Mystic - Skz ff.

(8)

Jimin késznek érezte magát. Aztán újra elbizonytalanodott. Lemenjen vagy ne? Ha lemegy valószínűleg többet nem tér vissza a mennybe. De annyira csábítja. A szívére vagy az eszére hallgasson? Mint általában, most is a vágy győzött. Este, amikor senki sem figyelt rá távozott a mennyből.

Eltakarva angyali vonásait, nem messze a vámpírok otthonától szállt le. De hol a kiszemeltje? Az imént még erre látta. Nem sokkal később a látókörébe került a vámpír, bár véresen.

- Vadásztam. – felelt a fel sem tett kérdésre.

- De jól vagy?

- Ez nem az én vérem. – Jimin megrémült, ezért ráförmedt – Nem vagy idevaló. Tűnj el!

- Eltévedtem. – keresett kifogást az angyal, de magát sem értette, miért akar maradni.

- És mit akarsz?

- Késő van. Nálad aludhatok?

- Én ilyenkor vagyok ébren.

- Tudom. – a vámpír végig mérte Jimint.

- Ha tényleg ezt akarod annak ára van.

- Legalább a neved megtudhatom? – alkudott.

- Az igazit nem mondom el. Sugának szólíthatsz. Gyerünk! – ragadta meg Jimin felkarját – Nem tudom mit akarsz, de ajánlom, hogy ne verj át! – villantotta meg szemfogait.

- Nem vagy valami barátságos. – forgatta meg a szemeit – Először szimpatikus voltál, azért kértem tőled segítséget.

- Én? Szimpatikus? – horkantott fel a vámpír.

Amikor megrántotta Jimin karját, a pulóverét is meghúzta. A kapucni kicsit félrecsúszott, a glóriából feltörő fény pedig majdnem megvakította Yoongit. Az angyal gyorsan visszahúzta a ruháját.

- Mi a franc? – kapott újra a menekülni próbáló keze után.

- Ne bánts kérlek! – nyüszített. Yoongi nem volt sokkal magasabb és testesebb nála, de félt tőle. A vámpírok köztudottan erős lények.

- Ugyan. Jól elleszünk. – húzta magához Jimint, hogy csuklóit összefogva, ne adjon semennyi esélyt sem a menekülésnek. Fejben pedig már az angyal megrontását tervezte.

Jimin valahogy pont ezt akarta. Valamiért nagyon vonzódott a vámpírhoz. De Yoongi erőszakosnak tűnt. Félt, hogy bántani fogja, aztán kidobja. Érdemes ezért beáldozni azt, amiért egy életen keresztül dolgozott?

Yoongi háza egyszerű volt, ahogy a többi vámpíré is. Levágta Jimint a kanapéra.

- Legalább fürödj meg! Bűzlesz. – jött meg az angyal hangja is.

- Angyalként ki tudsz szabadulni a bilincsből?

- Csak akkor nem, ha aranyból van. A többit el tudom szakítani.

- Akkor, hogy kösselek ki, hogy ne menj el?

- Nem kell. Nem megyek el.

- Miért nem?

- Kíváncsiság.

- Nem félsz, hogy bántani foglak?

- Reménykedem, hogy megéri feláldozni az egész életemet érted.

- Más nem tenné ezt. Nekem nincs szívem.

- De lelked van.

- Megyek fürdeni. Utolsó esély, hogy elmenekülj.

Viszont Jimin nem ment el. Yoongi meglepetten nézett rá, amikor tisztán kijött a fürdőszobából.

- Szórakozzunk egy kicsit! – mondta a vámpír és bemászott az angyal lábai közé, aki engedelmesen szétnyitotta azokat. – Alig várom, hogy lássalak felső nélkül. –mondta, mivel az angyali vonások majdnem megvakították. Majd megcsókolta.

- Amint belém élveztél örökre eltűnnek. – válaszolt csalódottan, de izgatottan – Szóval ne dobj ki egy éjszaka után.

- Ígérem nem foglak. És a nevem Yoongi. Min Yoongi.

- Aranyos. Park Jimin. – mutatkozott be az angyal is.

Aktusuk végén Jimin fáradsága mellé feszítő fájdalom társult. Sietősen lekapta magáról a pulcsit, így Yoongi tanúja lehetett ahogy szárnyai és glóriája aranydarabkákká változva elszállnak. Az ágyon már csak egy fiatal férfi ült, de Yoongi így is angyalinak tartotta.

- Láttad az összes titkomat. Mi a tiéd?

- Ennyi? Semmit nem követtél el egész életedben?

- Vallásos családban nőttem fel, csak fiatalon haltam meg. De mind a 10 parancsolatot betartottam.

- Szóval most vettem el a szüzességed?

- Igen. – Yoongi imádta ezt a helyzetet. Az első volt, hogy ártatlanságot vehetett el, ráadásul angyalt is. – Ne örülj már ennyire! Te jössz! – a vámpír befeküdt mellé az ágyba, ahová áthozta Jimint, afférjuk előtt.

- A szüleim vámpírok, így én is annak születtem. Imádom a vért, szóval vigyázz a nyakadra. Az apróságokat pedig úgyis megfogod tudni, ha együtt élünk.

- Akkor maradhatok?

- Persze. Hova mehetnél?

- Igaz.