Mindenáron

12.

Sziasztok!

A történet során nem sokszor fog elfordulni, hogy láthatjátok más szemszögét, azonban abban biztosak lehettek, ha ez bekövetkezik akkor érdekes vagy, épp izgalmas dolgok fognak történni. És nem mellesleg egy kicsit megismerhetitek a másik oldalt is.

Ha tetszik a történet kérlek jelezzétek felém, akár csillaggal vagy kommenttel, szívesen beszélgetnék. Nem tetszéseteket is kinyílváníthatjátok.

Jó olvasást!

Puszi

Ti Amo ❤

Javier

Ideje beszélnem Federicoval. Úgy érzem ez a kis játék ismét túlságosan elfajult.

Egy helyi kis lebujban van a törzshelyünk valamikor igazán felkapott hely volt. Az apám is itt találkozott anyámmal és a mi kis játékunk is itt kezdődött. Én még kamasz voltam ő fiatal felnőtt, biliárdoztunk mikor egy csinos fekete bellibbent a kocsmába, néhány barátjával érkezett, édesen nevetett, nálam idősebb volt míg Federiconál fiatalabb. Federico felvetette, hogy fogadjunk. Akkor kezdődött minden.

A kocsma már nem tündökölt hajdani fényében, ahogy a kocsmáros sem, Marcus bácsi legalább száz éves. Senki nem tudja a valódi korát, de állítólag már akkor is az övé volt a kocsma mikor apám vette át az utcák feletti hatalmat. Mindig kis suhancként emlegeti, apám imádja máig is. Gyakran meglátogatja, ahogy én is. Ma már van segítsége, egyedül már nem bírná  a legifjabb, Marcus Gurrido.

Amint belépek a kocsmába, aminek neve csak egyszerűen Teresa, megpillantom Federicot a pultnál. Nem nehéz nem észrevenni, a bejárattal szemben van a pult és mivel már nem tündököl régi fényében a hely, ezért tömeg sincs, csak a megszokott törzsvendégek iszogatnak az asztaloknál. Néha napján betéved egy- egy fiatal társaság, de ez nem az a környék, ahol szívesen szórakoznak. A kocsmát Marcus a feleségéről nevezte el, bár már én nem ismertem, de állítólag szépségéről beszélt egész Mexikóváros. Többen is küzdöttek annó Teresa kezéért, de végül Márkus nyerte meg. Amikor az öreg meglátta anyámat, és az apámat, ahogy stírolja őt, azt mondta neki, hogy pontosan így nézett az ő Terezájára. Szép szerelem, gondolná egy laikus, de az apám már nős volt, az anyám, pedig csak 16 éves. Ettől függetlenül elvette. Nem sokkal később megszülettem, de apámnak már volt egy fia, na meg egy ex felesége, akinek sikerült elűznie anyámat. Sok évvel később apám felkeresett, miután már több utcai balhén voltam túl, felkeltettem a figyelmét. Szüksége volt rám, az ő első szülöttjének nagy álmai voltak, és nem egyeztek az övével, neki viszont örökösre volt szüksége. Akárkire nem hagyhatta az üzletet.

– Federico! – Üdvözöltem, miközben balján helyet foglaltam.

– Javier! Whisky – elém tolta a poharat. Elfogadtam, és azon nyomban bele is kortytam.

– Szóval, két nap múlva nős leszel? – nem néztem rá, ifjabb Gurridot figyeltem, ahogy az üvegpoharakat törölgette.

– Így van. Talán zavar? – Kérdezte, majd lehajtotta a whiskyit. Erőteljesen a pulthoz vágta a kiürült poharat, majd intett a Gurridónak töltsön még.

– Talán túl messzire mentél.

– Hmm. – Ironikusan ellenvette magát. – Talán tényleg el akarom venni.

– A talán, az elég csekély.

– Zavar, hogy én nyerem, ezt a fogadást is, mint megannyit? – Fél testtel felém fordult, megemelte poharát, majd beleivott. Nem mosolyogtam, nem gúnyolódtam, közömbösen néztem rá.