Szerelem a levegőben

Mély vizek

Hailee: *Lenézett a kezére amelyikkel Sebastien kezét fogja* Öhmm nem tudom. *Gondolatban* Úristen még mindig fogja a kezem!

Seb: *Nevetett* Okés *elengedte Hailee kezét*

(Hosszas sétálás után, Hailee és Sebastien haza értek)

Seb: Sziasztok megjöttem!

Adam: Nagyon helyes, fiam éppen időben gyere csak!

Seb: Mi folyik itt?

Jordana: Apáddal azon gondolkodtunk hogy mivel eléggé sok dologhoz értesz fejleszteni kéne a tudásod...

Adam: Ez így igaz, nyáron sokat segítettél az idős szomszédainknak, megszerelni ezt azt, ezért nagyon büszkék vagyunk rád!

Seb: Most komolyan mi folyik itt?

Jordana: Seb...

Seb: Egész életemben egy kupac szardarabként voltam kezelve, Lucas volt az "Isten" a szemetekben... most meg jön ez a szöveg? Állandóan én védtem meg őket a sok szartól én kaptam a legtöbb verést apa még a seregbe is berakatott csak azért, mert azt hitte én vagyok a "rossz" fiú, ma is én lettem lealacsonyítva apa álltal amivel nem lett volna bajom mert, megszoktam tőle de, legalabb ne Sabrina előtt meg az új csaj előtt csináltad volna... kinek kellenek a megvető sajnálatot kifejező pillantások? Mert, nekem nem... mindent megcsináltam nektek, mégis én voltam a rossz gyerek a szemetekben... egyszer sem kezeltetek úgy mintha büszkék lennetek rám...

Jordana: Hidd el fiam! Sajnáljuk hogy ez történt, hülyék voltunk, kérlek bocsáss meg nekünk!

Seb: Szóval bocsánatot kértek?

Adam: Igen... sajnáljuk Fiam!

Seb: Jó, nem bocsáltok meg...

Jordana: De, Seb...

Seb: Szerintetek a sok szar amit miattatok vagy a hadsereg miatt kaptam, a sok át nem aludt éjszaka csak azért, merül feledésbe mert, bocsánatot kértek?

Adam: Igazad van Fiam.

Seb: Nézd Anya, Apa. Tudom hogy próbáljátok jóvá tenni a dolgokat, aminek örülök de, a múlton nem tudtok változtatni akár mennyire is akartok. Végülis ti kellettetek ahhoz hogy olyan legyek most amilyen, az előbbi kiindulásomért, bocsánatot kérek már, évek óta bennem volt... *Seb lehajototta a fejét bűntudatában*

Jordana: Fiam ezt teljes mértékben megértjük apáddal, tudjuk hogy sok mindenen mentél át vagyis igazából Sabrina ébreztett rá minket...

Seb: Ki más lehetett volna... sokszor úgy érzem hogy nem érdemeljük meg Sabrinát...

*Sabrina a konyhába menet elcsípte az utolsó mondatot*

Sabrina: Ilyet ne is mondj Bátyus, szeretlek titeket az összes hibátok ellenére, ha nem lennétek olyan makacsok nyilván jobb lenne de, mi így vagyunk a Brewster család és Seb, te tartod egyben ezt, a családot.

Adam: Seb, Sabrinának igaza van. Mindegyikünk terhét magadra veszed, mi meg csak önzőn a mi problémánkkal foglalkoztunk és senki sem foglalkozott veled...

Seb: Van ez így hogy a csiga elesik, az a lényeg hogy most remélhetőleg változni fognak a dolgok. *Sebastien rámosolygott Adamra*

(Sebastient hívja Lucast)