Bűnös || TsukkiYama || (fordítás)

8. "Rabold el"

   - Igen... ez jó - mondta Kei mikor befejezte Yamaguchi analíziseit. Mondjuk ehhez egész éjszaka fent kellett maradnia.

Visszakellett hallgatnia mindegyik szessziójukat, megkellett néznie a kérdéseire adott válaszait, és megfigyelni, hogy miben változott a viselkedése a gyógyszerek cseréléseiben.

Nagy haladást ért el, ahhoz képest, hogy mit értek el Yamaguchival más doktorok. Kei érte el vele eddig a legtöbbet, a szent Grált, ami Yamaguchi valódi érzéseit takarta.

Ez fontos volt. Minnél hamarabb jobban lesz, annál hamarabb alkalmazhat rajta Kei még egy módszert, ami segíteni fog neki abban, hogy ha nem is teljesen, de nagyrészt meggyógyulhasson.

Az órájára nézve rájött, hogy nemsokára készülődnie kell a munkájába. Igen, nagyon várta már a Yamaguchival való szesszióját. Bármennyire is próbálta, Kei nem tudta figyelmen kívül hagyni a Yamaguchi felé táplált törődését, olyan volt mint egy mágnes. Kei tudta, hogy megkell szabadulnia ezektől az érzésektől, ezeket a fajta kapcsolatokat megvetették, szinte tiltott volt.

Végre felállt a helyéről és kinyújtózott. 5 órán keresztül csak egyhelyben ülni elég fárasztó volt. Bevánszorgott a konyhába és elkészítette a 11-dik bögre erős kávéját. Elővette az aznapi újságot a postaládájából és átnézte, hogy mi történt.

Semmi nagyon érdekes, talán annyi, hogy egy hajóscsapat eltűnt miután felfedeztek pár romot. Furcsának hangzik.

Kei megitta a kávéját és minden dokumentumot felkapva sietősen elindult a kórházba. Minnél hamarabb látja Yamaguchit, annál jobb.

Mint mindig, a kórház folyosói most sem voltak túl forgalmasak, mondjuk ma volt szerencséje találkozni az egyik új páciensel, aki majdnem mindenkit megállított, hogy elmondja nekik, hogy milyen félig hal, félig emberi lények támadták meg.

Kei lassan sétált végig a folyosókon, ugyanis még elég ideje volt a szesszióig. Benézett Kuroohoz is, és úgy látszott, hogy ő is jobban van. Beszélt pár aszisztensel is, akik elég sokat bókoltak a fiatal orvosnak.

Amikor elért Yamaguchi folyosójához egy sóhaj hagyta el a száját, a fények nem pislákoltak már, mint az első alkalomkor amikor itt járt. Minden tiszta volt.

Kei végigsétált a folyosón és kinyitva az ajtót belépett a szobába, amit mintha kicseréltek volna. Yamaguchi leszedte minden olyan rajzát amin rajta voltak a sötét alakok, és az újonnan készült rajzait a falon lévő kaparás nyomok helyére ragasztotta.

   - Szia Yamaguchi. - köszöntötte Kei egy mosollyal.

   - Szia Tsukki! Fáradtnak tűnsz, jól vagy? - kérdezte Yamaguchi amikor észrevette a Kei szemei alatt húzódó karikákat.

   - Jól vagyok, csak sok dolgom volt. - nevetett egy kicsit majd leült egy székre.

Yamaguchi nem tudott mit tenni, de valamiféle késztetést érzett amikor meglátta Kei mosolyát. Nem tudta pontosan, hogy mi volt az, de nem mintha számított volna.

   - Ma egy kicsit másabb lesz a szessziónk. Azt akarom, hogy szabadjára engedd az érzéseidet, szóval rengeteg kérdést fogok feltenni neked amikre csak is őszintén válaszolhatsz. Rendben? - kérte Kei majd elkezdte a rögzítést.

   - Természetesen. Jó a változatosság. - mondta Yamaguchi kényelembe helyezte magát. Talán jó dolog lesz kiengedni minden érzést.

   - Yamaguchi, mit éreztél akkor amikor idehoztak? - kérdezte Kei és megengedte Yamaguchinak, hogy gondolkozzon egy kicsit.

   - Én... mérges és ideges voltam, mert azt gondoltam, hogy nem érdemlem meg hogy idehozzanak, és azt hittem, hogy teljesen jól vagyok. - felelte Yamaguchi, most hogy arról beszélt, hogy hogyan viselkedett, ismét elundorodott magától.

   - Mhm... Miért kergetted minden előző orvosodat őrületbe? - firkált le Kei valamit egy lapra.

   - Nem tudom... Egyáltalán nem gondolkodtam.. Azt hittem, hogy azzal, hogy ha azt teszem akkor kiengednek majd, de tévedtem. Ahelyett csak beraktak ebbe a szobába, távol mindenkitől. - Yamaguchinak muszáj volt ökölbe szoritania a kezét. Francba, ez eléggé fájt. Végre elfogadni, hogy ki voltál és, hogy ki vagy nem volt annyira egyszerű mint gondolta.

   - Amikor először megismertél azt mondtad, hogy engem is összetörsz majd, - mi történt? - Kei összecsukta a mappáját és egyenesen Yamaguchi szemeibe nézett.

   - Nagyon sajnálom... Az ember aki ezelőtt voltam... Borzalmas volt. Egyáltalán nem gondoltam komolyan, azt hittem, hogy te is olyan leszel mint a többiek, azt hittem, hogy te is ugyanazokat a régi módszereket fogod használni, mint ők... De te más vagy... - mondta Yamaguchi, a szíve ismét nagyon hevesen vert.

   - Örülök, hogy ezt gondolod, és örülök annak, hogy idejöttem. Nagyon sokat javult a mentális állapotod, ennél boldogabb nem is lehetnék. - mosolygott rá Kei.

   - Tsukki... van egy kérdésem. - mondtam hirtelen Yamaguchi.

   - Mi lenne az? - kérdezte Kei. Yamaguchi nem igazán nézett rá, így Kei könnyedén megtudta mondani, hogy izgult, mondjuk a remegő kezei és a mély levegővételei is eléggé árulkodóak voltak.

   - Van valaki aki tetszik neked? Valaki aki iránt érzel valamit...? - kérdezte. Kei gondolkozott egy kicsit, majd válaszolt neki.

   - Szerintem tetszik valaki... De ez az érzés tiltott köztem és a bizonyos személy között.