Ellenségek vagy annál többek | Jungwon ff. |

05.

Úgy döntöttem, hogy ma pihenek és az egész napot Kdramával töltöm, különösen a True Beauty című drámával, mert ez a legmegfelelőbb választás. Meghívtam Danielle-t is, mert a szülei ma nincsenek otthon, és ő sem szeretne egyedül lenni.
-Szia Seoyeon!
-Szia Danni!
-Nem kezdted el nézni nélkülem, ugye?
-Nem, de, még ha el is kezdtem volna, akkor sem maradtál volna le róla, mert már százszor láttad.
-Úgy mondod, mintha te nem láttad volna százszor - mondta duzzogva.

Már nagyon belemerültünk az első részbe, amikor Danielle megszólalt.
-Seo, talán nem most kéne ezt elmondanom, de már nem bírom titokban tartani... - kezdte mondani.
-Miről beszélsz? - kérdeztem kíváncsian.
-Talán nem fogsz örülni, de holnap visszaköltözünk Ausztráliába.
-Mi? Miért, csak most mondtad el? És miért titkoltad eddig? - kérdeztem idegesen.
-Nos, nem akartam el rontani napodat, és reggelig én sem tudtam.

-Rendben, hagyjuk ezt a sorozatot! Inkább menjünk szórakozni. Ha már csak egy napot tölthetünk együtt, legyen ez az életünk legjobb napja! - mondta.
-És mit csináljunk először? - kérdezte izgatottan.
-Nem tudom pontosan, van ötleted?
-Igen, van egy ötletem. - mondta gyanús mosollyal.
-Mi az?
-Menjünk vásárolni!!!!!!
-Komolyan ezt szeretnéd csinálni egész nap?
-Természetesen nem csak ezt!

Most éppen a plázában vagyunk, már rengeteg dolgot vásároltunk.
-Melyik bolt legyen a következő? - kérdeztem.
-Zara!
-Rendben, akkor menjünk oda.

Útközben megbeszéltük, hogy mit csináljunk ezután. Nagyon meglepődtem Danielle kérésén, mert mindig azt mondta, hogy a gördeszkázás veszélyes, most pedig hirtelen ki akarja próbálni. Nagyon meglepődtem.

-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
-Igen!
-Jó, de előre szóltam.
Közben megérkeztünk a Zarához.

-Omg Seoyeon!
-Igen?
-Ez a ruha pont a méretedben van, és 1000%-ban biztos vagyok benne, hogy nagyon jól állna rajtad.
-De tudod, hogy ez nem az én stílusom...
-Most nem számít. Akkor is megveszed, vagy én veszem meg neked!
-Rendben, megveszem! De csak azért, hogy boldog légy.

Már mindent kifizettünk, és elindultunk a gördeszkapályához.
-Oh, egyébként mi volt a randin?
- Hát Soobin nagyon kedves srác meg minden, de úgy érzem, hogy mi nem íllünk össze. Meg most hogy el is költözünk ennek örülök is.
-Aha értem.
-De inkább, ne beszéljünk erről, hanem most taníts meg gördeszkázni!!
-Oké ha te ezt akarod.

Miután meg tanítottam Danielle-t pár trükkre, elmentünk még pár helyre. Nagyon jól szórakoztunk, de sajnos ez is hamar véget ért. Amikor Danielle házuk előtt álltunk nagy nehezen el búcsúztunk. Fáj nagyon, hogy vissza megy Ausztráliába hisz ő a legjobb barátnőm, nagyon fog hiányozni.

Most indulók haza, nem tudom mihez kezdek Danielle nélkül, kár volt azt hinném, hogy ez a mai nap jó lesz, igaz addig jó volt ameddig el nem búcsúztunk Danielle-vel.

-Jól vagy? -kérdezte egy nagyon ismerős hang. De mivel sötét volt nem láttam pontosan ki az. Majd hirtelen meg láttam előttem azt akit már lassan egy két éve nem láttam.
-Namjoon? Tényleg te vagy az?
-Igen ki más lenne ha nem én? - mondta mosolyogva.
-De minden rendben van? Nagyon szomorúnak látszól.- mondta aggódva. Már nem tudtam visszatartani az érzéseim, hirtelen sírni kezdtem.

- Nyugodj meg hugi, gyere el viszlek a házamba ott majd mondj el mindent.!