The Color Of Nature [Joseph Quinn Fanfiction] - SZÜNETEL

4. fejezet: Egyből a közepébe

Mikor Charlie belépett az ajtón, egyből csend lett, és minden szem rászegeződött. Négyen voltak odabent, két fiatalabb lány, egy idős nő és Amy, akit Charlie egyből megismert. Ő volt az, aki először felpattant a helyéről, és nagy mosollyal az arcán üdvözölte őt.

- Isten hozott, Charlotte! - rázott vele kezet a halványlila hajú nő - Már nagyon vártunk.

- Örülök, hogy itt lehetek, és őszintén még el sem hiszem ezt az egészet. - mosolygott Charlie.

- Hogy szólítsunk? Jó lesz a Charlotte? - kérdezte Amy, majd beljebb tessékelte a lányt a többiek felé.

- Charlie-nak szoktak szólítani.

- Rendben, akkor Charlie, ők lesznek a munkatársaid. - mutatott rá a barna és a szőke lányra, meg az idősebb nőre - Josie, Claire és Fiona.

- Örvendek! - rázott velük kezet a lány, és örömmel látta, hogy mindannyian kedvesen, nagy mosollyal az arcukon fogadták őt.

- Szóval... - szólt hozzá újra Amy, majd a vállára téve a kezét, odébb vezette a lányt - El kell hogy mondjam, nagyon tetszett a portfóliód, és igazán meggyőzőek az eddigi munkáid is. Nem is értem, hogy miért nem ebben dolgoztál eddig főállásban.

- Kaptam pár munkát, de inkább csak kisebb filmekben. - ismerte be Charlie - Mint azt tudod, van egy öcsém, akit én nevelek. Persze segítenek a nagyszüleim, de mégsem hagyhatom rájuk a teljes felügyeletet. Csak a közelben tudok elvállalni munkát, legalábbis ami nem szólít el huzamosabb ideig. Biztos lett volna több lehetőségem is, ha nagyobb távolságokban gondolkodom.

Amy megértően mosolygott és bólogatott Charlie szavaira, aki úgy gondolta, hogy teljesen őszinte lesz az új főnökével. Hiszen az a legjobb, ha nem titkolózik, és ő is tudja, hogy milyen munkákat tud elvállani a jövőre nézve.

- Rendben. - mondta a nő, miközben hellyel kínálta a lányt - Itt ilyenek miatt nem kell aggódnod. Ha el is szólít majd a munka, az csupán pár órányi autóút lesz. Legrosszabb esetben pedig csak pár napig lennél távol. De mivel legfőképpen a gyerekekkel meg a fiatalokkal forgatsz, inkább csak Atlanta vonzáskörzetében leszel.

- Szuper. - sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány.

- Nem tudom, hogy mennyire ismered a sorozatot... - nézett kíváncsian Amy.

- Nagyjából tudom a dolgokat. Láttam. Egyszer. - ismerte be zavartan mosolyogva Charlie, mire a nő felkacagott.

- Remek! Az bőven elég. Idén kicsit megváltoznak a dolgok, elég sok munkánk lesz. - vett elő pár paksamétát, tele papírokkal, rajzokkal és fotókkal - Egyből bele is doblak a mélyvízbe, ha nem baj.

- Persze, hogy nem. - felelte izgatottan Charlie. Alig várta, hogy végre dolgozhasson.

- Egyelőre még csak a fotózások mennek, azért vagyunk itt ilyen kevesen. De ugye nekünk már itt is lesz bőven feladatunk. Ma csak hárman lesznek, mindannyian új szereplők, szóval nem ismered még őket. Jamie-t a lányok rendezik, Gracie-t Fiona, neked pedig itt lesz Joe. Itt vannak az elképzelések. - tolta a lány elé a papírokat - Rengeteg tetoválása lesz, hosszú hajat varázsolunk neki, szóval teljesen át fogjuk változtatni őt egy igazi metálossá.

Charlie az ajkába harapva vizsgálgatta a rajzokat, és már zakatolva forogtak a kerekek az agyában, hogy hogyan fogja megvalósítani a dolgokat.

- Tudom, hogy elég gyorsan belevágtunk a közepébe, de sajnos amúgy is csúszásban vagyunk. Viszont biztos vagyok benne, hogy meg fogsz bírkózni a dolgokkal. Az elején elmondok mindent, de ha bármiben elakadnál, kérdezz bátran. - mondta kedvesen Amy - A délelőtt folyamán lesz rá időd, hogy belerázódj a dolgokba, és talán elég lesz rá az idő, hogy eldöntsd, tényleg szeretnéd-e a munkát. Ebédidőben odaadom a szerződésed, hogy át tudd olvasni, és remélem, hogy majd csak aláírva kapom vissza.

- Rendben. - Charlie arcáról nem lehetett levakarni a vigyort még akkor sem, mikor Amy körbevezette a nem túl tágas konténerben, és megmutatta neki, hogy mit és hol talál majd. Charlie el volt ájulva azoktól a felszerelésektől, sminkektől, festékektől, amiket látott. Tényleg nem akarta elhinni, hogy itt fog dolgozni. Minél több időt töltött ezen a helyen, annál szürreálisabb lett neki az egész.

Amy egy kis időre magára hagyta, hogy nyugodtan át tudja tanulmányozni a kapott papírokat. Több oldalnyi kép és elképzelés volt rajta, néhány fotó már volt a ruhapróbákról, így Charlie könnyen el tudta képzelni, hogy milyen lesz a stílusa a fiúnak, akit majd át kell változtatnia. Annak a fiúnak, akivel nem is olyan régen már találkozott odakint, és aki nagyon kedvesen elkísérte őt a sminkszobába. Mélyen belül megnyugvással töltötte el, hogy ő lesz majd az, akivel állítólag a legtöbbet együtt kell dolgoznia. Ugyanis ez a bizonyos Joe tényleg nagyon kedves volt, és egyáltalán nem tűnt egy tipikus nagyképű színésznek.

- Szóval... Újra találkozunk? - hallotta az asztal túloldaláról Charlie, mire egyből a hang irányába fordította a tekintetét. Vele szemben Joe állt, és mosolyogva várta Charlie válaszát. A lánynak viszont a hatalmas mosoly mellett, a nagy barna szemek vonták el a figyelmét. Sötétek voltak, szinte már feketék. De még így is az jutott róla az ember eszébe, hogy nem is kell beszélnie, hiszen szinte megszólalnak azok a csillogó szemek.

- Igen. - bólintott Charlie, miközben próbálta összeszedni magát. Nem akart idiótán viselkedni előtte, habár azt reggel a bejáratnál már megtette. De mégis muszáj volt tartania magát, és nem beparázni, hogy esetleg újra előjöjjön a pánikrohama. Azt szerette volna a legkevésbé, hogy amiatt ne kapja meg a munkát, mert lejáratja magát a furcsa viselkedésével. - Tehát te vagy... - nézett a papírokra Charlie, és kereste a választ.

- Joe. - segítette ki a fiú, majd leült vele szemben az asztal másik oldalára. Kicsit furcsállotta, hogy Charlie nem emlékezett a nevére, holott ő egyszerre megjegyezte az övét. A nevét, a szeme színét és azt, hogy az arca bal felén sokkal több szeplő van, mint a jobbon.

- Azt tudom... - nevetett fel a lány, anélkül, hogy felnézett volna rá. Szóval ő is emlékezett? - Eddie Munson. - mondta az egyik lapra mutatva - Te leszel Eddie Munson. - pillantott a fiúra.

- Igen. Én leszek Eddie Munson. - könyökölt az asztalra, és ő is a papírokra nézett. Charlie ekkor megengedte magának, hogy jobban, közelebbről megfigyelje Joe-t. Barna, göndör haj, hosszú szempillák, kevés borosta az arcán, gyűrű mindkét kezén, nyaklánc a nyakában, ami kikandikált az ing alól. És ahogy koncentrált, megjelent pár ránc a homlokán.

- Láttam, hogy voltak már próbáid. - vágta rá az első gondolatot Charlie, mikor Joe újra rá nézett. Véletlenül sem akarta, hogy a fiú rájöjjön arra, hogy bámulta őt.

- Igen. Most volt ruhapróbám is. - bólintott - Aztán átküldtek ide. Ma fotózás lesz. Az első, szóval... Fogalmam sincs, hogy hogyan folytatódik a nap.

- Őszintén? - nevetett fel zavartan Charlie - Én sem tudom. Csak a kezembe nyomták a papírokat rólad meg a karakteredről. Nem mondták, hogy mire kell készen lenned, mit kell pontosan csinálnom. Nem akarok bénának tűnni, de nem is szeretnék elrontani semmit. - ismerte be a fiúnak.

- Amy majd segít. - biztosította Joe - Nagyon kedves, és bármit kérhetsz tőle, egyetlen szó nélkül a segítségedre siet.

- Oké. - bólogatott zavartan a lány - Szeretem magam megoldani a dolgaimat, de mivel fogalmam sincs arról, hogy hogyan tovább, muszáj lesz segítséget kérnem. - bólogatott, majd felkelt az asztaltól, hogy odamenjen Amy-hez.

Eközben Joe a lány minden mozdulatát figyelte.