The Color Of Nature [Joseph Quinn Fanfiction] - SZÜNETEL

15. fejezet: Szórakozás

Munka után Charlie persze először hazament, elrendezte a dolgokat otthon, lefürdött, majd emlékeztette a nagyiékat, hogy ma este nem lesz itthon. Nagyon megértőek voltak, és örültek annak, hogy az unokájuk végre jól érzi magát a bőrében. A lány pedig rettentő hálás volt nekik, hogy támogattak őt és Carter-t is.

Nem sokkal azután, hogy Charlie előkeresett valami nem túl kihívó ruhát a szekrényéből, ami persze nem volt túl hétköznapi sem, elbúcsúzott a nagyiéktól és Carter-től, majd az irányt Lola szalonja felé vette.

Lola már nagyon várta, hogy megérkezzen a barátnője, talán sokkal izgatottabb is volt, mint maga Charlie.
Majdnem hat óra volt, így nem sok idejük maradt a készülődésre.

- Szóval... - tapsikolt Lola, mikor beültette Charlie-t az egyik székbe. Rajta kívül jelenleg nem volt egy vendég sem, így szerencsére csak vele tudott foglalkozni a lány.

- Ne túlozzuk el a dolgot, oké? Tudod, hogy sminkes vagyok. Én magam is el tudtam volna készülni, csak tudom, hogy akkor durcás lettél volna hetekig. - kuncogott fel Charlie.

- Nehogy már ne engedd meg, hogy kicsípjelek a randidra. - tettetett felháborodást Lola.

- Ez nem randi. - szólt rá Charlie.

- Akkor mégis mi? - forgatta a szemeit a barátnője - Elhívott egy buliba, este érted jön...

- Igazából nem ő hívott el.

- Az tök mindegy. - intett a lány, majd előpakolta a sminkfelszerelést, hogy hozzáláthasson a munkához - Ki kell emelni a szemeidet. Mindenképp!

- Tüntesd el a szeplőket is, ha kérhetem. - mondta Charlie.

- Nem értem, hogy miért utálod őket ennyire. Tudtad, hogy hamarosan divatba fog jönni a szeplő? Egyesek ölnének majd ezekért. - mutogatott az arca előtt.

- Mi vagy te? Jós? - forgatta a szemeit Charlie, majd elővette a telefonját, hogy megírhassa Joe-nak a szalon címét.

Alig küldte el az üzenetet, máris érkezett a válasz.

- Odáig van érted. - szólalt meg Charlie füle mellett Lola, aki persze minden egyes szót elolvasott a beszélgetésből.

- Csak kedves velem. Mindenkivel az.

- Ja, de nem ő visz mindenkit a buliba, ugye? - kacagott fel Lola - Ne mondd, hogy te nem gondoltál arra, hogy fel akar szedni.

- Nem gondoltam rá. - rázta a fejét a lány.

- Hazudós. - nevetett tovább Lola.

- Komolyan. Nagyon aranyos pasi, de nem hinném, hogy bármi is lehetne köztünk.

- A meló miatt?

- Meg a más-más földrész miatt. Ő angol.

- Aki színész Amerikában. - Lola úgy nézett barátnőjére a tükrön keresztül, mintha teljesen megőrült volna - Kit érdekel, hogy hol lakik. Csajszi... Évek óta nem volt ilyen jó kedved.

- Évek óta nem volt ilyen jó munkám... Már bocs. - húzta mosolyra a száját Charlie.

- Nem a munka miatt vigyorogsz úgy, mint egy szerelmes tinilány, mikor ír neked valamit. - bökött a telefonra.

- Jól van. Fogd be, és állj neki. Mindjárt itt lesz értem.

- Remélem, hogy bemutatsz neki. - vette komolyabbra a hangját Lola.

- Nem. Dehogy. A végén még valami olyat találsz mondani, ami miatt aztán egész este magyarázkodhatok.

- Utállak. - jegyezte meg a lány, de aztán nekilátott, hogy elkészítse Charlie sminkjét.

☆●☆●☆●☆●☆

Alig volt pár perc hét óráig, mikor Charlie a kész sminkkjével és a jelenleg hullámos hajával belebújt a ruhájába. Egy sima, fekete, feszülős nadrágot, fehér trikót és zöld-fekete kockás blézert vett fel, ami csak még jobban kiemelte a gyönyörű, zöld szemeit.

- Nagyon dögös. - lelkesedett Lola - Nem mutat túl sokat, de mégis látni, hogy milyen jó alakod van.

- Attól azért messze vagyok, de köszi. - nézett a tükörbe Charlie, majd megigazította a haját. Éppen akkor pittyent meg a telefonja. Ránézve próbált nem idiótán mosolyogni, nehogy már tényleg igaza legyen Lola-nak, de nem bírta visszafogni magát.

- Itt van. - lehelte halkan, de hallatszott az izgatottsága.

- Kapd el, kisanyám. - tapsikolt Lola, majd az ablakhoz szaladt, abban reménykedve, hátha lát valamit a fiúból.

Charlie elköszönt barátnőjétől, majd mély levegőt véve kilépett a szalonból.

Joe egy teljesen átlagos autóval jött érte, nem volt semmi nagyzolás egy méregdrága kocsival. Mikor meglátta a lányt, egy pillanatra elakadt a lélegzete is, olyan szép volt. Nem gondolta volna, hogy tud még szebb lenni, mint a hétköznapokon, mikor a munkában látja.
A kezdeti sokk után, gyorsan kipattant az autóból, és az anyósülés felőli oldalhoz sietett, hogy kinyithassa a lánynak.

Charlie hatalmas mosollyal az arcán köszönte meg neki. Imádta, hogy Joe ennyire udvarias mindig. Biztos volt benne, hogy nem játsza meg magát, tényleg ilyen valójában a fiú természete.

- Nagyon csinos vagy. - dícsérte meg Joe a lányt, mikor beült mellé.

- Te is jól nézel ki. - mondta szégyenlősen a lány. Hiába szokta meg, hogy a fiú általában ingben jelenik meg a munkában is, most valamiért mégis sokkal jobban állt neki a barna nadrághoz a fehér, apró kockás ing. Meg akarta jegyezni neki, hogy illenek egymáshoz a kockáik, de esze ágában sem volt ennyire feltűnően flörtölni a fiúval.

- Szóval, ez a barátnőd szalonja? - nézett ki Joe az ablakon, mikor beindította a kocsit - A régi munkahelyed?

- Igen. - nevetett fel Charlie, és örült, hogy a fiú még erre is emlékezett.

Az út további része egész kellemesen telt, csupán az úgymond kötelező kérdések hangzottak el. Milyen volt a forgatás? Tetszik a munka? Hogyan telt a délután? Hogy van a család? És hasonló dolgok...

Talán ezeknek az egyszerű kérdéseknek köszönhetően is, de mikor Charlie és Joe megérkeztek a buli helyszínére, már sokkal oldottabb volt a hangulat, és tudtak úgy beszélgetni egymással, hogy Charlie ne piruljon el minden egyes pillanatban.

A helyszín egy hangulatos kis bár volt. Nem volt túl nagy, így nem is voltak olyan sokan odabent. A terem hátsó részében egyből ki lehetett szúrni pár embert a munkából, akik már ideértek. Köztük volt a két fiatal lány, Josie és Claire, akikkel Charlie együtt dolgozott. Mindketten kissé meglepve láttak, hogy Charlie Joe-val érkezett, és nem kerülte el a lány figyelmét az sem, hogy Claire valamot odasúgott Josie-nak. Egyértelmű volt, hogy róluk volt szó.
Charlie emiatt kissé kényelmetlenül érezte magát, egészen addig, amíg a főnöke, Amy észrevette és üdvözölte őket.

- Charlie, örülök, hogy eljöttél. - lépett egyből hozzájuk, majd a pult felé terelte őket - Joe! - fordult a fiúhoz - Nem is tudtam, hogy te is jössz.

- Igen. - rántotta meg a fiú a vállát, majd fél szemmel Charlie-ra pillantott - Meggondoltam magam.

- Értem. - bólogatott a nő, majd mosolyogva nézett a két fiatalra. Valószínűleg elkezdett találgatni, hogy mi folyik a háttérben, de nem akarta őket kellemetlen helyzetbe hozni, így nem is célzott rá. Helyette inkább kért mind magának, mind Charlie-nak és Joe-nak egy italt.

A fiú, mivel vezetett, nem ihatott alkoholt. Charlie pedig jobbnak látta, ha ő is marad az üdítőnél, ugyanis nem tudta volna megmondani, hogy mikor ivott utoljára. Nem szeretett volna egyetlen pohár után fejreállni, és mivel Joe-val érkezett, nem is szándékozott leinni magát. Bár nem mondták ki, de Charlie úgy érezte, hogy ez a mai este kicsit többnek tűnt, mint egy munkatárssal való szórakozás.