Szerető - Jikook

Tizennyolcadik, Utolsó rész

A fal már ki van festve fehérre és a szobában helyet kapott egy fókusz fal, ami babarózsaszín, színes betűkkel ragasztottuk fel a kislányunk nevét, alatta egy kis polc, rajta egy-két mesekönyv, az aljáról pedig lelógnak az ultrahang képek.
Elhelyeztük az egyik szélen a kiságyat és a pelenkázót, az ezzel szembe lévő falnál pedig fehér szekrények vannak, amellett tárolók, amikbe a kicsi játékai kerülnek majd. A fókusz fal előtt, középen elhelyeztünk egy fotelt, mellette mindkét oldalon, enyhén elfordítva pedig még kettőt. A szoba közepén egy cicás szőnyeg van.
Yoona körbenézett, pár percig csak elemezgette a szobát, majd felénk fordult.

-Haneulnek nagyon jó helye lesz nálatok. Hiszem, hogy a legjobb nevelést kapja majd tőletek.

Ennek hallatán elakadtak a szavaim, hiszen ilyet hallani annak az embernek a szájából, aki mégis csak a szíve alatt hordoz egy babát azért, hogy utána másnak adja.. Hogy is mondjam.. Elég furcsa.. Minden esetre megkönnyebbültem és jól is estek Yoona szavai. Kook megejtett egy mosolyt, majd helyet foglaltunk a fotelekben. Hosszasan beszélgettünk, majd kora este Yoona hazament.

———————————————————————

Péntek reggel van, pontosan június másodika, nyolc óra huszonnégy perc. Reggeli közben megcsörrent Kook telefonja, Yoonától kaptuk a hívást, miszerint elfolyt a magzatvíz. Azonnal rohantunk és összeszedtük a baba dolgait; pelenkát, ruhákat, hordozót, majd siettünk is a kórházba. Yoona már a szülőszobán volt, Kook bement hozzá, én viszont kint maradtam. Két hosszú óra elteltével Jungkook széles mosollyal az arcán jött ki hozzám a folyosóra.

-Jung Haneul a kiságyában várja az apukáját.

Lefagytam, majd szemeim könnybe lábadtak. Mosolyogni kezdtem, Kook nyakába ugrottam, majd berohantam a szobába. A kis manó a már említett szettben volt: Fehér body, rózsaszín tütü és virágos hajpánt. A haja világos barna, ahogyan szemei is. Olyan apró, annyira törékenynek tűnik.. Istenem.. Ő az én kislányom..

-Meg is fogod, vagy csak bámulod? -Kérdezte Kook gúnyosan. Én válaszként kidugtam a nyelvemet.
-Héé! Mit tanítasz a picinek?!

Nevettünk, majd végre a kezemben tartottam a kislányomat. Nem tudom szavakba önteni, hogy mekkora boldogság járta át minden porcikámat abban a pillanatban.. Apuka lettem..

„Boldogság járja át szívemet,
Ha kezemben tarthatlak,
Megnyugszik a lelkem,
Ha mocorogsz karomban.
Kislányom,
én neked mindig itt leszek,
A végsőkig,
S azon túl örökké szeretlek."

~Ezzel a kis szösszenettel szeretném lezárni a könyvet. Nagyon köszönöm Nektek, hogy a kisebb-nagyobb szünetek ellenére is ilyen sokan olvastátok, elmondhatatlanul hálás vagyok érte..
Szeretnék belekezdeni új könyvbe a közel jövőben és ehhez szívesen várom az ötleteiteket, legyen szó shipről, témáról, bármiről.
Köszönöm, hogy ilyen sokan figyelemmel kísértétek Jungkook és Jimin sorsát ebben a történetben. Love<3 ~