Bűnös || TsukkiYama || (fordítás)

9. "Józanság"

Ez egy eléggé szokatlan reggel volt Kei számára.

Ahelyett, hogy az ágya jobb oldalán kelt volna fel, ma a bal oldalon ébredt. Miközben megpróbálta kikapcsolni az ébresztőjét, még a kedvenc könyvét is leverte a földre.

Az első dolog amit megpillantott az a gyönyörű reggeli égbolt volt rózsaszínnel és narancssárgával megfestve. Gondolta miért ne lehetne akkor ez egy furcsa reggel, így eldöntötte, hogy kinyitja az ablakot ezzel beengedve a friss hideg levegőt.

Egy forró zuhany helyett ma egy enyhén meleget választott, ami őszintén szólva nagyon jól esett neki. Olyan érzése volt, mintha a bőre nem tudta volna eldönteni, hogy most hideget vagy meleget érez e, teljesen libabőrös lett tőle.

Ezután megnézte magát a tükörben, általában mindig beállítja a haját, de ez alkalommal az aranyszőke tincsei saját maguktól száradtak meg. Kei azért hiányolta már a kócos, göndör haját.

   - Áh... Mit vegyek fel? - kérdezte magától mialatt a szekrénye előtt állt. Felvehetett volna egy fekete nadrágot egy fehér ingel, de ehelyett egy mondthatni szűk sötétkék farmernadrágot vett fel egy fekete ingel. Végülis még fiatal, és ez a szett eléggé illett hozzá.

Megnézte a telefonját de semmi értsítést nem kapott. Minden közösségi médiai oldalát letörölte miután elkezdett a kórházban dolgozni, az első a Tinder volt.

Kei lesétált az emeletről és mint mindig elvette az aznapi újságot, de ahelyett hogy ma reggel is elolvasta volna, egyszerűen csak ledobta a kanapéra és csinált magának egy csésze teát. Ez a nap különleges lesz, érezte. A legutóbbi alkalom amikor ilyen zavaros reggele volt, az a vizsgája előtt történt, amin mellesleg megírta a 100%-ot.

Végülis egy csésze meleg citromos tea nem volt olyan rossz így reggelre.

A gondolatai ezután Yamaguchira vándoroltak át. Francba, miért érez ilyen erős érzelmeket iránta? Nem volt tervben, hogy ilyen módon tetszeni fog neki. És az a kérdés tegnap... azt jelenti, hogy Yamaguchi is ugyanezt érzi? Fenébe, Keinek lekellett hűtenie a helyzetet...

Rápillantva az órájára, Kei belelépett a cipőibe és felvette a kabátját, mielőtt a lakását elhagyva a kórházfelé vette irányát.

A mai nap különleges lesz.

~~~

Yamaguchi arra kelt fel, hogy félig lelóg az ágyáról, mondjuk ez meglepően kényelmes pozició volt.

Nem tudta pontosan, hogy hány óra lehetett, de a reggeli égbolt ma különösen szép volt, Yamaguchi számára ez azt jelentette, hogy ma valami furcsa dolog fog történni.

Hallotta amikor az ajtó kinyitódott és egy aszisztens sétált be rajta egy étellel megrakott tálcával a kezében, amit lerakott a szobában lévő asztalra. Yamaguchi megköszönte neki és elvette a furcsán kinéző rizskását.

Valamilyen oknál fogva, ma reggel mondhatni édes íze volt, talán adtak hozzá egy kis cukrot, vagy esetleg valami más volt?

Miután megette, elvette a bögre teát is amit a reggelie mellé kapott. Ezelőtt mindig csak vizet adtak neki, mivel Yamaguchi hajlamos volt magát bántani vele, de Kei engedélyével végre ismét teát ihatott. Már jó pár éve nem volt ilyen, de amikor a meleg folyadék lefolyt a torkában, boldog volt. Fenébe, ez nagyon jó volt.

Yamaguchi még mindig álmos volt, végülis nem nagyon tudott aludni az este, ugyanis állandóan Kei szavai játszódtak le újra és újra a fejében. Az alatt a "bizonyos személy" alatt, vajon rá utalt?

Ez azért van mert az egyik páciense, vagy mert egy elmegyógyintézet páciense? Miért nem lehet vele Kei?

Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy megfejtse az érzéseit, rájönni hogy mi lehetett az a furcsa késztetés... Végülis képes volt megfejteni az érzéseit, de az a késztetés még mindig megfejtetlenül állt, szóval egyszerűen csak megpróbált nem foglalkozni vele.

Yamaguchi az ajtó nyitódására lett figyelmes ami azt jelentette, hogy Kei végre megérkezett. Francba, ragyogóan nézett ki. Nem mint Yamaguchi, akinek csak kórházi ruhái voltak, mellette Kei egy modellnek tűnt. Ez alkalommal nem voltak nála a mappái.

   - Jó reggelt Yamaguchi. Hogy érzed magad ezen a reggelen? - kérdezte Kei miközben leült egy székre.

   - Jól! Pár év után végre teát ihattam, egy csodálatos élmény volt. És mi van veled? - mosolygott Yamaguchi.

   - Én is jól vagyok! Ez a reggel... Van benne valami furcsa, nem gondolod? - kérdezte Kei, Yamaguchi válaszképpen enyhén bólintott egyet. - Ma nem hoztam magammal a mappámat, ugyanis ezalkalommal egy kicsit másabb szessziót terveztem. Ma arról szeretnék veled beszélni ami a legjobban zavar téged. Hogy megtudjunk szabadulni tőle, oké? - Kei ismét egy mosolyt villantott Yamaguchira, amire a másik el is pirult.

   - Rendben... Valami ami zavar engem... hmm... - Yamaguchi nem tudta, hogy beszéljen e az érzéseiről a fiatal orvosnak vagy ne.

   - Bármit meghallgatok. - Kei megvárta, hogy Yamaguchi elkezdjen beszélni, de legbelül tudta, hogy mit fog mondani.

   - Nos... Mióta elkezdtem egy kicsit jobban törődni magammal és az érzéseim is visszatértek... elkezdtem valami különöset érezni, és ez eléggé zavar, ugyanis megvan a valószínűsége annak, hogy ezek az érzelmek nem lesznek viszonozva... - mondta Yamaguchi.

   - Folytasd.. - bíztatta Kei a fiatalabbik fiút, tudta hogy nagy bajba keveri ezzel magát.

   - Ez az érzés az ami a legjobban zavar. Olyan sebezhetőnek és gyengének érzem magam tőle, zavarba jövök meg ilyen szarságok. Nem tudom mit tegyek, nem tudok megszabadulni tőle.. - Yamaguchi érezte miként a szívverése felgyorsul.

   - Meg kell próbálnod, ezek a fajta érzelmek talán megint árthatnak majd az egészségednek - Kei nem tudta, hogy milyen reakcióra számítson ezután a válasz után.

   - MIÉRT NEM TUDSZ SZERETNI ENGEM?! - kiabálta hirtelen Yamaguchi, a szemei kitágultak és mély levegővételeket vett. Keit kicsit meglepte ez a kérdés, de eldöntötte, hogy válaszol neki.

   - Yamaguchi, nyugodj meg. Nem arról van szó, hogy nem tudlak, de te a páciensem vagy. A doktor-páciens közti kapcsolatok tiltottak. - próbálta meg lenyugtatni.

   - De nem tudok mit tenni ellene Tsukki! Sosem éreztem még így ezelőtt! És ez fáj... Jobban fáj mint bármi más. Amikor arra gondolok, hogy nem lehetünk együtt, olyan érzésem van minthogyha szíven szúrnának.. Nem teheted ezt velem - mondandója végére már szaporán folytak le arcán könnyei, a látása elhomályosodott.

Érezte ahogyan Kei letörli a könnyeit és megpuszilja  a homlokát.

   - Kérlek... Nyugodj meg.. Nekem is fáj, de semmit sem tehetek ellene, ez egy szigorú szabály. - Kei alig tartotta egyben magát.

   - Nem tehetsz semmit? Ez az érzés gyógyított meg, de ugyanakkor ez is törhet meg újra... Sohatöbbé nem akarok olyan lenni, mint aki akkor voltam... Kérlek... - mondta Yamaguchi sírva miközben Kei mellkasához bújt.

Kei átölelte Yamaguchit és csak csendben állt a fiú halk szipogásait hallgatva.

Francba, ez fájt.

   - Yamaguchi.. - mondta Kei, Yamaguchi felemelte a fejét és egyenesen Kei szemeibe nézett - Majd... Majd kitalálok valamit... Ha belegondolok, ez a szerelem talán engem is megtörhet.