Mindenáron

3.

3. rész.

A szemei sötétek voltak, mint az éjszaka, semmi jót nem sejtettek, mégis úgy éreztem, hogyha nem beszélek vele, akkor örök életemre bánni fogom.

A hajó kikötőbe tartottunk egy fekete luxusautó hátsó ülésén utaztunk Carmelitával. Nem kérdeztem honnan van az autó, sejtettem, hogy az egyik kuncsaftja küldött sofőrt értünk. Nem voltam ideges, egyszerűen nem. Izgatott voltam, az viszont nagyon is. Végre megismerhettem néhány embert a felső körökből, ez egy igazán nagy lépés a gazdaggá válás csodálatos útján.

− Estrella, ezen a partin nem vesznek nők részt, csak is férfiak. A nők, akiket látni fogsz, egytől egyik kurvák. Ne lepődj meg, ha valaki úgy fordul feléd.

Meglepődtem, nem erre számítottam, de nem hátráltam meg.

− Még most visszakozhatsz. Nem kell velem jönnöd.

− Ugyan már, azt hiszed, hogy meg tudsz rémiszteni. Nem ismersz engem. − flegmán válaszoltam. Még csak egy pillantást sem vetett rá, nem akartam, hogy felfedezze rajtam, hogy azért ez az információ, heves szívdobogást idézett elő.

− Ahogy te sem ismered ezt a társaságot. Gazdag férfiak, de cseppet sem úriemberek. Azért gyűlnek össze, hogy üzlete kössenek, és azért vannak ott a lányok, hogy elő segítség az üzletet vagy épp legyen kivel megünnepelni a kiváló partnerséget. − Carmelita felemelte a fejét, ő tudta milyen világ ez, az is lehet csak jót akart nekem, de én hajthatatlan voltam. Nem is firtatta tovább a témát.

Valamikor, amikor még kicsik voltunk barátok voltunk, vagy olyasmik. Három évvel idősebb volt nálam, miután az elemiből elkerült, már nem barátkozott tovább velem. Nagylány lett, folyton fiúk társaságában forgott. Szép kamasz lány volt, nem volt furcsa, mint a legtöbb, nem nyúltak meg feltűnően végtagjai, a fülei sem álltak el. Amikor az ő barátságát elvesztettem, akkor megkaptam Amaya-ét. Mondanom sem kell, melyikkel jártam jobban.

A kikötő szépen ki volt világítva. Éjszaka volt, de ott olyan érzése volt az embernek, mintha nappal lenne. Megálltunk a stégen. Egy lány csapat jó kedvűen vihorászva, sietett el mellettünk, a ruházatuk rövid volt és nagyon szexi. Tudtam, hogy ők is arra, a jachtra hivatalosak, ahova mi is tartottunk.

− Estrella, ne gondold azt, hogy engem érdekel mi lesz veled, csak figyelmeztetni akarlak, ha ezek a férfiak erőszakoskodni fognak veled, magadra vess. Ők csak a kurvát látják benned, semmi többet, csak a tested kívánjak, és egyik sem akar felségül venni.

− Elég a szent beszédből. Mi vagy te a Guadalupei Szűz? − gúnyosan intettem le. Amire ő megemelte a szemöldökét. Kidomborította jókora melleit, majd flegma mosollyal zárta a beszélgetést.

Elindultunk. A kikötőben egyetlen motorzúgást halottunk, a hófehér hatalmas Jachtra emeltem tekintetem. A bátorságom megingani készült, de nem a mocskos hajlamú férfiaktól, hanem attól, ha vízbe vetnek, akkor megfulladok, az úszás nem tartozott az erősségeim köze.

A Jachton számtalan férfi és nő tartózkodott a hangos beszélgetésből és vihorászásból erre következtettem, majd a zene is felmordult.

Egy dudaszó jelezte, hogy a hajó, indulásra kész.

Megtorpantam.

− Na mi van, ínadba szállt a bátorság? − Carmelita gúnyos hangvételben nézett vissza rám, majd elmosolyodott megdermedt állapotomon. − Na gyere már. Bulizzunk! − elindult a hajóra én pedig követtem.

Mondhatnám, hogy, életem legrosszabb döntése volt, de ez nem igaz. Ha akkor nem szállok fel, sosem találkozom azzal a férfival, aki megváltoztatta az életem.