The Color Of Nature [Joseph Quinn Fanfiction] - SZÜNETEL

14. fejezet: Célzás

Charlie péntek reggel ugyan abban az időben érkezett meg a forgatásra, mint elöző nap. Miután kirakta az öccsét az iskolánál, azonnal a munkahelyére vezetett az útja. Eljátszott a gondolattal, hogy bemegy az egyik útba eső kávézóba, de inkább feladta a dolgot, hiszen tisztában volt vele, hogy mindenhol hosszú perceket kellene várnia, mire sorra kerül.
Legnagyobb örömére viszont nem kellett kávé nélkül indítani a napját, ugyanis mikor megérkezett a szokásos asztalához, a tükör előtt ott várta egy pohár forró karamellás cappuccino. Azonnal mosolyra húzódott a szája, mikor rájött, hogy Joe ma reggel is gondolt rá.
Charlie lopva körülnézett, de nem találta sehol sem a fiút, ezért a telefonja után nyúlt.

Charlie mosolyogva, magában számolt el tízig, és a telefon képernyőjén várta Joe válaszát, a fiú viszont mögötte szólalt meg.

- Szóval? - nevetett fel Joe - Hiányoztam?

- Nagyon. - forgatta meg a szemeit Charlie, mikor a fiúra nézett, és próbált nem zavarba jönni, mint ahogy mindig szokott a jelenlétében.

- Át kellett beszélnünk pár dolgot a producerrel. - magyarázta még mindig mosolyogva, miközben leült a székbe.

- Jól van. - bólintott a lány, majd előszedte a sminkeléshez szükséges dolgokat.

Egyre jobban mentek neki a dolgok, így hogy már nem először csinálta. Természetesen ugyan olyan zavarban volt, mikor Joe testére kellett festenie, de most már meg tudta állni, hogy ne legyen tetőtől talpig vörös az arca. Pedig nem egyszer fordult elő, hogy összenéztek a fiúval. Joe ugyanis folyamatosan bámulta őt, de persze mindig próbált úgy tenni, mintha egészen mással lenne elfoglalva.

- Ma is korán vége lesz a forgatásnak. - jegyezte meg a fiú, mikor Charlie éppen az utolsó simításokat végezte a púderrel.

- Aha. - bólintott a lány - Elvileg már háromkor végzünk.

- És hétkor meg kezdődik az esti program. - Joe kijelentésére Charlie a szeme sarkából pillantott rá. Kíváncsian várta, hogy a fiú miért hozta fel a témát.

- Igen. Szóval tényleg jössz? - Charlie próbált minél lazábbnak tűnni, és nem kimutatni, hogy mennyire izgalomba hozta a tudat, hogy Joe is ott lesz este.

- Igen. Úgy néz ki. - nevetett fel a fiú - Tudod már, hogy hova megyünk?

- Nem. - tekerte a fejét Charlie, majd dolga végeztével eltette a sminkes ecseteket a táskájába. Abba a táskába, amivel majd kíséri a színészeket a forgatásra. - Aidan azt mondta, hogy majd megírja.

- Én is megírhatom. - bukott ki Joe száján olyan gyorsan, hogy ha akarta volna, akkor sem tudta volna megváltoztatni a mondandóját.

- Igen? - Charlie pulzusa egyből gyorsabb lett.

- Vagy ha szeretnéd, és még nem beszélted meg senkivel sem, hogy együtt mentek... - váltott kissé zavartabb beszédre a fiú, miközben Charlie alig tudta visszatartani a dübörgő szívét.

- Szép reggelt! - harsant fel egy hang a pár mellett, éppen akkor, mikor Charlie válaszra nyitotta a száját.

- Jó reggelt! - köszönt mosollyal a lány, amitől Joe csak egy keserű köszönést tudott odavetni Aidan-nek. Pedig ő sosem volt bunkó senkivel, viszont kezdte idegesíteni, hogy ahogy a maszkmester settenkedik Charlie körül.

- Akkor áll még az este, igaz? - kérdezte Aidan Charlie-tól.

- Igen. - felelt kedvesen a lány.

- Mondtam, hogy majd megírom a címet, de... - lépkedett közelebb Aidan, nem is foglalkozva azzal, hogy Joe ott ül a székben - Szívesen elmegyek érted, ha gondolod. Mármint taxival megyek, hogy tudjak koccintani, de beugorhatunk érted is.

- Ó! - csodálkozott el a lány, majd a szeme sarkából a csendesen üldögélő Joe-ra pillantott. A fiú kíváncsian várta Charlie válaszát, és csak reménykedett abban, hogy a lány rájött abból pár korábbi mondatából, hogy ő is szívesen menne vele a bulira. - Öhm... - Charlie a szavakat keresve nézett újra Aidan-re - Nagyon kedves tőled, de éppen az előbb beszéltük meg Joe-val, hogy együtt megyünk.

- Ó! - most Aidan-en volt a sor, hogy elcsodálkozzon. Először kissé lesokkolódva érte a hír, de aztán próbálta nem kimutatni, hogy mit gondol. Ezért csak lazára vette a dolgot. - Oké! Az jó. Nem is tudtam, hogy jössz. - fordult Joe-hoz.

- Igen. Csak tegnap gondoltam meg magam. - bólintott Joe, majd jelentőségteljes pillantást vetett Charlie-ra, remélve, hogy neki és Aidan-nek is leesik, hogy miért is változtatta meg a véleményét.

- Az jó. - felelte lazán Aidan - Most mennem kell, de majd később találkozunk. - hadarta gyorsan, majd mielőtt még bármit is tudtak volna neki válaszolni, már le is lépett.

- Most a sárba tiportad az egóját. - kuncogott halkan Joe.

- Mi? - nevetett fel értetlenkedve Charlie.

- Szerintem már elkönyvelte magának, hogy ma este randizol vele. - magyarázta a fiú - Erre te lapattintod szegényt.

- Nem pattintottam le. Amúgy sem randira hívott. - intett Charlie - Csak felvett volna útközbe.

- Ja. A taxival. - Joe csak szórakozott tovább a helyzeten.

- Miért? Te mivel jönnél értem? - kérdezte kíváncsian a lány, mire Joe kérdőn nézett rá. Charlie-nak ekkor esett le, hogy valójában nem is volt szó arról, hogy este ők ketten együtt mennek majd, ezért csak dadogni tudott. - Mármint... Mielőtt Aidan idejött... Azt hittem, hogy arra céloztál, hogy...

- Arra céloztam. - mosolyodott el Joe a lány hebegésén.

- Oké. - felelte kipirulva Charlie, és mintha egy megkönnyebbült sóhaj is felszakadt volna belőle.

- És kérdésedre válaszolva, én kocsival mennék érted. - folytatta határozottan Joe, amitől a lánynak csak úgy szaltóztak a gyomrában azok a bizonyos pillangók, amik már ezer éve alvó üzzemmódban voltak.

- Oké. - csak ismételni tudta magát, miközben arra koncentrált, hogy ne mosolyogjon idiótán.

- Küldd majd el a címedet üzenetben, és hétre érted megyek. - mondta magabiztosan Joe, miközben lecsusszant a székről - Mennem kell. Odaát találkozunk. - nézett le a lányra, aki már alig bírt parancsolni magának, hogy ne kezdjen el úgy visítani, mint egy tinilány.

Charlie bólintott, és az eddig visszatartott levegőt csak akkor engedte ki, mikor Joe már tisztes távolságba került tőle. Megvárta, amíg a fiú elhagyja a sminkszobát, aztán egyből a telefonja után nyúlt.