Szerető - Jikook

Nyolcadik rész

Sikeresen elértem Jungkook-ot. Írtam neki és ő leírta a számát. Hamarosan kiengedik, neki a térde tört el, agyrázkódást kapott, az egyik kezén pedig a válla és a csuklója tört el, a könyöke szerencsésen megúszta. Hazamehet, de tanítani kb egy hónapig még nem fog.
Megígérte, hogy meglátogat, emiatt kaptam egy kis erőt.

Nagyon elgyengültem az idő alatt, amíg kómában voltam. Jelenleg zajlanak a vizsgálatok, a nevelőm behozta a rajzfelszerelésem és egyelőre csak rajzolgatni tudok valamennyire. A vállam eléggé fáj, de kibírható a gyógyszerekkel.
Szeretnék minél hamarabb felépülni és csak ez jár a fejemben.

Az ébredést követő első két nap elég zavart voltam, nem igazán fogtam fel semmit abból, ami körülöttem zajlott. Ehhez képest ma már elég jól érzem magamat, ha minden jól megy, a  jövő hét közepén haza is mehetek. Elég szépen gyógyulnak a csontjaim, a fejem egy kicsit még fura, de elviselhető.

Az ez utáni napokban szinte csak pihentem, ma pedig volt röntgen, ami eldönti, hogy mikor mehetek haza. Már baromira rá akarok gyújtani.
Nagyon gyorsan gyógyulok, kaptam boka- és térdrögzítőt. Holnap mehetek haza.

Sikeresen beszenvedtem magamat a kocsiba és elindultunk az otthonba a nevelőmmel, aki elmondta, hogy mivel betöltöttem a tizennyolcat, dönthetek, hogy miután felépültem az otthonban maradok, vagy új életet kezdek. Elmondta, hogy ha az utóbbit választom, akkor bármi lesz, már nem mehetek vissza, mert nagykorú lettem.

Én meg már azt hittem, hogy nem szabad stresszelnem. De persze, hogy most meg egy ilyen döntés elé állítanak.. Egyelőre a gyógyulásomra koncentrálok és persze Kook-ra. Öt percnél tovább nem bírom, hogy ne gondoljak rá. Ha akarom, ha nem, teljesen belehabarodtam.