Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Végülis jól ment a találkozó és mint mindig Kokonoi pedig kiválóan teljesített. Egyre inkább hiszem el neki, hogy tényleg soha semmiben sem tévedett.
Anyu és apu úgy döntött, hogy marad még egy kis ideig, hogy megbizonyosodjanak pár dologról. Bár apu azt mondta, hogy Kokonoi rendes gyerek és semmit sem változott gyerek kora óta. Anyu viszont már egyáltalán nem bízik bennem, szóval meg kell alaposan vizsgálnia a helyzetet. Nem hibáztattom, mert a helyében én is ezt tenném.
"Majd jövök." köszöntem el a szüleimtől az ajtóban állva.
"Nem muszáj. Maradhatsz Hajiménél is." mondta apa, mire kissé furán néztem rá.
"Inkább gyere haza, jobb lesz neked itt." felelte anyu teljesen ellentétesen.
"Akkor én most inkább megyek." hagytam ott őket veszekedni. Ahogy láttom apu teljesen megkedvelte Kokonoit.
Kokonoi mellé ülve az autóban kifújtam a levegőt, hogy nem kell se játszanom magam, sem pedig hazudnom a dolgokról. Nem vagyok én színész, hogy ilyen könnyen menjen a hazudozás.
"A szüleid kicsit sem bíznak benned." jelentette ki Kokonoi.
"Tényleg? Észre sem vettem." feleltem szarkasztikusan. "Bár megértem, hisz amúgy is teljesen kiakadtak mikor haza vittem egy öt évvel idősebb fiút, aki nem mellesleg egy banda tagja volt és mind ezután másfél évig játszott velem végül pedig megcsalt. Én sem bíznék magamban."
"Mi lenne ha megtudnák, hogy most mit is csinálsz?" kérdezte Kokonoi.
"Haza rángatnának, ott pedig leordibálnák a fejemet és végül ők választanának nekem jövendőbelit. Meg persze csalódnának." válaszoltam.
"De emiatt nem kell aggódnod. Nem fogunk lebukni. Vagy is miattam biztos nem." utalt Kokonoi arra, hogy talán majd én leszek az aki lebuktat minket.
"Hirtelen haragú vagyok, de tudom mikor kell be fogni a számat." védtem magamat.
"Tényleg? Eddig nem tűnt fel." nevetett ki.
"Kokonoi! Ne csináld már ezt!"
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
"Futaba! Fejezd be! Taiju biztos nem csal meg. Már miért tenné?" próbáltam megnyugtatni Futabát mikor a vacsora közben felhívott, hogy szerinte Taiju biztosan megcsalja. Bármennyire utálom is őt, de tudom, hogy sosem csalná meg Futabát.
"De Akari! Egy nővel volt! Biztosan megcsal! Nincs más lehetőség." mondta Futaba sírva.
"Ha ezt most nem fejezed be elintézzem Taiju tényleg megcsaljon. Éppen Kokoval és a Bontennel vacsorázok. Ezzel most hagyjál!" keltem ki magamból, mert tényleg felidegesített.
"Koko-kunnal és a Bontennel vagy? Miért nem ezzel kezdted? Mi történik ott?" kérdezte izgatottan és egyáltalán nem hangzott már szomorúnak.
"Próbálom vissza fogni magam, hogy ne szóljak be egyetlen egy szót sem Rannak. Tudod te milyen nehéz?" kérdeztem sóhajtva.
"Menj vissza és bántsd a lelkét, de ne túl feltűnően." adott tanácsot Futaba, bár ez nem tudom milyen tanács.
"Ne aggódj Futaba meg lesz." feleltem.
"Majd mesélj mi volt. Én addig Kisának sírok majd." mondta Futaba és kinyomott. Őszintén sosem fogom megérteni Futabát. Egyik percben sír, a másikban pedig nevet, ezt egyszerűen képtelenség követni.
Nagy levegőt véve kiléptem a mosdóból és szép lassan visszamentem a többiekhez a nappaliba. Mivel Kokonoi is ott volt így mellé ültem le és hallgattam a beszélgetést.
"Akari-chan igaz?" kérdezte a rózsaszín hajú aki a múltkor is beszélni akart velem.
"Igen." feleltem rá nézve.
"Sanzu vagyok, Koko egy barátja. Mond kérsz egy kis italt?" kérdezte kedvesen mire válaszoltam volna, de Kokonoi megtette helyettem.
"Nem kér és ne fogadj el tőle semmit, sőt szóba se állj vele Akarin." felelte Kokonoi.
"Koko! Én csak beszélgetni akarok a barátnőddel. Ebben mi a rossz?" kérdezte Sanzu megsértődve.
"Minden. Nem akarom, hogy Akarin megfertőzd a hülyeségeddel." mondta komolyan Kokonoi.
"Túl éltem a mérget is akkor a hülyeséget is túl fogom." feleltem utalva arra, hogy a Rannal való toxikus kapcsolatom után is jól vagyok. Igazából nem, mert nehéz ezen túl tennem magam, de nem baj.
"Akkor se fogadj el tőle semmit és ne is hallgass rá. Semmiféle képpen se." mondta Kokonoi nagyon komolyan szóval inkább hallgattam rá.
"Akari-chan te olyan szép vagy, mégis miért Koko mellett vagy?" kérdezte Sanzu.
"Köszönöm Sanzu-san, de én szeretem Kokot. Ő úgy bánik velem ahogy megérdemlem és sosem erőltetne rám semmit sem amit nem akarok. Emellett a környezetem teljesen mértékben elfogadja őt ami nekem igazán fontos." feleltem és éreztem, hogy Ran engem figyel.
"Mióta? Hisz az első barátodnál nem érdekelt a családod véleménye, de még a barátaidé sem. Most mi változott?" kérdezte Ran a szemembe nézve.
"Hogy most nem mérgez senki. Nem befolyásolnak és nem hitetnek el velem olyan érzelmeket amik nem is léteznek. És még fel is nőttem, nem vagyok hülye mint akkor voltam." feleltem hevesen dobogó szívvel. Még mindig nem bírok normálisan Ran szemébe nézni.
"Miért mi történt az első kapcsolatodban Akari-chan?" kérdezte Sanzu mellettem ülve.
"Kihasználtak és megcsaltak. Pedig én tényleg szerettem őt, de ő nem viszonozta. Viszont most már mindegy, hisz itt van nekem Koko, aki annyira szeret mint még soha senki." adtam egy puszit Kokonoi arcára amire se ő, se én nem számítottam. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy ez így talán hitelesebb.
"Mégis ki volt az a hülye aki megcsalna téged Akari-chan?" kérdezte Sanzu, de úgy tűnt, hogy nem annyira van itt velünk.
"Későre jár, induljunk Akarin." mondta Koko és láttam, hogy a füle piros az előbbi tettem miatt. Néha tényleg jobban kellene gondolkodnom.
"Sajnálom Kokonoi! Nem gondolkodtam tisztán, a düh elöntötte a fejemet." magyarázkodtam mikor az autóba beültünk.
"Semmi baj. Így legalább se Ran, se Rindou nem fog gyanakodni." felelte Kokonoi, de rám se nézett.
Míg nem haragszik rám Kokonoi addig mindig oké. Viszont ez túlságosan is kínos így. Tényleg gondolkodnom kellett volna és nem a dühnek teret adni. Ran ez is a te hibád! Minek is vagy te az életemet része!
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
