Elrabolva //BEFEJEZETT//

12.~MEGTÖRT

-Végre valamit nem szúrtál el! -nézett Violet a kissebbik lányára, miközben bort szürcsölgetett a poharából.

Sophiával eggyütt hangosan nevettek, de Vanessa csak lehangoltan gubbasztott az ágyon.

-Befejeznétek? -kérdezte fintorogva.

-De hát most ünnepelünk! -ugrott mellé Sophia.

-Mégis mit?!! -nézett rá pancsali képpel

-Hát azt hogy végre jó irányba fordult a szekerünk! -nevetett

-Szekér? Nem hintót akartál mondani? -helyesbítette Violet a fotelból.

-Menjetek innen! Hagyjatok békén! -dühöngött Vanessa.

-Édesem! -simogatta meg anyja az arcát. -Nem kell aggódnod. Nagyon ügyes voltál. Mostmár csak annyi a dolgunk hogy azt a felkapaszkodott kis cafkát eltüntessük a képből. Még néhány ilyen este és lefogadom hogy Nick a tenyeredből fog enni! -nevetett hangosan.

-Nick elküldött anya!! Nem akar velem lenni!

-Hát majd akar!

-Dehogy is akar... ő Emmet szereti...

-Meg ne halljam ezt a nevet mégegyszer!  -kiáltott rá

-De hát ez az igazság! Józanul sosem tette volna meg! Semmi értelme nem volt. Jobb lessz ha elfejtjük az egészet.

-Na idefigyelj! -szorította meg hirtelen az arcát Violet. -Rendszert csinálsz abból amit tegnap este csináltál, vagy megnézheted magad!!! Ne hogy bömbölni kezdj! -ordított

-Anyaaa... -csitította Sophia.

-Feleségül fog venni, azt a kis csitrit pedig ha kell hát én csinálom ki és tüntetem el. Megértetted ezt? -szorította még mindíg az arcát. -Jóó kislány. -majd elengedte, de olyan erővel lökte meg hogy az ágyra zuhant.

-Csigavéér. -lédergett Sophia mellette. Minden a legnagyobb rendben lesz.

-Hagyjatok magamra... -motyogta Vanessa

Ekkor nővére és anyja kuncogva hagytàk el a szobát, de nem sokáig élvezhette a magányt, ugyanis pár perc múlva Nick rontott be hozzá méregtől fűtve.

-Szia! -mosolygott rá kedvesen, de hamar észrevette, hogy a férfi nem jó kedvében szeretne vele társalogni.

-Mond, te teljesen hülyének nézel engem? -kérdezte még viszonylag nyugodt hangon.

-Mégis miért néznélek annak? -kérdezte, mintha nem értené mire is céloz.

-Ne játszd nekem az ártatlant. Jól tudod miről beszélek.

-Honnan tudnám??

-Tegnap este, te intézted úgy hogy ne találkozzak a feleségemmel.

-Fogalmam sincs miről beszélsz! -motoyogta még mindíg színészkedve

-Tényleg? -simogatta meg az állát, majd helyzetet változtatott. -Mégegyszer, de utoljára megkérdezem. Rám van írva hogy idióta vagyok?? -rivallt rá a lányra.

-Nick, én...

-Én? Én??! Azthitted nem derül ki? Ennyire ostoba vagy??

-Neeem, én csak...

-Ne habogj itt nekem. Ettől sokkal többre tartottalak téged Vanessa. Sokkal többre.

-Én csak azt akartam hogy eggyütt legyünk!

-Remélem jól érezted magad. Mert egy életre elfelejthetsz engem!

-Kérlek, ne! -könyörgött a lány.