Bűnös || TsukkiYama || (fordítás)

Bevezető

   - Biztos abban, hogy elvállalja ezt a pácienst? -kérdezte a kórház igazgatója. Pár másodperc után enyhén megvonta a vállait és bólintott egyet.

   - Volt már dolgom rosszabbal is. Biztos vagyok benne. - válaszolta ridegen.

   - A legjobb négy doktorunk mondott fel miatta, bízunk a képességeiben, Dr. Tsukishima Kei. - mondták, majd átadták Tsukishimának az összes nyomtatványt amelyet ki kellett töltenie.

Tsukishima Kei nem csak egy egyszerű orvos volt, hanem egy professzionális. 7 évet töltött tanulással, megszerezte magának a doktori fokozatot, és most megkapta az első igazi munkáját. Régebben még pszihológusként is dolgozott részmunkaidőben egy iskolában, 1 évet volt terapeuta a helyi kórháznál, de tudta, hogy nem oda tartozik.

Tudta, hogy valami keményebb helyen kell dolgoznia, egy olyan helyen ahol megmutathatja, hogy mire is képes igazán.

És végül kiválasztotta a Tokyo-i Elmegyógyintézetet. Az egyik legbiztonságosabb elmegyógyintézetet Japánban. Itt minden féle őrültet meglehetett találni. Öngyilkoshajlamokkal rendelkező betegeket, olyanokat akik embert öltek, és olyanokat is akik olyan dolgokat láttak amit senki más nem. 

Tökéletes.

   - Akkor átiratjuk önhöz ezt a pácienst. És olykor az egyik doktorunknak el kell mennie egy másik városba, szóval majd az ő páciensét is meg kell figyelnie. - adtak át Tsukishimának még egy köteg papírt.

Az egyik ápoló felállt, majd megkérte a férfit, hogy menjen vele.

   - Megmutatom magának, hogy hol találhatja meg a pácienseit, már tudja, hogy a többi szobát hol találhatja. Itt van a beteg aktája annak a páciensnek akit nem kell állandóan felügyelnie. - mondta miközben átadta Tsukishimának a mappát. Kinyitotta és azonnal el is kezdte olvasni.

   - Kuroo Tetsurou... 18 éves.. Súlyos depresszió, álmatlanság, halucináció, és dührohamok.. Azta, ez a srác egy kész csomag. - mondta Tsukishima magának.

Az ápoló megállt a 0713-as szoba előtt. Tsukishima elhatározta, hogy benéz a szobába. A srác éppen rajzolt miközben magában beszélt. 

   - Hmm.. Rendben. És a következő? Aki miatt felmondtak az előző orvosok? - kérdezte.

Az ápoló elvezette őt a legsötétebb folyosó végére, még a fények is pislákoltak. Megkellett állnia amikor egy nevetést hallott meg kiszűrődni a folyosó végén található szobából. 

Egy ajtó. Egyetlen egy ajtó.

   - Kérem.. Nézze meg. - mondta az ápoló, majd hátrább állt egy kicsit.

Tsukishima közelebb ment az ajtóhoz, majd benézett rajta. 

   - Hello! - integetett egy srác hirtelen. Egy perc kellett Tsukishimának, hogy felfogja mit lát.

Összekarmolt falak, rajzok fekete alakokról, széttépett ágynemű és egy fiú. Az arcát különféle sebek léptekbe, az ujjai véresek, a tekintete öntelt volt, és az arcán egy ördögi mosoly virított.

   - H-hello.. - felelte, majd kinyitotta a fiú aktáit.

Yamaguchi Tadashi

24 éves

Teljes őrültség

Kei becsukta az ajtót és az ápoló felé fordult. 

   - Miért nincs ide semmilyen orvosi magyarázat felírva? - kérdezte aggódóan.

   - Mert minden olyan betegsége van ami rossz. Már 4 éve itt van. Az orvosok csak változtak és változtak. Senki sem volt képes arra, hogy vele maradjon, mindenkit őrületbe kergetett. Olyan ördögi. Ördögibb minden embernél a Földön. Mindenkit összetör.

.
.
.
.
.

Nos ismét itt is lennék egy újabb fordítással, remélem tetszeni fog! :>