Szerető - Jikook

Hatodik rész

Mire feleszméltem, már a vízparton voltunk. Mintha csak két perc telt volna el, de tudom, hogy sokkal tovább meredtem magam elé az estén gondolkozva. Körbe néztem, az osztály sehol. Egyedül egy szempár néz rám, kicsit ijedten.

-Igen sokáig törted a fejed. Min gondolkozol ennyire?

Pontosan tudja min gondolkozok, látom rajta. Ő sem akarja felhozni. Néhány másodperc kínos csend állt be, majd elő vettem a cigimet. Gyorsan pergett le a szemem előtt a legelső beszélgetésünk, mintha csak ezernyi képet pörgettem volna át a galériámban. Nyújtom a dobozom. A mellettem ülő kivett egy szálat, meggyújtotta és végig a szemembe nézett.

-Az estén gondolkoztam. Rengeteg kérdésem van..
-Például? -Ismét csend lett. Nem akarom hallani a választ.-
-Felesége van.. Mégis velem volt.. Nem értem az egészet.. -Az említett torkot köszörült, majd beleszívott a cigibe. Lassan fújta ki.-
-Mint említettem.. Válni fogunk. Nem kell már sok idő és, ha te is így gondolod.. Tényleg együtt lehetünk. Egyszerűen nem tudom hogy jött az este ez az őrült ötlet..
-Őrült kivitelezéssel.

Tettem hozzá, hogy egy picit oldjam a feszültséget, ami az előbbi mondat miatt keletkezett. Mindketten nevetni kezdtünk.
Közelebb húzódtam, majd miután megbeszéltünk mindent, csak élveztük a víz lágy hullámait. Néha elment egy-két hajó, hattyúk, kacsák, mögöttünk a járókelők, aztán szépen elrohant az idő is. A maradék fél órában sétáltunk és beültünk egy kávézóba.

Vonattal indultunk vissza a szállásra, sablonosan a suliról beszéltünk az osztály miatt. Zavaró a jelenlétük. Ez a társaság soha nem volt a kedvencem.

Muszáj volt rádolgozni az izomlázra. Nem telt el egy óra mióta visszaértünk a szobába, de máris a bejáratomnál érzem a szerelmemet. Tolja, tolja és tolja, majd fennakadnak a szemeim. A többi egyelőre legyen a mi titkunk..

Nem tudom mennyit aludhattam, de Jungkook rekedtes hangjára ébredtem. Meg tudnám szokni. Egy órán belül vacsora, úgyhogy gyorsabban kell összeszednem magam, mint azt valaha is gondoltam volna..

Még egy kicsit pihentünk együtt, beszélgettünk, majd végre én is felöltöztem. Nem fogok hazudni, morcos voltam vacsora alatt, mert még egy kurva székpárnát se tudtak a székekre rakni. Ezek soha nem gondolnak a melegekre?!

Egy kényelmetlen vacsorával később kiültünk a közeli tábortűzhöz, mert Kook kitalálta, hogy gitározzak, ő pedig énekel, mert szerinte ez nagyon jó ötlet, szórakoztató, stb.
Nem bírtam megmagyarázni neki, hogy az osztály csak akkor viseli el a jó zenét, amikor részegek.

Igen, egy picit még mindig morcos vagyok. Hogy ne lennék? Hiszen nyilván itt is ülnöm kell. Még hozzá se bújhatok, a kezét sem foghatom meg.. Így nem hangulatos a tábortűz.

Végül nagyon jó kis este lett ez. A többiek elmentek aludni, mert már hajnali kettő van. Mi még kint maradtunk.

Végre hozzá tudtam bújni. A vállára fektettem a fejemet, ő pedig átkarolta a derekamat. Elsuhant a fejünk felett egy hullócsillag és bár egyikünk sem mondta el, hogy mit, de legbelül tudom, hogy ugyanazt kívántuk.