Jeff, mi az álmod?

Rothadó szerelem

Ki nyitottam az ajtót...
_________________________________________

...Majd egy hatalmas lépéssel be indítottam szerény otthonomba.
Ismételten a nappali a sörös dobozokkal tele, a rágcsáló riasztókkal, pókokkal, pókhálókkal, és sok mással volt tele tömve.
Fel indítottam a lépcsőn, hogy anyámat köszöntsem. Amint be léptem az ajtón láttam hogy saját mocskában ült.
Fel vettem a tolószékéből majd le vettem róla a pelenkát, topogtam vele a fürdőbe hogy meg fürdessem.

Amint készen lettem vele, minden apró simítást elvégezten majd vissza raktam a toló székébe, hogy bámulja a kertet mint mindig.
Mivel semmi élelmiszer nem volt itthon ezért ki akartam menni a boltba. Kivettem anyám fiókjából 25$ majd a lépcső legtetejéről leugrottam és úgy rohantam.

Az utcán lévő emberek mind figyeltek ahogy rohanok a legközelebbi bolt felé.
Majd később oda értem, a nagy meleg ami odakint volt nem győzött lehűteni a berendezett fagyasztóval.

Amint egy hölgy a legfelső polcon  akarta felérni a hűtött élelmiszert , a szép lábait pillantottam meg amint kecsesen nyújtózkodik fel érte.

-Hölgyem, engedje meg!

Majd levettem neki a kívánt ételt. Nagyon látszott rajta hogy elpirult úgyhogy nem is tettem mást csak kézen csókoltam.
Tettem egy lépést hátrafele majd felszólított.

-Varjon! Köszönöm. *Türte tincsét füle mögé*

Bólintottam majd átáltam.
Gyorsan össze szedtem ami kell otthonra, nehogy a hölgy elmenjen, majd követtem őt.

Taláncsak nem gondolod hogy arréb hagyom a hölgyet? Hm?

Kiérve a szoknyája a szélben fel lobbant.
Még sohasem éreztem ehhez fogható érzést. Olyan volt mintha belül patkányok, és rohadó gilszták járták volna át a gyomromat.

Követtem , majd kb 2 perccel később egy gyönyörű medencés házhoz értem.
Álmodozásomat megszakítva hátrafordult a hölgy ezért elrohantam.
Mint ne mondjak, elképesztő nő!

Félúton megálltam, majd csak is sétáltam. Most jut eszembe.
amikor a hölgyel ismerkedtem NEM CSERÉLTEM INGET!

Mindegy is , boldog voltam.
A távolból láttam a kertünkben a piros apró biciklimet, földön a sárga bukósisakkal.

Elfelejtettem mit akartam főzni, de nem bánom.

Kinyitottam a kilincset, bevittem a szatyort a konyhába,majd spagettit készítettem , lasagne helyett .

Egy classic számot kapcsoltam, majd a késsel ami a kezemben volt, elkezdtem táncolni.

Amint kész volt nagy nehezen. Tálaltam egy szép fehér színű tányérra.
Leültem majd álmodoztam egy kicsit.
A spagetti egy fimonak kinéző szívnek tűnt. Megnyaltam a számat majd eldobtam a villát és két kézzel tömtem a számba, azt képzelve hogy emberi szív.

Észbe kaptam majd abba hagytam , a fahoz csaptam a tányért majd felmentem a szobámba.
A fiókból elő vettem a naplómat amiben az álmaimat írom.
Egyre sebesen ítam, minden vágyamat kiírtam magamból oly annyira hogy a kezem forró lett, a ceruza hegye kitört, és a papír cafatokban állt mire észbe kaptam.

Nem készültem fürdeni csupán csak fel kaptam egy kis kamerát, majd kirohantam a házból mint akit ölni fognak.
Kis rohanás után a hölgy háza előtt álltam. Láttam az ablakból hogy van vele egy férfi. Csináltam pár fotót róluk. Csak egy hajszál kellett ahhoz hogy ideg rohamom legyen. Legszívesebben egy gépfegyverrel agyon lőttem volna mind a kettőjüket. Bele is éltem magamat , fel alá rohangáltam elképzelve azt hogy a gépfegyver a kezemben van és tele lövöm ólommal a pofájukat mint egy kisgyerek egy játék pisztojjal.

Lenyugtattam magamat majd becsengettem egyet.
Kis időbe telt mire le jöttek , de mikor lejöttek nem hittem a szememnek.

-Michel, nahát , üdvözöllek.
A kamu mosoly alig akart le fagyni az arcomról, rettegtem hogy gyengének fogok tűnni.

-Jeff?! Te nyomorult!
-Mi ez az egész?!! -Értetlenkedett a nő.
-Ő , kedvesem, a volt munkatársam, de kirúgták, sok problémával küzd és az anyja az..
*Vágtam közbe*
-Hagjuk a rizsát , ribanc, élvezted Michel-el az eggyüt létet? Remélem igen, mert a kamera az fontos megfigyelő volt az elmúlt 5 percben. -Nevettem hasamat fogva.

A szemeim hatalmasra nyíltak, a nyelvemmel végig nyaltam fogsoromat akaratlanul, majd masara nyújtottam a kamerát és rohanni kezdtem.

-Gyere Michel ha mersz, gyere! Remélem nem leszel gyáva mint mindig!
*Ordítottam*

Michel alsó neműben rohant utánam, takarva magát egy fehér lepedővel.
Igazán élveztem a helyzetet, ohh igen. Életem legjobb pillanata.

Amint rohant utánam én egy bokorba bújtam meg, láttam hogy a szánalmas Michel Morton mit sem sejtve rohant még mindig azt kiabálva, "Megtalállak" .
Teljesen megőrült, és ez tettszett.

Amikor már nem láttam Michel-t vissza lopóztam a házhoz. Még mindig nem tudtam a nevét a ribancnak. Bezárta az ajtót. Ezért az ereszen másztam fel onnan az ablakba, láttam hogy készül hívni a zsarukat. Kissé be kell valljam furcsa érzés tört elő belőlem. Elő rántottam a kamerát , majd egy finom gyengéd mozdulattal betörtem az ablakot nehogy sérüljön a kamera.

Csodálatos látvány ismét megcsapta a szemem, ezüst, selyem kötöse amely oly puha, kilátszott a lába. Iszonyatosan be indultam. Nem tudtam vissza tartani hogy ennyire férgesen érezzem magamat belül.
Közeledtem felé hátha meg adja magát.

-Mi kegyednek neve? -Hajoltam meg.
-B-Bella Hilson , de ha egy utolsó lépést mer tenni akkor hívom a rendőrséget!!
-Ugyan már, ha a levegőbe emeli a kibaszott zsinóros telefont, és ahogy gondolom a fejemhez akarja csapni, nem fogja tudni hívni a zsarukat.

Ismét 2 db lépést tettem  nyugodtan nem félve attól mit tesz a telefonnal mire ő hirtelen mit sem sejtve erőből az arcomba csapta a telefonos készülélet.
Megtöröltem az orromat majd a hófehér szőnyegre cseppent a vérem. Megpillantottam a szőnyeget , majd láttam hogy lábnyomaim ezrei hagyták ott magukat. Egyaránt a vérem is, ez sok DNS-t fog maga után hagyni!