Szerelem a levegőben

Haza út

Hailee: Hát ide is értünk! Köszönöm hogy elkisértél!

Seb: Ne köszönd ez természetes!

Hailee: *Hailee megölelte Sebet majd adott az arcára egy puszit* Tényleg köszönöm! Most viszont elmegyek aludni mert, holnap nagy napunk lesz!

Seb: Álmodj szépeket!

Hailee: Te is!

Seb: Haile várj, elkell mondanom valamit!

Hailee: Mi az baj van?

Seb: Nem, dehogy... tudod mit lényegtelen... nem számít...

Hailee: Pedig fontosnak tűnt.

Seb: Nem az, majd holnap találkozunk jó éjt! *elment*

Hailee gondolatai: Oké... ez furcsa volt, sosem szokott ilyen zavart lenni, mindegy biztos fáradt lehet.

(Másnap)

Mrs. Olsen: Na gyerekek, köszönöm hogy ilyen gyorsan idejöttetek. Sajnos ez az utolsó napunk mert biztos mindenki tudja de, azért elmondom hogy Tony tegnap éjjel kitört egy ablakot amit az osztálypénzből fizettünk ki, így már nem tudunk maradni mert a programok költségét nem tudjuk állni.

Hailee: Agresszív vadállat! *Oda súttogta Sebnek*

Seb: *felnevetett* Ez jó volt!

Mrs. Olsen: Sebastieen... halkabban! Apropó tudom sokan pályáztatok a mai darab szerepére de, én Haileet és Sebastient választottam! Esetleg most előtudjátok adni a darabot?

Seb: Szerintem igen.

Mrs. Olsen: Nagyon jó! Akkor ez után elmegyünk enni, aztán indulunk haza!

(Hailee és Seb felment a színpadra)

Hailee: Az arcomon az éj álarca, látod,
Másképp leányos pír kendőzné arcom,
Azért, amit ma éjjel elkotyogtam.
Az illem - ó -, az illem azt kívánná,
Hogy visszaszívjam, ámde félre illem!
Szeretsz-e? Majd így szólsz - tudom -: "szeretlek" -
S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj,
Mert a szerelmeseknek hitszegésén
Jupiter is kacag. Ó, Romeo,
Valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves:
Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem,
Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
Hogy udvarolj, másképp nem, a világért.
Szép Montague, lásd, lágy vagyok, nagyon,
S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam,
De bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád,
Mint kik ravaszdin kelletik maguk.
Talán magam is ezt teszem - bevallom -,
De észre sem vettem, mikor kilested
Bús vallomásom: most azért bocsáss meg,
S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem,
Mit a sötét éj fölfedett neked.

Seb: Az áldott holdra esküszöm, kisasszony,
Mely a gyümölcsfákat ezüstözi -

Hailee: Ne arra esküdj, a hold változékony,
Havonta másul az körös futásán,
Attól szerelmed éppoly ingatag lesz.

Seb: Mire esküdjem?

Hailee: Semmire sem esküdj:
Vagy jól van, esküdj édes tenmagadra,
Bálványképemre, az én Istenemre
S hiszek tebenned.

Seb: Hogyha hű szerelmem -

Hailee: Nem, mégsem esküdj: bár tetszel nekem,
De ez az éji frigy sehogy se tetszik.
Oly hirtelen, meggondolatlan és gyors,
Akár a villám, amely elcikáz
S te azalatt még ki sem mondhatod:
"Villámlott." Édesem, jó éjszakát.
Szerelmünk bimbaját a nyári szellő
Virággá érleli, ha látlak újra.
Jó éjt, jó éjt! Oly csöndesen aludj,
Mint amilyen szívem nyugalma - úgy.