Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma este indulunk vissza Tokyoba. Örülök, hogy ismét a barátaimmal lehetek, de ez a hely nagyon tetszett és az is, hogy Kokoval tölthettem a napjaimat.
Koko nem igazán hagyott egyedül, csak mikor dolgoznia kellett. Viszont addig Mikeyval voltam aki egy igazán kedves személy, mégha nem is látszik rajta. Emellett pedig Kakuchoval is sokat beszélgettem. A Bonten tagjai nem is olyan ijesztő mint ahogy leírják. Mármint nem jó dolog az amit tesznek, de a tagok akkor sem olyan borzalmasak, kivéve Ran. Ő a legrosszabb minden közül.
Sikerült sok képet is festenem, ugyanis ez a hely túl szép volt ahhoz, hogy ne fessem le. Mondjuk véletlenül készült egy portré Kokoról miközben telefonált. Tényleg véletlenül festettem le Kokot, kicsit sem direkt. Mert ugyan nekem miért lenne szükségem egy potréra róla?
Koko vásárolni is elvitt, hogy valami ajándékot is vigyek haza. Ahhoz képest, hogy mindössze az álbarátnője vagyok túlságosan is elkényesztett. Mármint nem vagyok benne biztos, hogy ez így jó és egészséges ennyi pénzt költeni egy lányra aki mindössze az álbarátnőd és nincsenek érzéseid felé. Viszont ha ezt megemlíteném neki biztosan olyasmit mondana, hogy a látszatot fent kell tartani, amivel meg egyet kell értenem. És egyébként is melyik lány bánná ha egy Koko féle fiú ennyire elárassza drágábbnál drágább ajándékkal?
Holnap lesz a szülinapom aminek a családom nagy felhajtást csap, mert már 25 éves leszek. De igazából ez is pont ugyan olyan szülinap mint a többi. Egy dolog kivételével, hogy ez lesz az első és utolsó szülinapom Kokoval. Nem kellene szomorúnak lennem ettől a gondolattól, hisz Kokoval csak üzleti kapcsolat van köztünk, talán még annyi se.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Akkor ugye holnap jössz?" kérdeztem Kokotól mielőtt kiszálltam volna az autóból.
"Ki nem hagynám." felelte Koko.
"Köszönöm Koko! Akkor majd holnap." szálltam ki az autóból és bementem Taiju éttermébe. Futaba pár száz üzenetet küldött azzal, hogy ne haza menjek hanem ide. Pedig nincs kedvem Taiju arcát látni a pihenésem után. De Futabának sem mondhatok nemet.
Az étterembe belépve egyből kiszúrtam a legjobb barátnőmet aki szerintem lélegzet vétel nélkül beszélt Kisának valamiről. Mégha idegesítő is nagyon sokszor már hiányzott Futaba és a hülyeségei.
"Akarii!" kiáltotta boldogan Futaba mikor meglátott.
"Csak egy hete nem láttad, ne csináld már úgy mintha évek óta nem találkoztatok volna." mondta Kisa Futaba dramatikus lépésére.
"Már nem azért de a legjobb barátnőm kihagyta az eljegyzésemet, persze, hogy így reagálok." mondta Futaba a saját védelme érdekében.
"Megengeditek, hogy leüljek és levegót vegyek?" kérdeztem, mert nem akartam hallgatni a vitájukat.
"Nem! Mert cserben hagytál, te áruló." mondta sértődötten Futaba.
"Most örülsz annak, hogy itt vagyok vagy nem?" kérdeztem, mert nem tudtam eldönteni a gyors hangulat változása miatt.
"Persze, hogy örülök! Azt hittem már sosem jössz vissza." ölelt át megint Futaba.
"Egy hétre sem mentem el. Ne túlozd el Futaba." mondtam, de egyébként nekem is nagyon hiányzott már a legjobb barátnőm.
"Mondd Akari milyen volt az elmúlt pár napod?" kérdezte Kisa kedvesen, de tudom, hogy nem is utánam érdeklődik. Mármint érdekli mi van velem, de leginkább a kapcsolatomra kíváncsi Kokoval. Kisa nagyon szeretné ha sok év után ismét szerelmes lennék, de ha ez meg is fog történni az nem Kokoval lesz.
"Csodás. Kipihentem magam és legszívesebben vissza se jöttem volna szenvedni. Főleg a holnapi nap miatt." mondtam az asztalra feküdve.
"Talán nem akarod megünnepelni a szülinapod?" kérdezte a hátam mögül hirtelen Seishu. Nem tudtam, hogy ő is eljön ma köszönteni.
"Seishu! Már hiányoztál!" álltam fel egyből és megöleltem.
"Jó újra itthon látni Akari." ölelt vissza ő is.
"Oké, most már add vissza Akarit!" mondta Futaba és átölelt ő is miközben elrántott Seishutól. Mintha évek óta nem láttak volna, pedig öt napról volt csak szó. Olyan dramatikusak tudnak néha lenni.
