HUSZONHARMADIK

1.1K 58 5
                                        

HUSZONHARMADIK

Nathaniel pontban tizenegykor kettőt dudál a házunk előtt

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Nathaniel pontban tizenegykor kettőt dudál a házunk előtt. Egyébként a buli tízkor kezdődött, de szerinte csak a gyíkok érkeznek pontosan egy buli helyszínére. Mi mindig stílusosan késünk, habár Nate általában pontosabb, mint az óramutató.

Feszengve lépdelek a jelmezemben, még úgy is, hogy egyenlőre egy hosszú szövetkabát takarja a testem. Bár ne kellene levennem. Szerencse, hogy régebben a lakásban gyakoroltam, hogyan kell magassarkúban nem kitörni a nyakam, szóval látszólag magabiztosan mozgok a tíz centis fekete cipőben.

Egy hónappal ezelőtt Nate mindig a kocsinak dőlve várt, hogy ajtót nyithasson. Sosem emlékszem olyan alkalomra, hogy ez máshogy lett volna. Ez a gesztus most elmaradozni látszik. Magam nyitok rá a kilincsre és csusszanok be mellé az anyósülésre.

Nathaniel Freddy Krueger-nek öltözött. Szakadt csíkos felsőben van és egyszínű khaki hosszúnadrágban. A fején egy kalap. Rettentő szarul fest.

- Mutasd magad - oldja ki a kötőt a szövetkabátomon és lassan szétnyitja azt. Ez egyébként egy érzéki jelenet is lehetne, ha nem ő csinálja. Így még a hideg is kiráz. - Nagyon dögös vagy, cica. Mindenki oda lesz tőled.

Hát persze.

- Lizzie nem jön a buliba - terelem el a témát. - Ki van akadva a videó miatt.

- Nem is csodálom - nevet fel, pedig ez nem az a helyzet, amin illene. Egyre inkább elborzadok az érzéketlenségén. - Jackson ma szétcsapja magát, az tuti. Szóval figyelnünk kell rá.

Ja, úgy érti nekem. Merthogy Nate tutira hasonló állapotban lesz, mint Jackie. Ilyen bulikban mindig szépen elteszi magát.

- Te voltál? - szegezem neki a kérdést, mire szinte azonnal haragra gerjed.

- Mi a faszt képzelsz? - szemei villámokat szórnak felém. - Ha ártani akarnék Lizzie-nek, nem ilyen pitiáner szarságokkal probálkoznék, hanem egy dézsa szart öntenék a nyakába. Ez nem rám vall, de rátok annál inkább - néz rám gúnyosan.

Remelém nem sápadok el túlzottan, de konkrétan az idegösszeroppanás szélére kerülök. Ekkor ér a felismerés, hogy félek tőle. Nem olyan kontextusban, mint régen. Nem attól félek, hogy tönkreteszi a családomat vagy engem, hanem attól, hogy fizikailag bántani fog. Mintha a belsőmben felkapcsolódott volna egy piros fényű villogó, ami jelzi a veszélyt.

Nem válaszolok, csendben meredek rá.

- Daxton csak azt hiszi magáról, hogy egy seggfej. Egyébként tud faszkalap lenni, ha nagyon akar, de sosem annyira, hogy másokat tönkretegyen. Benne van empátia és tisztelet - lassan újra rámpillant, a tekintete vészjósló. - Belőlem ezek hiányoznak, átgázolok bárkin, ha az érdekem úgy kívánja.

Csended vagyokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora