Szerető - Jikook

Kilencedik rész

Döntésképtelen vagyok. Jungkook és a felesége elváltak, így vele lehetnék. De kiskorom óta az otthonban élek és azért egy kicsit fáj itthagyni mindent és mindenkit. Azt sem tudom, hogy mit kéne kezdenem magammal, ha elmegyek. Dolgozni nem tudom mennyire tudok majd a fizikai állapotom miatt, de muszáj lesz suli mellett is munkát vállalnom, ha el akarok menni. Már pedig el fogok, mert Jungkook jelenti nekem a mindent.
Ezzel elő is vettem a telefonom és kikerestem a kontaktokban a 'szerelmem' becenevet. Kook szinte azonnal fel is vette.

-Kincsem?! -Szólt bele a telefonba kissé ijedten, hiszen a legutóbbi beszélgetésünknél azt mondtam neki, hogy "Ha baj van hívlak".
-Szia Kook! -Szóltam bele lelkesen. A hangja azonnal megnyugtatott. -Csak gondoltam szólok, hogy ma kiengedtek.
-Huhh.. -Fújta ki megkönnyebbülve a levegőt. -Azt hittem baj van.. Istenem.. Nagyon megijesztettél..
-Ami azt illeti...
-Mi történt? -Vágott bele a szavamba jelezve, hogy ne idegeljem a felesleges kerteléssel.
-Betöltöttem a tizennyolcat. Dönthetek, hogy maradok az otthonban, vagy elmegyek.
-Egyértelmű, hogy hozzám jössz. Hisz meg is beszéltük. Nemde?!
-Tudom. És nagyon szeretnék veled lakni. Így is lesz, csak nehéz itthagyni mindenkit. Mégis velük nőttem fel. Meg kellene munkát is keresnem.
-Minek az?

Nevette el magát, amitől nekem is nevetnem kellett. A nevetése, a hangja, a pillantása.. Az egész lénye megnyugtat. Azonnal. Amint láthatom és hallhatom őt. Soha nem voltam szerelmes, olyan furcsa és új ez az egész..

Azon kaptam magam, hogy két órája Jungkook-on gondolkozom. Waoh.. Mindig meg tudom lepni saját magam. Azt hittem, hogy egyre kevesebbet fogok majd rá gondolni, de ez nem így van. Az idő múlásával egyre többet gondolok rá. Minden percben csak vele lennék, minden percben hiányzik, amikor nem lehetek vele. Szenvedés a szerelem, de mégis olyan édes az íze. Mégis feltölti az embert. Ez egy olyan dolog, amit szerintem soha nem tudok majd megérteni. Az biztos, hogy vele szeretném leélni az életem. Hiszem, hogy ő az igazi, ő a másik felem.

>———<>———<>———<>———<>———<

Három hét telt el. Majdnem teljesen felépültem, már egész szépen tudok sétálni mankóval. Jungkook is rendbe jött, valószínűleg a baleset előtti sok sportolás könnyítette meg a gyógyulását. Egy hete lakunk együtt. A költözés egyszerre volt nehéz és csodás érzés. Vártam, hogy vele legyek, de közben halogattam volna az otthon itthagyását. Nehezen búcsúztam el a nevelőmtől, megígértem, hogy még beszélek majd vele. Boldog volt, hogy kikerülök az otthonból és egy sokkal szebb jövő tárul elém azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek, de szomorú is volt, hogy otthagyom. Meghatódott, de a munkájához tartozik, hogy az emberek néha csak úgy elmennek és családba kerülnek, néha pedig új gyerekek érkeznek, akiknek gondját kell majd viselnie.

Kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra a jövő. De remélem a pörgős rész még késik egy kicsit, mert mankóval maximum leütni tudom az akadályokat, nem átugrani rajtuk..