Jeff, mi az álmod?

Igaz szerelem érzése

Körülbelül 5-6 perc és itt va..
________________________________________

-vannak. A szemem az ajtó felé kaptam mert érdekes zajokat hallottam.
Szatyrok csörgése,gyerekek futkározása, és természetesen egy hölgy aki mindenkit elrendez.
Felélltam a székről, megigazítottam a nyakkendőmet majd az ajtó felé vettem az irányt. Egy hatalmas lélegzetet véve kinyitottam de ami várt , arra nem számítottam.

-Ms.Elenor! *nevettem összezavarodva *
-Kicsi csillagom! *nyújtogatta az arcomat *
-Vigyetek be idióták a csomagokat! * Ordított Ms.Elenor a családnak*

A gyerekek , Ms.Elenor unokái, és az én unoka testvéreim mind berontottak a lakásba majd a konyha közepére pakolták a csomagokat , amiben csokoládé, muffin,samponok voltak benne és sok más.

-Ms.Elenor, ezt igazán nem kellett volna, köszönjük szépen.
-Drága kicsi.. -Te jó ég! *kiáltott fel*
Oda rohant anyuhoz aki a tolószékével az asztalnál ült és nevetgélt egy jót, azon hogy a gyerekek körülötte fa kardoznak.

-Idióták, hagyjátok békén Ms.Morgan-t!

Szépen megölelgette anyut majd jött mindenki is köszönteni anyut.

Beültek az asztalhoz majd én tálaltam nekik.

-Mi jót főztél kedves? -*kérdezte Nancy az unokahúgom*
-Spagettit, és tortát sütöttem. (Persze úgysem tudják meg, remélem , elvégre vidékiek , csak nem kóstoltak még mirelit tortát.)
-Remek! *vágta rá*
Kiszedtem mindenkinek egy tál spagettit majd leültem közéjük és keresztet vetettem, megköszönve a vacsorát, mindenmi így tett. Visszagogva magamat,kulturáltan falatoztam.

-És mostanság mi jót csinálsz ? A munka hogy megy? *Kíváncsiskodott Nancy*

Miközben meséltem azon aggódtam , mikor fog rajtam látszódni a félelem, amit a gyilkosság okozott.
A kezemben megállt a villa és bámultam egy-két percig. Szerencsére mindenki anyával volt elfoglalva.

Olyan kínosan éreztem az egész vacsorát. Azt akartam hogy a gyerekek is anyával foglalkozzanak, de hála az égnek kifogtak engem, engem akit piszkálnak, faggatnak, és dobálnak spagettivael.

-Jeff Miért félsz? -kérdezte a legkisebb, Arthur nevetve.
-Mi? Miért félnék? -Nevettem el magamat zavartan miközben ezerrel folyt le arcomról az izzadság.
A lábam rángatózott az asztal alatt, a fogaimat csiszoltam össze, azt várva mikor lesz vége a vacsorának.
Gondolkodásomat megzavarva egy hatalmas húsgombóc sebesen haladt az arcom felé mire az eltalált.

-Arthur!! Idióta! Kérj szépen bocsánatot Mr.Morgan-től!
* Majd megfogta Arhur csuklóját és oda húzta hozzám*
-Azt akarom mondani Mr.Morgan hogy, nem sajnálom! *majd a középső újját felém fordítva grimaszolt*
Ms.Elenor azonnal hatalmas pofont mért rá mire Arthur keserves sírásba kezdett. Mindenki kinevette.

Sűrű bocsánatkérés után amit Elenor kért tőlem, felmentem a szobámba átcserélni egy másik inget.
Levettem az inget majd a szemem a fiókon akadt meg. Egy másodpercre belenéztem a tükörbe majd vissza a fiókra.

Amint bele néztem a tükörbe a gyilkos vágyam az egekbe szökött. El akartam venni a fiókból a pisztolyomat de aztán elkaptam a kezemet és megállítottam a tettvágyat.

*Kopogást hallottam.*
Ms.Elenor volt az.

-Oh istenem ne haragudj nem akartam zavarni hagylak is! *jobb kezével szemét takarta míg a ballal a kilincset kereste*
Oda sétáltam hozzá lassan aztán a derekához akartam érni.
Megállt a kezem hiszen ő a nagynéném az isten szerelmérere!

-Uhh..istenem! *suttogtam hajamba túrva*
-Mi a baj?
-Semmi, csak..izé..tessék kimenni. *Hajtottam le a fejemet*
Felkaptam egy inget majd lerohantam.

Le érve Ms.Elenor pillanatát fürkészve.
Leültem aztán a percek egyre rohamosabban teltek. Éreztem hogy Ms.Elenor szépséges pillantása engem érint.

Be kell vallanom kissé felizgultam, olyannyira hogy tagomat markolászni kezdtem az asztal alatt.

-Mmm..! *Hajtottam hátra a fejemet*

Gyorsan abba hagytam hiszen mindenki engem bámult . Nem tudtam ellenálni Ms.Elenor apró derekának, hosszú barna hajának, zöld szemének, és természetesen a kedvességének.

Ranéztem a fali órára majd a percek gyorsan teltek.
A desszertet máris felszolgáltam, aztán amint falatozni kezdtünk, az jutott eszembe hogy nagyon sokára fogom látni Elenort.
Tennem kell valamit hogy ne felejtsem el az érintését vagy akár az ajka cseresznye illatát.

Amint befejeztük a vacsorát mindenki felállt majd Nancy, az unokanővérem megkérdezte hol lesz a szobájuk.

-H-hogyan? Miféle szoba? Milyen hely é-és mi?
Majdnem elájultam.
-Ah Michel ne játssz idiótát! Arról volt szó hogy itt alszunk nem? Annyira siettél hogy nem engedted meg Ms.Elenor-nak hogy befejezze.
-É-értem , elnézést,kövessetek!

Megtöröltem kezemet a zsebkendőbe majd felhúztam ingem újját és elindultam az emeletre.

Oda sétáltam az első ajtóhoz majd kinyitottam.

-E-ez lenne a szobája Nancy-nek és Mary-nek.
Oda sétáltam a mellette lévőhöz majd közöltem helyüket ahol a kisgyerekek lesznek, Arthur, Daniel.
Már csak Elenor maradt egyedül.

-N-nos ez az a te szobád.
Kinyitottam neki majd a ház legszebb szobáját adtam neki.

Megköszönte aztán hallottam ahogy ráugrik az ágyra. Öröm telített el hogy megoszthatom vele a legjobb szobát.

Körül néztem a folyosón és senki nem volt, mindenki az új vendégszobában volt és pakolt be a szekrénybe.
Berohantam a szobámba majd a párnába fúrtam a fejemet és örömtől nevetve Elenor-ra gondoltam.

Nem kéne hogy érezzek iránta bármit is rokon szereteten kívül.

Azt hiszem most érzek először ilyen erős érzést.
Még a Bella iránti szerelmem is erősebb.

A-azt hiszem, én szerelmes vagyok..