Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Egész este nem tudtam aludni, mert Kokon gondolkodtam, de feleslegesen, mert nem jutottam semmire sem, hogy mi ez az érzés amit érzek.
Ezt nem mondanám szerelemnek, mert mikor Rannal voltam akkor nem ezt éreztem. Mikor Rannal voltam akkor mindig zavarban voltam és alig tudtam egy szót kinyögni, a szívem is csak akkor vert hevesebben mikor megcsókolt és őszintén sosem éreztem késztetést arra, hogy vele legyek vagy az sem történt meg, hogy gondolkodás nélkül lerajzoltam volna. Szóval teljesen mást érzek Koko iránt ami sokkal jobban megrémít.
Futabának sem beszélhetek róla, mert akkor biztosan azt akarná, hogy tegyem érvénytelenné a szerződést, de én ezt nem akarom. A szerződésen kívül semmi sem köt össze Kokoval, én viszont látni akarom őt nap mint nap. Igaz, hogy Futaba a legjobb barátnőm és el kéne mondanom neki mindent, de most az egyszer önző akarok lenni és a saját érdekemben cselekedni.
Talán Kisa tudna segíteni, de félek, hogy akkor Futaba is megtudja. Viszont senki más nincs akivel beszélhetnék erről és ez kezd felemészteni, hogy nem tudom kiadni ezt magamból.
De itt az ideje kicsit elengedni Kokot és az egyetemre figyelni, mert így nem fogok tudni lediplomázni.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
"A mai témánk a személy akit a legjobban szeretünk. Mindenki rajzolja le a személyt akit a legjobban szeret." mondta a tanár mire pislogás nélkül néztem a vásznamra. Miért Koko jutott eszembe egyből? Miért kell mindig eszembe jutnia? Már kezd elegem lenni belőle.
Nem rajzolhatom le Kokot, hisz ő mégis csak egy bűnöző. Jó, ez csakvegy kifogás, de nem baj. Viszont ha nem őt rajzolom akkor nem tudom kit kéne. Talán Seishut vagy Futabát, de ott van Kisa is és a szüleim. Mindegyik közül én Kokot szeretném lerajzolni. Olyan bonyolult az életem, hogy elegem van már teljesen.
Mindenki szorgosan rajzolgatott, én meg ott ültem a vászon előtt és hozzá sem kezdtem.
"Matsumoto-san valami próblémája van a feladattal?" kérdezte a professzor felettem állva.
"Nem... Mármint csak nem tudom lerajzolni őt úgy ahogy én láttom." feleltem, de igazából csak nem akarom Kokot lerajzolni, mert azzal beismerném, hogy milyen sokat jelent a számomra
