevallotta, hogy mindennél jobban erre vágyik.

A haját is leöblíti vízzel. A dézsa elég kicsi az új testének méreteihez, de felhúzott lábakkal belefér. A mosakodáshoz kapott víz langyos, viszont ez is valami.
Szinte észre sem veszi, hogy a dézsa vize feketévé válik, miután végez a teste lecsutakolásával.

Mikor is mosdott utoljára?

Kilép a dézsából és törölközni kezd a ronggyal. A kabinban lévő rozoga ágy felé pillant.
Új ruhákat kapott. – állapítja meg.
Egy egykor fehér színű ing, s egy fekete, buggyos nadrág hever a szakadt matracon, ami már szebb napokat is láthatott.

Szokatlan számára, de valahol kényelmesebbek is a ruhadarabok, mint az indákból és levelekből készült nadrágja.

A buggyos nadrág mellé kapott egy alá-öltözetet, ami sokkal vékonyabb és rövidebb. Még nem látott ilyesmit, de felveszi azt is.

Furcsa... Az összes ruhadarab pont a mérete.

Két lábravaló dolog is akad ott, amik nagyon puhák. Nem tudja, mi lehet a nevük, de felveszi azokat is. Hideg lábfejeit szinte azonnal felmelegíti az anyaga.
Aztán ott van a padlón két lábbeli. Felveszi őket, majd jobban szemügyre veszi.

Bakancs.
Igen, ezt határozottan ismeri, mert a Kapitányon is folyton ezt látja.

Vicces, de jelenleg ő is kicsit úgy érzi magát, mintha egy kalóz lenne.

Miután felöltözik ráül a matracra és kipillant a kicsiny ablakon, ami tőle balra van.
Látja a szigetet.
Kíváncsi, vajon mit csinálhat most Csingiling.
Niroit nem engedte, hogy a tündérlány Péterrel tartson. Bár szabad utat engedett a lánynak, ezt mégsem hagyhatta. Hiszen ez egy már jóval veszélyesebb küldetés, ahol Péternek egyedül kell boldogulnia.

Nézi a tengert, és gondolkozik.
Hook tehát nem öli meg egyelőre, mert Péter még kell neki valamire.

De vajon mire?
Mit nyújthat ő, ami a Kapitánynak kell és mástól nem kaphatja meg?

„Gyűlöli, ha valaki mocskos." – jutnak eszébe ismét a szavak.

Fogalma sincs, miért ragadt meg ez annyira a fejében. Talán valami lényeges dolgot rejt. Vagy sokkal inkább... valami borzalmasat.

· ⚓️ ·

Már beesteledik, amikor egy férfi jön érte. Nem sokkal magasabb nála, de idősebb és szőke hajú. Az ingje tiszta, és meglepően kellemes az illata.

Nem szól semmit, csak belép és rátesz egy vasbilincset Péter kezeire, majd megfogja a két keze között futó láncot és húzni kezdi.

A fiúnak ez nem tetszik, de nem mer ellenkezni, mivel amikor először megteszi, a szőke hajú férfi hirtelen megtorpan előtte és olyan szúrós pillantást vet felé, hogy Péter harci kedve is elszáll.

Csak húzza maga után, aztán megáll egy ismeretlen ajtó előtt. Kettőt kopog, majd meg sem várva a választ, kinyitja az ajtót és belöki Pétert.

A fényviszonyok odabent mások, Péter pedig lehunyja egy pillanatra a szemeit, hogy megszokja a világosságot.

━ Minden rendben ment? – szólal meg a túl ismerős, mély hang. A másik nem válaszol, csak kurtán biccent. Leveszi Péter kezéről a bilincset és magukra hagyja őket.

A fiú jobban szemügyre veszi a helyiséget.
Ez ismét a Kapitány kabinja, csak most egy másik ajtón jöhettek be, ami ismeretlen volt egészen eddig Péter számára.

Körbepillant. Egy hatalmas, megterített asztal áll a kabin belsejében, tele annyi étellel, ami az egész legénységnek is elég lenne. Az ételek között gyertyák állnak, amelyek fényt adnak a sötét szobának.

A fiú tekintete a Kapitányra siklik, akinek más az öltözete. Nem a szokványos piros, hosszú köpenye van rajta és a kalapja. Most sokkal másabb. Egy fehér inget visel, ami Péteréhez képest tényleg hófehér. Egy fekete mellényt is felhúzott rá. A lábaira egy vörös bőrnadrág simul, ami kiemeli vastag, izmos combjait.
És egy tiszta bakancs pihen a lábain.

Ép kezén lévő ujjain gyűrűk díszelegnek.
A haját befonták a tarkójánál, így most sokkal rendezettebb, mint alapjáraton.
Péter akkor jön rá, hogy mi is történik valójában.

━ Azt hiszem, hogy most már végre nyugodt körülmények között hallgathatod meg az ajánlatomat, Kedvesem! – mondja Hook nyájasan és a Péterhez közelebb lévő szabad szék felé int kampós kezével.

A fiú összehúzza a szemeit és úgy méregeti a férfit. Simán rátámadhatna, ha akarna.
Csak annyi kell, hogy Péter felkapja a kést az asztalról, és torkon szúrja vele a Kapitányt.

Mégsem teszi.

Hiszen akkor sosem kaphatná vissza az örök fiatalságát.

Ugyanis ahogyan a Kapitány is tudja; Péter egyedül azért jött ide, önként feladva a szabadságát, hogy alkut ajánljon a Kapitánynak.

Csak azzal nem számolt, hogy Hook fog előbb ajánlatot tenni neki.