The Color Of Nature [Joseph Quinn Fanfiction] - SZÜNETEL

12. fejezet: Érdeklődés

Charlie, habár csak a háttérből figyelhette az eseményeket, onnan, ahol a többi sminkes és jelmezes is volt, elég sokat látott a forgatásból. Valószínűleg ő volt a legkíváncsibb arra, hogy mi történik a kamerák előtt, ugyanis a többiek inkább a háttérbe húzódva beszélgettek. Természetesen úgy, hogy a jelenetet véletlenül se zavarják meg. Habár neki sem ártott volna, ha jobban beilleszledik a csapatba, valahogy mégis jobban érdekelte az, hogy milyen lesz Joe abban a bizonyos első jelenetében. A lány nagyon jól tudta, hogy miről fog szólni a jelenet, hiszen nála is volt egy példány a forgatókönyvből. De azt nem sejtette, hogy Joe ennyire jól fogja majd alakítani Eddie-t. Ugyanis a fiú igenis tökéletesen játszott. Ahogy elkezdtek forogni a kamerák, átszellemült a szerepbe. Charlie ugyan azt látta az arcán, amit pár napja a fotózáson is. Teljesen eltűnt az igazi Joe.
A lány szinte tátott szájjal bámulta, ahogy a fiú felugrott az asztalra, és lenyomott egy hosszú szónoklatot az iskoláról, meg hasonló dolgokról. Charlie fel sem fogta, hogy miket beszélt, pedig teljes figyelmét Joe-nak szentelte. De annyira lenyűgözőnek találta a fiú játékát, hogy szinte minden megszűnt körülötte létezni, eltűntek az emberek és a hangok is. Csak Joe-t látta maga előtt. Az egész olyan volt, mintha egy film lelassított jelenete pörgött volna le a szeme előtt, aláfestve valami nyálas zenével.

- Nagyon jól csinálja, mi? - egy hang rántotta vissza Charlie-t a valóságba.

- Igen. - válaszolt szinte ijedten a lány. Persze nem attól rémült meg, hogy megszólította az egyik munkatársa, csupán teljesen el volt merülve a gondolataiba, amik Joe játéka körül forogtak.

- Ki sem néznéd az udvarias, tisztelettudó angolból, hogy így eljátsza a rosszfiút. - nevetett fel halkan Aidan.

- Igen. Ebből látszik, hogy jó színész. - bólintott Charlie.

- És a hangja... Hogyan tudja így eltűntetni az akcentusát?

- Az jó kérdés. De olyan jól csinálja, hogy én teljes mértékben elhiszem neki, hogy amerikai. - nevetett Charlie, mire a fiú csak egyetértően bólogatott.

Charlie és Aidan hosszú percekig beszélgettek, és szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. Ez pedig szemet szúrt Joe-nak is, miközben pihenőt tartottak a jelenetek között. Pedig valahol mélyen bízott abban, hogy a lány talán odafigyel arra, hogy hogyan játszik, nem pedig hátul beszélget a munkatársaival. De persze ezt nem várhatta el tőle. Azt viszont megtehette, hogy odamegy hozzájuk, és megszakítja a beszélgetést azzal az ürüggyel, hogy ellenőrizze le a sminkjét.

- Hahó! - lépett oda Joe a most is nevetgélő pároshoz, akik egyből felé kapták a tekintetüket.

- Szünet van? - kérdezte ugyan azzal a mosollyal Charlie.

- Igen. - bólintott Joe, és megpróbált értelmesen beszélni, nem össze-vissza hadoválni - Tartunk egy pár perces pihenőt, mielőtt folytatjuk. Haj és smink ellenőrzés, meg ilyenek.

- Ó! - csillant fel a lány szeme, mikor észbe kapott, hogy az az ő munkája - Oké! Gyere, ülj csak le! - mutatott az egyik üres székre.

- Én is megyek a munkámra. - szólalt meg Aidan is, majd mielőtt magukra hagyta őket, még Charlie-ra kacsintott - Még beszélünk.

- Igen. - mosolygott rá a lány, és még jópár pillanatig nézett utána. Ettől pedig Joe kezdte magát kellemetlenül érezni, így csak halkan megköszörülte a torkát. Charlie ennek köszönhetően egyből elkezdett rá figyelni. - Rakok egy kis púdert, de amúgy minden oké a sminkeddel. - mondta, miután egyszer-kétszer elhúzta a fiú bőrén az ecsetet - A hajad is jó. - érintette meg gyengéden a parókát. De éppen csak hozzáért, hiszen nem akarta azt, hogy a következő jelenetnél máshogy álljon, mint korábban.

- Köszi. - hálálkodott Joe, mikor a lány végre a szemébe nézett.

- Nagyon jó voltál. - bökte ki végül Charlie azt, ami a fejében járt.

- Tényleg? - húzta fel kérdőn a szemöldökét a fiú - Nem is figyeltél.

- De igen. - bólogatott meggyőzően Charlie - Igenis, figyeltelek.

Joe továbbra is kétkedve nézett a lányra, majd egy pillantást vetett Aidan felé, minek köszönhetően Charlie egyből rájött, hogy mire gondol.

- Aidan-nel is rólad beszélgettünk. Arról, hogy milyen jó voltál. - bizonygatta a lány teljesen komoly arccal. És habár Joe elhitte neki már elsőre is, nagyon jó volt nézni, ahogy a lány próbálja őt meggyőzni.

- Nagyon izgultam. - ismerte be végül Joe, és felhagyott azzal, hogy tovább játsza a hitetlenkedőt.

- Kicsit sem látszódott. - mosolyodott el végül Charlie.

- Pedig ideges voltam, sőt... Még mindig az vagyok.

- Majd holnap este kiengeded a gőzt. - rántotta meg a vállát Charlie.

- Mi lesz holnap este? - kérdezte kíváncsian Joe, aztán hirtelen rájött, hogy miről beszélhet a lány - Ó! Mész az esti iszogatásra?

- Te nem? - csodálkozott a lány.

- Nem terveztem.

- Engem Aidan hívott reggel. Nem vagyok az a bulizós fajta, de gondoltam, jó lehetőség lenne megismerni a többieket is. - magyarázta Charlie.

- Értem. - bólintott Joe, és mélyen belül már bánta, hogy nem megy a buliba. Gondolatait Charlie telefonjának csipogása szakította meg. A lány egyből a mobilra nézett, majd miután mosolyra húzódott a szája, abba az irányba nézett, ahol Aidan állt. Felmutatta neki a telefont, mire még nagyobb mosolyra húzódott a szája. Mikor újra Joe-ra nézett, a fiú kérdő tekintetével találta szemben magát.

- Bejelölt Instán. - magyarázta neki.

- Ó! - Joe csak ennyit tudott kinyögni, és egyből arra gondolt, hogy talán neki is be kellett volna jelölnie a lányt. Bőven lett volna rá alkalma az elmúlt napokban, mikor többször is végignézte a lány megosztott képeit. - Bírod a közösségi oldalakat?

- Igazából nem vagyok fanatikus. - intett a lány - Van pár képem fent, de leginkább csak beszélgetni használom az ismerősökkel. Olcsóbb, mint az sms.

- Értem. - bólintott Joe - Nekem is van, de igazából sosem használtam még. Képem sincs fent, meg csak páran követnek.

- Valószínűleg ez hamarosan máshogy lesz. - kuncogott fel Charlie.

- Lehet. - sóhajtott fel Joe, majd elgondolkodott azon, hogy valószínűleg igaza van a lánynak. Hiszen a Stranger Things egyik szereplője lesz, méghozzá nem is csak egy pár jelenetes karakterről van szó, hanem olyanról, akinek tényleg elég fontos része lesz a történetben. Kissé aggódott azon, hogy az eddigi kevésbé híres filmek és sorozatok után egy világhírű produkcióban kell majd bizonyítania, de mégis sokkal nagyobb volt benne az izgalom és a kíváncsiság, hogy vajon mennyire fogják majd szeretni őt a rajongók.

- Menned kell. - szakította ki a nyüzsgő gondolatok közül Charlie hangja.

- Hmmm? - pillantott kérdőn a lányra.

- Menned kell. Vége a szünetnek. - mutatott halkan kuncogva a kamerák felé.

- Ó! Oké! Tényleg! - pattant fel a székből Joe, majd mielőtt visszament volna, hogy folytatódhasson a forgatás, kedvesen Charlie-ra mosolygott. A fiú alapjáraton egy aranyos és udvarias személyiség volt, mindenkivel ugyan olyan kedvesen viselkedett. De valamiért úgy érezte, hogy Charlie esetében kicsit jobban be kell dobnia magát. Talán azért, mert a szíve mélyén valahogy tudtani akarta a lánnyal, hogy jobban érdeklődik iránta, mint a többiek iránt. Hiszen le sem tudta volna tagadni, hogy igenis egyre többször jutott eszébe Charlie. Mióta megismerte szinte nem tudott másra gondolni, csak rá.