Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Negyedik fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
ÁTKOZOTT
━━━━━━━━━━━━━━━━

A tündérkirály, Niroit, mindig is tisztelettel bánt Péterrel. Ahogyan a fiú is vele.

A király engedte meg annak idején, hogy Csingiling elhagyja az otthonát, és a fiúval tartson.

Niroit szereti a népét.
Úgy tartja, hogy a tündérek népe a legtisztább és legbarátságosabb egész Sohaországban.
A tündérkirály ereje pedig a leghatalmasabb, s ezzel senki sem mer vitába szállni.

Most mégis... Tanácstalanul ingatja a fejét, ahogy felnéz Pán Péterre, akinek egyre jobban kezd összetörni a szíve.

A tündérkirály felreppen és megérinti az egykoron gyermeki arcot, amit most már erősebb borosta fed. Az érintése aprócska, akár csak a mérete. Kicsi szemeivel Pétert nézi és lemondóan felsóhajt.

━ Sajnálom, fiam. – mondja neki öreg hangján. – Ez egy átok.

Péter az orrát ráncolja, ahogy próbálja elfojtani a könnyeit, amik szüntelenül csordogálnak a feldagadt, vörös szemeiből.

━ Egy átok? – kérdez vissza.

Annyira lehetetlennek tűnik ez a szó számára. Persze volt dolga már átokkal, de az nem a saját kárára történt. Akkor egy sellőnek segített, akit elátkoztak.
Viszont most nagyon úgy tűnik, hogy Pétert átkozták el.

Csak tudná, hogy mégis ki lehetett...

Úgy csap a fiúba a felismerés, hogy hirtelen felkel guggoló helyzetéből. A tündérkirály megijedve reppen hátrébb.

A nagy tündérfa mögül félig-meddig elbújva figyelik a tündérek a jelenetet.

A tündérek nagyon ijedős népek, ezért is furcsálták mindig is, hogy Csingiling miért volt hű egy emberfiúhoz, nem pedig a saját népének királyához.

━ Hook tette! – mondja hevesen Péter.

━ Biztos vagy ebben? – kérdezi tőle csilingelve a tündérlány, aki szüntelenül mellette repked.

Niroit az állára simítja a kezét és végig húzza apró ujjait ősz szakállán. Gondolkozik.

━ De mindezt nem egyedül vihette véghez... – szólal meg hosszas hallgatás után.

Péter össze van zavarodva, viszont azt már határozottan állítja, hogy a Kapitány keze van ebben az egészben.

Miatta nőtt fel Péter.
Ő vette el tőle az egyetlen dolgot, amit birtokolt: Az örök fiatalságot.

A tündérkirály hirtelen felreppen a fához és tündérnyelven kezd el beszélgetni a népével.

━ Miről beszélnek? – kérdezi a fiú Csingilinget.

━ Próbálnak rájönni, hogy ki segíthetett Hooknak ebben a merényletben. – feleli a tündérlány és ő is odaszáll Niroithoz és a többiekhez, hogy jobban hallhassa a fejleményeket.

Péter tehetetlenül álldogál a mohán és a hatalmas tenyereit figyeli, amik napokkal ezelőtt még sokkal kisebbek voltak, és sokkal... gyermekibbek.

Niroit hosszas tanácskozás után visszareppen Péter elé. Bár kicsiny vonásai szabad szemmel nehezen lehetnének kivehetők, de Péter már hozzászokott Csingiling jóvoltából, hogy jobban ügyeljen ezekre a részletekre.

━ Van egy nagyon régi hiedelem. – kezd bele a tündérkirály csendesen. – Sok tündér már nem is ismeri, de én még jól emlékszem rá.

Péter tenyerei izzadni kezdenek. Egyre feszültebb, ám csak némán hallgatja Niroit szavait.

━ Él itt Sohaországban egy boszorkány. Sötét mágiát használó, becstelen és hitvány... A nevét nem emlegetjük magunk között, mert az rossz ómen. Viszont, ha valaki ilyen erős átkot szórt rád, Péter, az csak is ő lehetett.

A fiúval hirtelen forogni kezd a világ, ahogy felfogja a tündérkirály szavait.

━ Tehát Hook kérte fel, hogy átkozzon meg? – kérdezi kétségbeesetten.

━ Nos... Azt hiszem, ezt tőle tudhatod meg egyedül, Péter. – válaszolja Niroit. – De te is tudod, hogyha nem sikerül visszafordítani az átkot...

━ Akkor örökké felnőtt maradok? – néz a tündérre a fiú.

━ Az azt jelenti Péter, hogy évről évre idősebb leszel. És egyszer, ha eljön az idő...

━ Meghalok. – fejezi be szomorúan a fiú a király gondolatait.

· ⚓️ ·

━ Nos tehát? – kérdezi Hook a vörös hajú kormányosát. – Sikerült értelmes választ csikarnunk a fogolyból? – dől a korlátnak, s pillant le a fedélzetre, ahol pár férfi éppen a hajót súrolja.

━ Ostobaságokat mondott csak. – horkantja Ludwig. – Valami háborúról beszélt, meg arról, hogy ő egy London nevű városba tartott, amikor valami németek lebombázták a hajót és ő ezáltal hajótörött lett. – folytatja értetlenkedve a történetet a kormányos.

Hook csendesen hallgat.
Nem sokat tévedett tehát abban, hogy a férfi egy elmeháborodott.

━ Használható itt bármilyen munkára?

━ Aligha. – von vállat Ludwig. – Talán, hogy a padlót súrolja.

━ Hány áldozatot követelt a kis kiruccanás a szigetre pár napja? – tanakodik Hook a nyugodt tengert kémlelve. Őszintén nem emlékszik már arra, hogy hány emberét vesztette el. Annyian vannak ezek, mint a tetvek.

━ Hármat, Kapitány.

━ Akkor marad a fogoly! Talán elszórakoztat minket még ezekkel a bugyuta történeteivel. – nyugtázza a férfi és leveszi fejéről a piros kalapját.

A kampóját végig húzza a hattyútollon, ami a kalapba tűzve mered az ég felé.

━ Kapitány! – kiált le az árbockosárból Lobeelo. – Pán Péter egyenesen idetart!

Hook egy halvány félmosolyra húzza a száját és visszateszi a kalapot a fejére.

━ Már éppen ideje volt. – nyugtázza csendesen és könnyed mozdulatokkal indul el a lépcső felé, ami leviszi az alsó fedélzetre. – Tartsd egyenesbe a hajót, Olebb! – szól oda Ludwignak, aki csak biccentve egyet megteszi, amit a Kapitánya kér tőle.