Szerető - Jikook

Tizenegyedik rész

Fél nyolckor indultunk iskolába autóval. A suliban úgy tudják, hogy Kook a "pót apukám", ezzel a kis kegyes hazugsággal akartuk kicsit megkönnyíteni a helyzetünket, hiszen a kiránduláson is sokszor előfordult, hogy véletlenül a nevén szólítottam és tegeztem.
Az előbb említett füllentés miatt nem is olyan feltűnő, hogy együtt megyünk suliba.

Az első órám biosz. A tanár úr Kook nagyon jó barátja. Együtt jártak középiskolába és a barátságuk még most is nagyon jó. Ő tudja az igazat, hiszen volt is már nálunk, segített bepakolni a dolgaimat a házba. Nagyon megbízható, soha, egyetlen egy titkot sem mond el senkinek sem.

Gyorsan eltelt az első pár óra. Mankóval igen nehezen járkálok és eléggé fáj még a lábam, de igazából jó érzés itt lenni. Kicsit azért hiányzott a suli és az, hogy végre emberek között legyek.
A tanórák jó részében csak a balesetről és az állapotunkról kérdeznek minket a tanárok.

Most lyukas órám van, úgyhogy van egy kis időm rendezgetni a gondolataimat. Ezt versek, illetve kisebb napló szerű feljegyzések formájában szoktam megtenni.

„Mámorító szerelem,
Mi betölti a szívemet,
Én kicsi kedvesem,
Ki megérinti lelkemet..

Szeretet tölti be egész lényem,
Te vagy szemem minden gyönyöre.
Csodaszép a Galambom,
Legszebb a lelke."

Rengetegszer gondolok Jungkook-ra és néha hajlamos vagyok annyira elkalandozni, hogy magam körül semmit se vegyek észre. A gondolataimat nagyon jól vissza tudom fogni, ha ilyesmi apró verseket írok.
Lehet, hogy kicsit nyálas, de imádom a kis mosolyt az arcán, amikor felolvasom neki ezeket..

Gondolataimat a csengő szakította félbe. Vége van a napomnak, hiszen tesin nem kell ott lennem, viszont Kook-ot még meg kell várnom. Mi is lehetne jobb időtöltés egy szál ciginél?! Igazad van. Semmi.

~Ebben a rövidke részben helyet kapott egy kisebb versem is. Tudom, nem megszokott belekeverni az ilyen fajta történetekbe a verseket, de imádok verset írni és a történet annyira megihletett..~