Mindenáron

15.

Éjfél elmúlt már, mikor a násznép oszlani kezdett. Nagyon fáradt voltam, különös, de nem testi fáradságot éreztem, habár nagyon hosszú volt a nap, és bár álszent voltam világ életemben, ez most sok volt.

A hitvesi szobába vonultam. Pihenni akartam, hiszen másnap útra keltünk, európai körutazást terveztünk. A szokás úgy tartja, hogy a nászéjszakát elhálják még az nap az újdonsült házasok, persze ez a valóságban egyáltalán nincs így. A vőlegény általában hulla részegre issza magát, a menyasszony kurvára elfarad, igazából örülnek neki, ha bedőlnek az ágyba és aludnak, majd másnap frissebben bepótolják az elmaradt erotikus perceket. Ezzel a tudattal vetettem le én is a ruhám. Egyedül nem volt túl egyszerű, de megküzdöttem vele és végül én győzedelmeskedtem. Lezuhanyoztam, ami már igazán rám fért, borzalmasan melegem volt ebbe a rengeteg ruhába és a fűző egész nap szorított, a cipőről ne is beszéljünk.

Drága anyósom Alexandra gondoskodott a megfelelő öltözetről éjszakára is. Nem lettem volna köteles felvenni, hiszen a férjem még mindig lent mulatozott, és sejtelmem sem volt, hogy egyáltalán az éjszaka betéved-e hozzám vagy sem. Mindenesetre felvettem. Fehér selyem halóing a mellénél csipke tette még vadítóbbá, még a bal combomnál fel volt sliccelve és szintén csipke szegélyezte. Igazán szexi volt és bizonyára, ha szerelmes lettem volna Federicoba, akkor mindent megtettem volna, hogy ez a bizonyos éjszaka még ma esedékes legyen. A combomat díszítő világoskék combfixről sem feledkezett meg az anyósom, így azt is felvettem. Csak is azért, hogy ne szóljon meg senki, én mindent megtettem.

Kifésültem a hajam, majd épp lefeküdni készültem, mikor az ajtó nyilasára felkaptam a fejem. Újdonsült férjem lépett be rajta, ittas volt, de nem nevezném részegnek. Egyenesen felém vette az irányt. Mély levegőt vettem, nem volt visszaút, mégis csak el akarta hálni a nászéjszakát. Bájos mosolyt erőltettem magamra, de ő nem viszonozta. Mogorva volt, az italnak köszönhető gondoltam és talán ő is elfáradt. Kitépte a nyakkendőt nyakából, majd félre dobta, megállt előttem. Magassarkú nélkül igazán alacsony voltam hozzá képes, mint egy monstrum úgy magasodott fölém, és arról se feledkezzünk meg, hogy izomzattal is bőven el volt látva. Nem úgy tűnt, hogy minden vágya, az ágyba vinni, megfeszültek arc izmai, ahogy végig stírolt. Olyan volt mintha nem tetszene neki a látvány, amit nyújtok. A szívem fenemód elkezdett dörömbölni. Végig simított arcomon, majd egy tincsem elkezdte söndörgetni, nem tudtam, hogy mit kellene tennem.

- Rohadt gyönyörű egy ribanc vagy! - morogta. És attól a hangtól kirázott a hideg, a ribanc megszólítástól, pedig összezavarodtam. Nem vontam kérdőre előbb csak azt hittem az italnak köszönhető ez a viselkedése. Nem ismertük annyira egymást, nem tudhattam, mit vált ki belőle az alkohol.

Tovább mustrált én pedig csendben tűrtem. Ujjai lassan a nyakamra siklottak, majd át fogta a torkom, azután rászorított, erre nem számítottam, egyre erősebben szorított, kezdett fájni és egyre nehezebb volt a lélegzés.

- Ez fáj, szerelmem - alig érthetőén préseltem ki magamból, amire ő gúnyosan felnevetett.

- Mégis mire számítottál? - Vicsorgott, majd a nyakamnál fogva az ágyra lökött. Megijedtem, nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést. - Mit gondolsz, nem tudom pontosan, hogy ki vagy. Ugyan már, egy csóró senki vagy, akit csak a pénz érdekel. - Baszki, baszki. A szemeim elkerekedtem, a vér a fülembe áramlott, észvesztőén dörömbölt a szívem. A gombóc keletkezett a torkomban, ami megakadályozta, hogy nyeljek. Mi a franc? Tudja, hogy megjátszottam magam! Felkönyököltem, kérdőre akartam vonni, de mi a francot mondhattam volna, hogy igaz, az vagyok, de időközben beleszerettem. Talán igen mondhattam volna, de nem tetettem. - de ennek ellenére elvettelek, és tudod miért? - Nem tetszett ahogyan néz, egyáltalán nem. Eltorzultak bájos jófiús vonásai, őrült volt, kétségbeesve kapkodtam a levegőt. - Mert minden egyes nő, pontosan olyan, mint te, semmi nem érdekli őket, csak a pénz, a státusz, ezért hajlandóak bármire... Örökösre van szükségem. És bármennyire is elborzaszt a tudat, hogy egy törtető cafka vagy, semmivel sem vagy különb, mint a körülöttem levő nők java. Jó génjeid vannak, egészségesek a szüleid, még csak magas vérnyomásuk sincs, kiváló egészségi állapotban vagy, a csípőd széles, semmi akadálya, hogy annyi gyereket szülj, amennyit csak akarok, nem mellesleg gyönyörű vagy.