VegasPete story magyarul

Chapter 4 (18+)

PETE

Fájdalom hasított végig a testem alsó felében a legkisebb mozdulatomtól is, és úgy éreztem, hogy szétesem. Zúzódások és nyomok borították a testem szinte mindenhol. Lassan kinyitottam a szemem a rémálomból.

A homályos látásom fókuszálni kezdett a fényre, ami a fekete függönyön keresztül jutott be. Visszaemlékeztem, hogy mi is történt velem valójában. Képek ugrottak be, amik csak megerősítették a szenvedésem, jobban mint valaha.

Kérlek, ne legyen mindez igaz. Bárcsak egy álom lenne... Lehetne ez inkább csak álom? Kérlek...

Egy kép arról, hogy betörök a házba.

A kép, hogy  elfognak.

A kép, hogy harcolok velük.

És az a rész, ahol...

Minden beugró kép egyetlen személy arcához volt köthető. Minél inkább visszaemlékezem, annál jobban arra az arcra gondolok. A kín és szenvedés, amit sokszorosan éreztem.

Becsuktam az szemem és összecsikorgattam a fogam az éles fájdalomtól a meztelen hátsótestemben. Próbáltam a kezemmel segíteni magamon, de realizáltam, hogy az alkarom szorosan visszafogta a bőröve. Éreztem a fájdalmat az izmaimban, teljesen lezsibbadtam. Erősen próbáltam kilökni magam a szorításból, de nem ment. Még mindig gyenge voltam. 

A karom tele volt véraláfutásokkal, ami szinte kibírhatatlan volt.

"Ébren vagy?" Kérdezte egy ismerős hang, amitől paranoiásan felugrottam, mielőtt ránéztem volna a személyre, aki belépett a szobába.

"Vegas, engedj el." Mondtam, miközben a hangom még rekedt volt. A torkom teljesen kiszáradt, ami csípett és fájt.

"Kelj fel. Jól csinálod, Pete."

Vegas, a rohadék tartott egy kancsót, amiből vizet öntött egy pohárba.

Enyhén mosolygott, majd ravasz vigyorral felém nézett. A szemei csillogtak az elégedettségtől, amikor az állapotom nézte. Minél inkább bámult, annál jobban nőtt bennem a félelem. Egy kicsit megemeltem a lábam, hogy felüljek. Bár a kezeim még ki voltak kötözve, még így is találni akartam valamit, amivel eltakarhatom magam. Vagy hogy egy kicsivel nagyobb biztonságban érezzem magam.

"Tessék, előbb igyál."

Vegas a számhoz tartotta a pohár vizet, én pedig azonnal megráztam a fejem és más irányba néztem.

"Nem akarom!"

Annak ellenére, hogy nagyon szomjas voltam, soha sem kértem volna semmit ettől az embertől.

"Huh, már most haldokolsz, és még mindig makacskodsz." Mondta Vegas vigyorogva.

Még csak oda sem fordultam. Nem akartam emlékezni mindarra, amit tett velem. Tudtam, hogy ha az arcára nézek, beugranak a tegnapi képek.

"Idd meg!" Ordította Vegas hangosan, mielőtt ránehezedett a mellkasomra a kezével majd erőszakosan maga felé fordította a fejem, és a számhoz lökte a poharat.

"Nem akarom! Hmf!" Próbáltam ellökni, de nem tudtam harcolni ellene. A számba öntötte a vizet, nem törődve, hogy le tudom e nyelni vagy sem.

"Ack...Hng..." Fulladoztam a víztől, ami folyt a számba és az orromba is, amíg könnycsepp nem jelent meg a szemem sarkában. Nem tudtam levegőt venni egy pillanatra.

"Huh. Sokkal jobb. Hoztam neked sok vizet, ugye tudod?" Mondta Vegas, amint letette az üres poharat az ágya mellé.

"Ack... Én nem is kértem! Engedj el! Vagy csak ölj meg most!"  Próbáltam előre és hátra mozgatni a csuklóim, hogy engedjen kicsit az öv szorítása.