Jeff, mi az álmod?

Munka nélkül

Szokás szerint, mint minden reggel , az irodában ültem és majdnem elaludtam az asztalom felett , kezemben egy kis bögre tűz forró kávéval. Már készültem akaratlanul elbóbiskolni miközben a kávémat majdnem a hófehér ingemre borítottam. Hirtelen a főnökömet hallottam aki nagyot csapott az asztalomra.
A kezemből kiesett a kis bögre majd fel pattantam az égő fájdalomtól amit a bögre kávé adott nekem, ébrenlét s energia helyett.

-Jeff a kurva életbe! Megmondtam hogy az este azért van hogy ki pihend a fejedet. * ütötte saját fejét*

-Tényleg sajnálom főnök, próbálok! - Csuklott el a hangom.

Idegesen, toporzékolva a törpe lábaival sértődve el trappolt.

Amint tettem egy lépést a wc felé, a szemem sarkából láttam hogy mindenki engem bámul, még le is néztek.
Hatalmas lépteket , inkább futva rohantam a wc felé. Oda rohantam a csap felé majd rohamosan kezdtem sikálni az ingemet. Annyira ideges voltam.
Gyorsan be mentem egy fülkébe majd magamra zártam és a hajamat el kezdtem tépni.
A wc papírt szét téptem, köpködtem. mint egy 5 éves. Némán ordítottam.

Időközben füttyentéseket hallottam amik a férfi wc felé vezettek. Gyorsan fel vettem a cafatokra tépett wc papírt, megigazítottam magamat s a hajamat, majd egy hirtelen finom, gyengéd kézmozdulattal kinyitottam a fülkét.

Mosolyogva álltam ott mintha mi sem történt volna. A főnökömet pillantottam meg. Hirtelen le fagyott az a béna, erőltetett mosoly a képemről. Nagyon féltem hogy kirúg engem, vettem észre az elmúlt 5 évben hogy paranoiás vagyok efelől.

Lassú léptekkel oda sétált felém,megfogta a vállamat majd így szólt.:

-Jeff, ne haragudj az előzőért. A sok munka engem is elér, de tudnod kell hogy ez 5 éve folyamatosan így megy. De..Megbeszélhetnénk ezt odakint?

-Természetesen! -*Sóhajtottam*

Kisétáltunk a wc-ből , majd az irodán ketesztül . Így a bejárat előtt álltunk meg.

Mikor az irodán keresztül haladtunk át Michel gúnyosan a keze elé kapott nehogy elnevesse magát.
Annyira ideges voltam még mindig, egy cseppet nem csillapodott azóta sem a harag, csak belülről ordítottam kívül egy hamis mosollyal.

-Hol is tartottunk? Áh, megvan! Ne vedd sértésnek Jeff, de az elmúlt 5 évben rohadt gyenge voltál.

A kezem remegni kezdett amit unott fejjel megpillantott a főnök. Már ha már az még.

*Megfogta a vállam majd unottan sóhajtott*

- Azért nem bocsájtottalak el mert édesanyádat és magadat kell eltartanod, édesanyád öreg s beteg nem igaz? De a cég nem halad előre ha mindennapos ez tudod jól, sajnálom de el kell hogy bocsássalak!

-De főnök, ígérem igyekszem! Csak egy utolsó esélyt kérek!

-Ezt sokszor hallottam kedves Jeff, pakolj össze éss vidd innen magad. -*Nevetett*

Lassú léptekkel haladt vissza az irodába.
Fogtam az ajtó előtti karton dobozt, majd az irodában lévő összes cuccomat bele pakoltam a dobozba.

El sem hiszem hogy az összes megélhetésemet egy szaros kis dobozba kell bele tennem.

Michel aprókat tapsolva közeledett a hátam felé mire hirtelen hátrafordultam.

-Nocsak, nocsak , Jeff Morgan, el sem hiszem, az elmúlt 5 évben a legjobb dolgozó elhagyja eme szent helyet. Kár lesz más képét látnom minden reggel, kis bögrés csészével, foltos inggel, és kócos hajjal. *Nevetett*

Nem szóltam semmit csak arrcal előre hátat fordítottam "eme szent helynek" s kiléptem a kijáraton. Le a lifftel. Majd véglegesen a kapun.
A recepciós nem hitt a szemének.

Amint kiértem letettem a dobozt a betonra, majd bele nyúltam mélyen a zsebembe de nem volt egy dollárom sem hogy kibéreljek egy taxit magamnak. A biciklim a tűző napon állt amivel minden reggel vele mentem a munkába. De hogy vigyem haza akkor ezt a sok cuccot? Nem volt más választásom mint egy kötél segítségével rá akasztani a dobozt. ( egy kis kötél sohasem árt a zsebembe)

-My heart is racing and my soul is screaming, I have never been such a happy baby! Oh oh oh...

*Bömböltetettem a zenét a biciklin csatlakoztatott hangszórót. Mindenki nézett engem az úton de nem bántam mert a kedvenc zeném ment.*

Meg kell jegyeznetek kedves rajongóim hogy én..

Jeff Morgan vagyok, súlyos pszihiátriai gondokkal, súlyos hangulat ingadozásokkal, skirizoféniával, és haliucinációkkal. Sokan mondták hogy járjak rendszeresen pszihiátriára, én meg leszek nélkülük. 67 éves anyámmal élek eggyütt , akinek a gyógyszerei nem olcsók. Nem tudok nem arra gondolni milyen érzés lehet megölni valakit.

Vissza térve, ahogy bömböltettem a zenét, fejemmel egy sárga színű bukósisakkal, rajtam barna foltos öltönyben úgy néztem ki mint egy bohóc. A gyerekek tapsoltak. Nagyokat nevettem és énekeltem. Nem figyeltem a piros lámpákra ezért sokat rám dudáltak.

- " This way my heart will grow beautiful flowers" HMM HMM HMM!

A hangulat ingadozásom az egekbe szökött, a pulzusom az egekbe szökött, s hisztérikusan röhögni kezdtem. Már azt sem tudom felsorolni milyen problémák vannak velem. Pszihopata személyiség zavar? Áá igen! Még nem tudom mi.

A távolban megláttam az otthonomat majd a bicikli hatalmas sebességétől nem tudtam fékezni, ezért megpróbáltam farolni egyet ami nem igazán sikerült. Belecsapódtam egyenesen a hatalmas bokorba aminek követketkeztében jó nagyot fejeltem bele a ház falába. Azt hittem meghalok, ezért akaratlanul el kezdtem nevetni.

Huh, nem tudom miért.
Megvédett a bukó sisak.
Felálltam, leporoltam magamat majd a fűben hagytam az összes hivatalos papíromat.
Kinyitottam az ajtót...