Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hogy nézek ki? - fordulok el a tükörtől Daxton irányába. Egy kötött törtfehér ruhát vettem fel, barna combcsizmával. Ehhez majd egy cipővel megegyező bőrdzsekit húzok és egy bézs táskát arany lánccal. - Nem vagyok túl alulöltözött?
Daxton elmosoyodik.
- Csinos vagy - támasztja a kézfején az állát. - De szerintem épphogy túlöltöztél.
- Mi? - ráncolom a homlokom. - Ez mégiscsak egy vacsora. Akkor mit vegyek fel?
- Ne stresszelj ezen, ha odaérünk megérted - szökken talpra. - Hozz egy melegítőt.
- Mert nálad alszom?
- Azért is - somolyog.
Nem szeretem, amikor ilyen rébuszokban beszél, most teljesen össze vagyok zavarodva, de azért kihúzok egy melegítőnadrágot és egy fekete topot a fiókból, meg holnapra váltóruhát. Nagyon izgulok a meghívás miatt. Igaz, Helen-nel már többször találkoztam, de Daxton apja miatt feszült vagyok. Ilyen helyzetekben mindig az apa a keményebb dió, én pedig alapból ideges leszek, ha ismeretlen közegben kell helytállnom.
- Mehetünk? - nyújtja felém a kezét. Aprót bólintok, miközben összekulcsolom az ujjainkat.
Anya a konyhában teázik, miközben nagyon koncentrál a laptopja kijelzőjére.
- Elmentünk - hajolok le hozzá, puszit nyomva az arcára. - Ma már ne várj.
Anya nem teljesen érti a kialakult helyzetet, hirtelen váltás ez, de azt hiszem sejtette, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Annyit azért tőmondatokban elárultam neki, hogy Nathaniel-el végeztünk egymással és ha eljönne hozzánk küldje el.
- Jól van, érezd jól magad - simítja végig a karomat. - Vigyázz a lányomra! - sandít Daxton-ra. Fogalma sincs, hogy egyébként az új főnöke áll vele szemben. Erre a tényre elvigyorodok.
- Mindig - válaszolja lazán.
Anya elmosolyodik, Daxton pedig maga után húz a bejárati ajtóhoz. Kézenfogva lépdelünk végig a feljárón a szürke Merci-hez. Daxton általában ezzel jár suliba, tanórák után elmentünk a versenyfelkészítőre. Mike nem rejtette véka alá mennyire megkönnyebbült, hogy részt veszünk rajta. Már csak másfél hét van a versenyig és kissé le vagyunk maradva. Senki nem kérdezett semmit, egyedül Maya nézett ránk mindettudó tekintettel, mintha azt sugallná, hogy ő bizony tudta. A két óra gyakorlás után pedig egyből hozzánk jöttünk.
