𝐟𝐚𝐤𝐞 𝐠𝐢𝐫𝐥𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝 ᵏᵒᵏᵒⁿᵒⁱ ʰᵃʲⁱᵐᵉ (✓)

|𝐍𝐢𝐧𝐞|

"HOGY MIT CSINÁLTÁL?" ordított konkrétan Futaba.

"Ne ordibálj már, mert meg foglak ütni." mondtam neki.

"De... De te megpusziltad Koko-kunt!" ismételte el azt amit már én is mondtam.

"Nem kell mondani!" pirultam el megint amint eszembe jutott.

"Akari, mint legjobb barátnőd mondom ne kezdj el érezni iránta semmit!" mondta Futaba, de sokkal inkább hangzott parancsnak.

"Ugyan Futaba. Csak hirtelen felindulásból csináltam, nem azért, mert szeretem vagy bármi. Semmit sem érzek iránta és nem is fogok, hisz nem is az esetem." mondtam Futabának aki egyáltalán nem nézett úgy rám mint aki megbízik bennem.

"Mégha szeretnéd is, ő nem szeret viszont. Emellett pedig csak fél évig vagytok együtt, utána elfelejt téged."

"Oké! Tudom Futaba. Minek mondod ezt most?" kérdeztem, mert nem értettem ezt a reakciót.

"Én csak nem akarom, hogy végül megint neked fájjon." mondta Futaba.

"Nem kell aggódnod ez nem fog be következni." próbáltam megnyugtatni, de nem igazán sikerült. Értem én, hogy azt szeretné ha boldog lennék, de én nem az a fajta lány vagyok már aki olyan könnyen szerelembe esik. És Kokonoi tényleg nem az esetem, nem szeretem mikor valaki másnak képzelnek.

Eddig a pillanatig az egyetemen nyugtom volt és nem kellett Kokonoival fogalalkoznom, de most ez is megbomlott. Mert az a idióta rám állított két embert, hogy egész nap figyeljenek és kövessenem mindenhová, de így mindenki kérdezősködni kezdett. És mikor idegesen felhívtam, hogy miért tette ezt, nem értette a problémámat, pedig szerintem egyértelmű. Ő Bonten tagja miért hívja fel a figyelmet? Jó, nem tudnak róla, de azért igenis feltűnő, hogy egyik napról a másikra két fekete öltönyös ember vigyázz rám mintha valami fontos ember lennék.

Így inkább itthon maradtam, hogy fessek, ahelyett, hogy Kokonoival legyek, mert ma este vele és Futubáékkal vacsoráznánk, de én kihagyom. Nem fogok színészkedik, mert most képtelen lennék fent tartani a látszatott. Nem akarom, hogy bárki is tudjon a kapcsolatomról az egyetemen, továbbra is semleges akarok maradni ott és csendben megcsinálni a diplomát. Emellett pedig a magánéletemről van szó. Nem akarom, hogy egyfolytában és mindenhova kövessen legalább egy ember.

"Igazán szép Akarin." szólalt meg a hátam mögött Kokonoi, mire ijedtségemben magamra borítottam a vízet és a festékeket.

"Te mit keresel itt?" kérdeztem egyből hevesen dobogó szívvel még az ijedtség miatt.

"Nem nyitottál ajtót, szóval bejöttem." felelte teljesen minden napian.

"De be volt zárva az ajtó." mondtam továbbra sem értve, hogy kerül ide.

"Igen, de van kulcsom." mutatta fel a kulcsot.

"Mi? Hogyan? Én sosem adtam neked." feleltem egyre inkább összezavarodva.

"Ezért másoltattam egyet magamnak." válaszolt.

"Miért? Miért van neked szükséged egy kulcsra a lakásomhoz? Egyáltalán mit keresel itt?" tettem fel a kérdéseimet.

"Csak a biztonság kedvéért van nekem is kulcsom, semmi másért." mondta.

"Hihetetlen vagy. Egyszerűen hihetetlen!" mondtam idegesen.

"Miért festesz? Mennünk kellene." foglalt helyett a kanapén kényelmesen.

"Mert nem megyek azért festek." feleltem.

"Miért?" kérdezett vissza Kokonoi.

"Mert nem fogok színészkedni és jó arcot vágni miközben veled vagyok, mert nagyon nincs ehhez kedvem." mondtam idegesen.

"Akarin mi történt? Miért vagy ilyen ideges rám?" kérdezte ártatlanul Kokonoi. Persze, kérdezd is meg a problémát.

"Az történt, hogy rám állítottál két fickót, hogy figyeljenek egész nap! Ezt hogy gondoltad?" akadtam ki ismét.

"Csak a te érdekedet nézem. Mint a barátnőm sok veszély fenyeget téged, amitől meg akarlak óvni." felelte mintha semmiség lenne.

"Az én érdekem az ha egész nap követnek és nincs magánéletem? Emellett pedig hatalmas feltűnést keltettél ami miatt egész nap azt kérdezték, hogy miért van velem két fickó. Kokonoi én ezt nem akarom." mondtam idegesen.

"A biztonságod érdekében viszont szükséges és nem hagyhatom, hogy bajod essen, hisz én sodortalak ebbe a helyzetbe. Meg foglak védeni."

"Ki kérte ezt? Ki kérte, hogy védj meg? Ki akarta azt, hogy óvj a veszélytől? Mert én kicsit sem akarom a te segítségedet vagy bármit! Neked semmi közöd nincs az életemhez és nincs jogod bele folyni az életembe! Te mindössze az egyetememet fizeted és ennyi!" mondtam ki mindent amit gondoltam, viszont miután realizáltam mit is mondok legszívesebben visszaszívtam volna.

"Ha nem lenne rád szükségem élve akkor nem foglalkoznék veled ennyire, de nincs más választásom, szóval viseld el úgy ahogy én is elvisellek téged." mondta Kokonoi és felállva kiment a lakásból.

Lehet kicsit túlzásba estem és nem kellett volna mindent kimondani amit gondoltam. Most biztos nagyon megbántottam teljesen feleslegesen, hisz igazából neki van igaza. Mármint tényleg veszélyben lehet az életem, mert közöm van a Bontenhez és ő csak jót akar nekem. Miért csak utólag tudok jól gondolkodni. Ezt most elcsesztem azt hiszem.