Mindenáron

1.

Sziasztok Drága Olvasóim!

Itt lene az új történetem. A tőlem megszokott Erotikus zsáner, szappanopera köntösbe bújtatva.

Egy külfdi történet elején láttam. Nagyon megtetszett. Gondoltam felhasználom.

"Tudom, sok a helyesírási hibám, de nem tehetek róla, aki valóban hibás az bor, amit a fejezetek írása közben iszom.
Szóval ne engem hibáztassatok, csak is azt a fránya bort.
Ha mégis úgy döntesz, hogy zavar, akkor gyere vissza később, mert igérem ha befejeztem az összes hibám kijavítom, ha mégis úgy döntesz, maradsz, akkor csak élvezd, és probáld kitalálni, hogy mit akartam a tudomásodra hozni."

A lényeg, hogy ne a helyesírási hibáim által ítéld meg a történetet, én valóban megteszek mindent, hogy ne egy összehányt történetet kapjatok, de átsuhanok sokszor a hibák felett.

Ha segítőkész kedvedben vagy, akkor nyugodtan keress meg privátban.

Bármilyen nemű kommentet elfogadok legyen az negatív vagy pozitív, szeretném tudni, hogy milyen érzéseket váltok ki belőletek, szóval ne szégyellősködjetek.

Ismét sikerült összehoznom egy igazán megosztó karaktert és ezért is vagyok annyira kíváncsi a ti vélemenyetekre.
Azonban rájöttem, hogy én nem szeretem az olyan fajta nőket, akik mindig a jó kislány szerepében tündökölnek, nekik minden könnyen megy, és mindent megkapnak, számomra unalmasak. Unalmas azt olvasnom, hogy ők mindig annyira jók és úgy is tudjuk a főhős szerelmes lesz bele, és minden tökeletes lesz. Szeretem megbotránkoztatni az embereket, azt hiszem Estrella tökéletes karakter lesz ahhoz, hogy utáljatok, vagy akar szeressétek, de mindenfélekeppen valami érzelmet kicsikarjon belőletek.

Ez a történet inkább egy visszaemlékezés, ezért párbeszédekben nem bővelkedik, ha így is felkeltette az érdeklődésed, akkor tarts velem, erre a kalandos, akadályokkal teli utazásra.

Jó szórakozast kívánok!🥰❤

Estrella

Sok pénzt akarok, annyit, amibe belefekhetek és úszhatom benne, mint Dagobert bácsi.

Sosem értettem azokat az embereket, akik azt mondják, a pénz nem boldogít. Nyílván azok gondolják így, akik soha nem nélkülöztek, akik nem tudják milyen áhítozni valamire, amit nem tudsz megvenni, mert a család, amibe születtél nem engedheti meg magának, hogy gyermekének egy olcsó játékot megvegyen, mert épphogy ételre futja.

Amikor azt mondják, hogy pénzért nem vehetsz boldogságot, valójában tényleg elhiszik ezt, vagy csak azért mondják, hogy a morális értékrendszered a helyén maradjon? Amikor nézem a tévét vagy újságot olvasok, nekem nagyon is úgy tűnik, hogy aki gazdag az boldogabb is. A szegény mitől lenne az? Attól, hogy az iskola társai lenézik, mert rongyos ócska holmiban jár, attól, hogy megbetegszik a családban valaki, aki nem kap orvosi ellátást, mert nem tudja kifizetni, vagy esetlek egy anya attól boldog, hogy minden nap láthatja gyermeke szomorú tekintetét, mert nem tudja megadni neki, amire vágyik? Nem hiszem, hogy a szegény emberek boldogabbak lennének.

Nyolc éves voltam, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy én bizony nem fogok így élni, nem fogok nélkülözni, amit csak megkívánok, megveszem magamnak. Egy olcsó csokoládé indította el bennem a lavinát Blanca Rubio-Hemenez a polgármester lánya, nagyon szép kislány volt, de annál gonoszabb. Megtehette, hogy a csóró kisvárosi iskola társait, akkor és úgy alázza meg, ahogy kedve tartja. Hetekig gyűjtögettem azt a kevésnyi pénzt, amibe került az-az édesség,− amire annyira vágytam - csupán húsz peso. A boldogságtól szárnyaltam, mikor megszámoltam az csillogó apró 10-20 centavokat. Összesen húsz peso, nekem ez jelentette a boldogságot. A suli büféjében, lehetett kapni a karamellával és mogyoróval töltött tejcsokoládét. Mindenki, aki tehette két pofára majszolta, én pedig nyál csorgatva bámultam, ahogy tunkolják befelé az édesen lágy és ropogós tejcsokoládét.