Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Daxton előre enged a lépcsőn, habár elférnénk egymás mellett bőven. A szobája előtt megtorpanok, túl közel kerül hozzám, amikor mellém ér és átnyúl előttem lenyomva a kilincset.
A testem reagál, a pulzusom emelkedik és amikor a szemembe néz, nem bírom tartani a szemkontaktust, úgy iszkolok be az ajtón, mint egy rémült nyuszika. Hangos csattanás, zár kattan, majd néma csend. Összefont karokkal áll előttem, csak az a baj, hogy túl messze. Távolságot tart.
- Nos, hallgatlak - jéghideg hangja úgy hasít a némaságba, mint mikor fém súrol fémet.
- Tudom, hogy haragszol.
- Nem haragszom.
- Akkor dühös vagy.
- Az már inkább - vonja meg a vállát, közben leráncigálja magáról a dzsekit, a pulcsijának az ujja kissé felcsúszik. A jobb keze egészen a csuklójáig be van kötözve.
- Mi történt a kezeddel? - nézek rá aggódva.
- Semmi, volt már rosszabb - húzza vissza az anyagot. - Nem ezért vagy itt, Izzy.
- Megfenyegetett, hogy kirugatja a szüleimet és elterjeszt olyan pletykákat, hogy esélyük se legyen máshol munkát találniuk. A szüleim sokat küzdöttek azért, amit elértek. Nekünk nem hullot az ölükbe semmi - felvonja a szemöldökét, mintha csak azt kérdezné, hogy most konkrétan célozgatok-e. - Nem rád gondoltam. Ha ez nem lenne elég, tudja, hogy próbaidőn vagyok és azt mondta, az is elképzelhető, hogy besétál a rendőrségre és bejelentést tesz, hogy dührohamot kaptam és megtámadtam. Pszichiátriára zárnának jobb esetben. Ki hinne nekem, Daxton?
- Hallottam, amit mondott - jelenti ki egyszerűen. - Legalábbis ezt a részt már igen.
- És mégis elkerültél? - háborodok fel. - Akkor tudod, hogy nem önszántamból döntöttem így és azt is hallhattad, hogy megmondtam neki, nem szeretem őt. Miért vagy rám dühös?
- Mert túl könnyen feladtad - feleli habozás nélkül. - Egy másodperc töredéke alatt döntöttél, mintha egyáltalán nem is jelentenék semmit. Meg sem fordult a fejedben, hogy engem válassz, így nincs súlya a szavaidnak, amiket kiejtettél.
- Hiszen döntöttem! - csattanok fel, ő közben rágyújt egy cigire, miközben az erkélyhez sétál. - Mondtam a repülőn!
- Ja, de amikor fel kellett volna vállalni a döntésedet, akkor számodra egyszerűbb volt Nate kezéért nyúlni - kitárja az erkélyajtót, lassan kifújja a füstöt. - Kurvára nem értessz semmit. És ha tényleg kedvelnél, nem tudtad volna azt tenni, amit.
- Mit nem értek, magyarázd el! - vágom le a táskámat a kanapéra. - Fontos vagy nekem, ezért vagyok itt, de nem lehetek annyira önző, hogy feltegyek mindent egy lapra, amink van.
