Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
"Mit akarsz?" vettem fel a telefont el sem olvasva, hogy ki is hív.
"Akarin miért beszélsz így az álbarátoddal?" kérdezte Koko.
"Mert felkeltettél. Ha ennyit akartál akkor jó éjt." nyomtam ki a hívást, mert túl fáradt voltam a további beszédhez. Túlságosan is elfáradtam a mai napban, hisz egész nap Kokon gondolkodtam és az egyetem is nehéz.
"Akarin kelj fel!" ült le az ágyamra Koko.
"Minek hívtál ha bejöttél a lakásomba?" kérdeztem és már kicsit sem lepett meg, hogy engedély nélkül jött be.
"Gondoltam most az egyszer megkérdezem, hogy bejöhetek vagy sem, de rám nyomtad a telefont, szóval bejöttem." mondta mintha semmiség lenne.
"Minek jöttél? Valami történt?" ültem fel vele szembe.
"Nem, csak egész nap az egyetemen voltál és nem hallottam semmit sem felőled." mondta miközben ledőlt az ágyamra.
"És? Talán aggódtál vagy esetleg látni akartál?" kérdeztem reménykedve, hogy mind a kettő és a torkomban dobogott a szívem.
"Melyiknek örülnél jobban?" kérdezte a szemembe nézve.
"Mert örülnöm kéne bármelyiknek is? Te vagy az aki éjjeli 1-kor ide rohant hozzám, mert nem hallott felőlem semmit sem egész nap." feleltem a tényeket.
"Az álbarátnőm vagy, miért ne jöhetnék ide akkor amikor akarok?" piszkálta a hajamat.
"Pont ezért, mert az álbarátnőd vagyok. Talán a szerződésbe ezt is bele kellett volna írni, hogy nem zaklathatsz hajnalban." gondolkodtam el.
"De te zaklathatnál engem? Miféle feltétel lenne ez."
"Talán azért nem vonatkozna rám ez a feltétel, mert nem is akarlak zaklatni."
"Ne hazudj magadnak Akarin." mondta a szemembe nézve és hirtelen mindent elfelejtettem. Határozottan a szemei a legszebbek, bár az egész feje túl szép.
"Koko." szólítottam meg mire kíváncsian nézett rám. "Te kinek látsz engem? Ki vagyok a számodra?"
"Te Akarin vagy. Az én Akarinom." felelte és egy percre sem vette le rólam a tekintetét.
"Ha te birtokolsz engem, akkor birtokolhatnálak én is téged? Lennél az én Kokom?" kérdeztem és féltem a választól, féltem, hogy most fog itt hagyni és nem fogom többet látni.
"Már rég a te tulajdonodban vagyok Akarin." mosolygott rám és én kapva az alkalmon megcsókoltam. Pont ugyan olyan puhák az ajkai mint az álmomba.
"Sajnálom, nem teljesen gondoltam ezt végig." mondtam és a takaróm alá bújva szégyelltem el magam.
"Tetszik mikor nem gondolkodsz, csinálhatnád ezt sűrűben is." mászott be Koko is a takaróm alá.
"De nem akarom. Ez túl kínos." mondtam és féltem a szemébe nézni.
"Akarin te olyan aranyos vagy." simogatta meg az arcomat.
....
"Akari te mit csinálsz?" kérdezte Futaba és a következő dolog amire emlékszem az, hogy Futaba párnával csapkod.
Oh, szóval álom volt. Persze, hogy álom volt ez is, hisz Koko sosem mondana olyat, hogy az ő Akarija vagyok és ő sosem lenne az én Kokom.
"Igaza volt Koko-kunnak. Tényleg furán viselkedsz." mondta Futaba.
"Koko? Te mióta beszélsz vele és miért beszéltek ki a hátam mögött?" kérdeztem továbbra sem a legjobb barátnőmre nézve.
"Tegnap óta beszélek vele, mert felhívott, hogy nem veszed fel a telefont és a legutóbbi vacsorán sem voltál önmagad. Szóval eljöttem megnézni mi van veled." felelte Futaba. Ha akarnám sem tudnám átverni Kokot ami hatalmas baj.
"Csak fáradt vagyok. Az egyetemet is elhanyagoltam és most rengeteg pótolni valóm van." hazudtam valami hihetőt.
"Akari te most nekem akarsz hazudni?" húzta le a fejemről a takarót Futaba.
"Miért hazudnék neked?" kérdeztem a szemébe nézve.
"Nem tudom, talán nem akarod bevallani, hogy bele szerettél Kokoba." mondta Futaba. Miért ismer ennyire jól?
"Futaba. Ha bele szeretnék Kokoba akkor a falba verném a fejemet és felbontanám a szerződést, mert én Akari vagyok és sosem leszek Akane akit akar." mondtam a legmeggyőzőbben. Tényleg fel kellene bontanom a szerződést, de a gondolata is fáj.
"Nagyon remélem, mert elég Inupi számára a kis húgot eljátszanod. Tudod, hogy nem hagynám szó nélkül ha megtudnám, hogy Koko-kunba bele szerettél és megpróbálod Akane-sant pótolni a számára." mondta komolyan.
"Tudom és nem kell aggódnod. Most csak magányra van szükségem, hogy be tudjam hozni a lemaradásomat és a szakdolgozatomat is folytatnom kell." utaltam arra, hogy ideje lenne ha elmenne.
"Persze, tanulj csak. Koko-kunnak pedig elmondom, hogy ne zavarjon most egy kicsit. Szólj ha bármire szükséged van." ölelt át Futaba és egyedül hagyott.
Egész életemben Futaba volt az a személy akinek mindent elmondtam, azt is amit nem kellett volna. Most viszont bűntudatom van amiért nem mondhatom ezt el neki. De most az egyszer önző akarok lenni és kiélvezni Koko társaságát. Nem érdekel, hogy nem szeret, én csak mellette akarok lenni és érezni ezt a fantasztikus érzést.
Úgyis képtelen vagyok elnyomni az érzéseimet, szóval inkább csak élvezem az időt amit Kokoval tölthetek. Egyébként sincs már sok időnk hátra, csak 4 és fél hónap. Viszont sok idő után először szeretnék boldog lenni, akkor is ha ez a boldogság csak 4 és fél hónapig fog tartani.
A következő napokban fel kell készülnöm, hogy vissza fogjam magam Koko közelében. Bár őt ismerve biztosan már ma fel fog keresni, hogy menjek el vele valahová. Nem mintha annyira bánnám.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
