Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Első fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
ELLENSÉGEK
━━━━━━━━━━━━━━━━

Magasan repül az égen. Szárnyal akár a madarak. Élvezi a hajába bele-belekapó szellőt, ami most sokkal hűvösebb.

A tenger alatta zavarossá válik. Közeleg a vihar, ami azt jelenti, hogy a hajónak ki kell kötnie, ha nem akarja a Kapitány, hogy a legénysége és a szeretett hajója odavesszen.

Bár Péter előszeretettel nézné végig Hook dühös képét, ahogy a tenger magába temeti azt a romhalmazt.

Ha már itt tartunk, a férfi meg is érdemelné.

Péter rászáll egy sötétebb felhőre és onnan figyeli, ahogy a hajó egyre jobban meginog a háborgó vízen.

━ Mibe fogadunk, hogyha felbosszantom, akkor elfeledkezik a viharról? – kérdezi Péter a vállára pillantva, ami felett Csingiling töretlenül repked.

━ Mindent megtenne, hogy végezzen veled. Te is tudod. – mondja neki az apró tündér és rászáll a fiú vállára. – Szerintem nem jó ötlet most ezzel próbálkozni. Viharban nehéz repülni. – teszi hozzá és tüsszent egyet, amitől erősebben csilingel. – Buta tengeri nátha!

━ De vicces lenne. – mondja Péter a szemeit a hajón tartva, ami egyre jobban közelít a sziget felé. – És nincs olyan, hogy tengeri nátha.

━ Igenis van! – feleli mérgesen Csingiling és egyre hangosabban csilingel, amitől Péternek hirtelen megfájdul a bal füle, mivel a tündér közvetlen mellette van.

━ Akkor is odamegyek. – válaszolja inkább magának határozottan.

━ Esztelen Péter! – csípi meg a fülcimpáját a tündér, mire Péter felszisszen.

━ Elég! – szól rá a tündérre, aki csak sértetten felszáll a válláról.

━ Aztán ne mondd, hogy én nem mondtam meg! – feleli felhúzott orral, majd hirtelen el is tűnik Péter szeme elől.

A fiú keze az indákból és zöld levelekből készült nadrágjára csúszik, ahol a késének tokja is van. Bármennyire is igaza van Csingilingnek, Pétert hajtja a vágy, hogy kitoljon a Kapitánnyal és a kalózaival.

Felszáll a felhőről és az erősebb szél ellenére is zuhanórepülésben indul meg a kalózhajó felé.

A tenger hullámai egyre durvábban csapódnak neki a hajó oldalának, a hajóorra pedig egyenesen a sziget felé tart.

Péter a hajó algássá vált oldalára tapad.

Nem ártana néha letakarítani. – gondolja magában.

━ Vitorlákat bonts, Jugo! – kiáltja a mély, érdes, parancsoló hang, amihez egy markáns és nevetséges külső tartozik. Legalábbis Péter szerint. – Kikötünk fiúk!

━ Az én szigetemen ugyan nem! – morogja maga elé a fiú, majd felröppen a levegőbe, hogy felfedje magát Hook és a legénysége előtt. – Hiányoztam, Kapitány? – kérdezi a fiú kiabálva, miközben az ajkaira egy elégedett vigyor ül. Hook amint meghallja a túl ismerős hangot, az ég felé néz.

Péter számításai szinte azonnal helyeslőek, ugyanis mintha a férfi megfeledkezne a heves viharról körülöttük, zöld szemeit a fiú íriszeibe fúrja.

━ Pán Péter. – szűri ki a fogai közül a szavakat.

Péter nevetve reppen tovább, hogy feltartsa a legénység többi tagját, akik a hullámokkal küzdve próbálnak kikötni a szigeten.

━ Ágyúkat tölts! – kiáltja Hook.

━ Kapitány, erre most nem érünk rá! – ordítja le neki a vörös hajú kormányos, Ludwig, aki igyekszik egyenesbe tartani a hajót, hogy ne borítsa fel őket a háborgó tenger.

Hook olyan pillantással néz fel a fiatal férfire, hogy amaz szinte azonnal elhallgat és megbánja, hogy megszólalt.

A Kapitányt jelenleg már az sem érdekli, hogy a ruhájának csapódik a hideg tengervíz, ahogy egyre nagyobb hullámok keletkeznek.

━ Azt mondtam, hogy ágyúkat tölts! – ismétli meg a szavait hangosabban, és a bal karjával, aminek a csuklója helyén egy kampó díszeleg, az ágyuk felé mutat.

━ Igenis! – szólal meg a legénység egyszerre, de képtelenek meggyújtani az ágyúkat, ugyanis a tenger már a fedélzetet ásztatja és a puskapor elázik. Tüzet pedig képtelenek csiholni ilyen cudar körülmények között.

Péter nevetve kapja fel az egyik kalóz kalapját és a fejére teszi.

━ Sok sikert a viharhoz, Kapitány! – szalutál a férfinak.

A fiú tudja, hogy el kell tűnnie, mert, ha rázendít az ég is, ő sem fog tudni repülni.

━ Légy átkozott, Péter! – morogja Hook ahogy a fiút figyeli. Azt a nevetséges indákból és levelekből készült ruhát, és a hozzá tartozó két azonos szíjat, ami a fiú vállain fut végig, megtartva ezzel a nadrágot és felfedve a tizenéves gyermeki mellkast. Hookban megfogalmazódik egy gonosz gondolat a látványra és elmosolyodik. – És teszek róla, hogy az legyél. – mondja ezt már magának, mivel Péter nem hallja, hiszen tovaszáll a borús égbolt felé, egyenesen vissza a szigetre, amit hamarosan Hook és a legénysége is elér.

Sohaország még nem látott olyan aljas ármányt, amire a Kapitány készül.

━ Hova tovább? – kérdezi tőle Caspian, a térképész, amikor kikötnek.

━ Megkeressük az egyetlen embert ezen a szigeten, aki segíthet örökre eltüntetni ezt a kis mitugrászt. – feleli a Kapitány. – A legénység fele itt marad, a többiek velem jönnek! – adja ki az utasítást, majd elindul a fák rengetege felé, ahol csupa ismeretlen lény és veszély vár rájuk. Viszont a Kapitány már túl jól ismeri a szigetet ahhoz, hogy tudja: Őt senki sem győzheti le. Még maga Pán Péter sem.