Elrabolva //BEFEJEZETT//

7. ~AZ ENYÉM

Új nap virradt Hendersonék birtokán. Jodie kómás szemekkel, pislogva kelt ki a friss és puha paplan alól. Még most sem akarta elhinni, hogy ez történt vele. És a luxus amibe csöppent felettébb szokatlan volt a számára.

Hamar megjelent Agotha és Polly, a két szobalánya, hogy segíthetnek-e valamiben. De Jodienak az előző este történtek miatt nem volt sok kedve a társasághoz, így dolgukra intette a lányokat.

Még reggelizni sem volt semmi kedve, de miután egy órát ücsörgött az ablakpárkányon, mégis úgy döntött hogy erőt vesz magán, és felkeresi a konyhát egy kávé miatt. Csak remélte, hogy Nickkel nem fog összefutni.

Ám ez hamar megcáfolódott amikor a folyosón az említett férfi jött vele szemben. Sokkal korábban kelhetett, mivel már elkészülve öltönyben, mobillal a fülén futott végig a folyosón. Majd intett a lánynak, hogy mondani szeretne valamit.

A telefont egy pillanatra a hóna alá dugta, és oda szólt hozzá.

-Megtennéd hogy felöltözöl? Nem sokára vendégeink lesznek. Szeretném ha ott lennél. -mondta, majd hirtelen tovább is állt.

Jodie nem értette ezt az egészet. Semmi kedve nem volt hozzá, de végül megkávézott és elkészült. Kérdezősködött Carlottától, de ő sem tudott semmiről. Pár órával később, mikor már nem győzte a várakozást a szobájában, úgy döntött hogy magasról tesz az egészre. Vele ne szórakozzon Nick. Majd a könyvtár szobában kutakodott épp, valami olvasnivaló után, amikor Agotha rontott rá.

-Asszonyom, hát itt van! Már mindenhol kerestem! Jöjjön! -intett felé.

Jodie morcosan, de csendben elindult és követte a szobalányt.

A nagyteremben Nick már várta őt. Karját kinyújtva átakarta ölelni, de Jodie félrehúzódott.

Majd megszólalt a csengő, Carlotta pedig ajtót nyitott.

Először egy idősebb, hatvan év körüli nő lépett be az ajtón. Öltözékéből ítélve szerette a cicomát, és a puccos dolgokat. Nagyon előkelőnek szeretett volna látszani, de épp az ellenkező hatást váltotta ki a környezetéből. A fintorai sem nyűgözték le Jodiet, amelyekkel próbálta "elvarázsolni" a körülötte lévőket.

Őt követte egy barna, hosszú hajú fiatal nő, ő már meglehetősen szolidabb volt nála, majd még egy szőke hajú, ők ketten bizonyosan testvérek voltak, mert nagyon hasonlítottak egymásra.

Mindhárman feketében voltak, mintha gyász öltözet lett volna rajtuk.

-Emmeline! -zökkentette ki Nick. -Hadd mutassam be Violet Westerlinget, és a lányait, Sophia és Vanessa Westerling. -mutatott irányukba.

Jodie elbűvölőnek szeretett volna látszani, de nem tudta elfolytani az arcán, micsoda visszataszító érzést vált ki belőle ez a három nőszemély. Akaratán kívül is. Egyáltalán nem voltak szimpatikusak.

-Kedvesem!! -lépett oda hozzá az idős nő. -Annyira jó hogy újra látlak! -ölelte meg, mire a lány reagálni sem igen tudott döbbenetében.

Nick ezt látván, gyorsan a nappali felé intette a többieket. 

Helyet foglaltak, Carlotta pedig teát szolgált fel.

Nick Jodie mellé ült, velük szemben pedig a három perszóna.

Rosalinn látta, hogy Jodienak fogalma sincsen kik ezek a hárpiák, ezért odafutott, és a fülébe súgott.

-Ők a szegény eltávozott Mr. Westerling özvegye és lányai. Ne tévessze meg önt az állszentségük. -mondta halkan.