Mindenáron

13.

Tökéletesen alakult mindent, Federico úgy döntött nem akar hosszú jegyességet, – aminek persze én nagyon örültem – még karácsony előtt el akart venni. Úgy tettem, mintha gond lenne, túl korai, meg hasonlók, mi lesz a ruhámmal? Nem volt akadály előtte, mindent megoldott, álom esküvőt szervezett. Utolsó pillanatban bemutatott a szüleinek, csak azért, hogy ne az esküvő napján találkozzunk először. Előre tudta, hogy nem fognak szívlelni, ahogy én is, nem nagyon izgatott, és persze ők sem voltak bunkók, a fiúk felnőtt férfi volt saját vagyonnal, ráadásul egyszem gyermek, nem avatkozhattak bele. Jó színészek voltak, kedvesen viselkedtek velem, csak egyszer maradtam Señora Marianával – a leendő anyósommal – kettesben. Akkor bőven kifejtette, hogy egy pénzéhes szajhának tart, ha korábban találkoztunk volna, akkor mindent elkövetett volna, azért hogy megakadályozza ezt a frigyet, de már túl késő, és a fia szeret. Ad egy esélyt. Nem mintha kellett volna, figyelmesen végig hallgattam, nem szóltam semmit, nem kellett bizonygatnom az ellenkezőjét, hiszen átlátott rajtam.

Az esküvő előtti napon nagyon izgatott voltam, ahogy mindenki. Federiconak vidéken volt egy farmja, a szüleim egy nappal korábban oda utaztak, hogy mindent elrendezzenek, ahogy Federicoé is. Nem féltettem anyám, jó szívű asszony volt, de nem lehetett könnyen megsérteni, ezért úgy gondtam bármit is mond Mariana asszony azt anyám ügyesen kezelni fogja.

Amayaval maradtam otthon, mivel nem nagyon voltak barátaim, ezért lány búcsúm nem nagyon lehetett, de ő mindent megtett érte. Azt kérte bulizzunk egy utolsót, de én meggyőztem, hogy nem ez nem lesz az utolsó, szóval ne aggódjon. Attól hogy férjhez megyek még nem azt jelenti, hogy nem lesz magán életem. Ezért inkább otthon maradtunk. Friss és gyönyörű akartam lenni, az esküvőm napján, azt kértem inkább foglalkozzunk a külsönkkel, arc maszkot tettünk fel, meg láb maszkot, azután kimostuk a hajunkat, gyönyörű egyenesre kivasalta, miközben jókat nevettünk, felelevenítettünk minden megélt pillanatunkat. És azt kell hogy mondjam, volt bővel vicces sztorink.

Este nyolc körül járt, már az ágyba pihentünk, a laptopomon elindítottuk a Vad angyalt, imádtuk tizenéves korunkba, gondoltuk megnézünk pár részt belőle. Mindketten szerelmesek voltunk Facundo Aranába. Nyál csorgatva néztük a legizgalmasabb. jeleneteket, amikor megcsörrent a telefonom. Amaya vette a kezébe, összeráncolta homlokát és a háta mögé rejtette a telefonom.

– Ki az? – Kíváncsian érdeklődtem.

– Ne vedd fel – esdekelve nézett rám.

– Jó, de előbb mond meg ki az? – Nem tetszett a viselkedése. Volt egy gyanúm, miért is ilyen.

– Ígérd meg, hogy nem beszélsz vele! – Erősködött.

– Amaya, ne szórakozz már – erőteljesen szóltam rá, amire elővette a háta mögül a mobilt és átnyújtotta. Javier neve villogott a kijelzőn, a szívem azonnal magasabb fokozatba kapcsolt. Tudtam, hogy nem kellene, de magam sem értem miért, hiába rángatta Amaya a fejét és hiába ellenkezett az eszem, az ujjam magától húzta félre a zöld ikont.

–Estrella, nem menj el – könyörgött Amaya, mikor már a cipőm húztam, az előszobában.

–Nyugi már nem leszek sokáig, csak beszélek vele, megkérdezem mit akar, azután jövök is.

– Holnap lesz az esküvőd, baszki.

–Mit mondtál? – Azonnal a szája elé kapta a kezét. – Ezért el kell mondanod legalább három mi atyánkat – Elnevettem magam, míg ő morcosan meredt rám. – Megígérem nem csinálok semmi hülyeséget – magamhoz öleltem és a fülebe suttogtam.

– Hogy őszinte legyek nem bízok benned – nem enyhült irányomba, de én bármennyire is szerettem, és biztos voltam benne, hogy igaza van, nem tudtam parancsolni magamnak. Találkozni akartam vele.