Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Szóval Izzy, mi? - támaszkodom a karomra a tetőn, miközben a lábamat mozgatom jobbra-balra. Daxton a hátán fekszik, miközben egy hatalmas füstfelhőt fúj ki az ég felé. Nem szeretem a dohányzást, sosem próbáltam és alapvetően a cigaretta szagát is nehezen viselem. Utálom, ha Nathaniel néha-néha elszív egy cigit, egyből megérzem rajta. Viszont ahogy a sötét hajú fiút kémlelem a dohányzás már nem taszít annyira. Rohadtul vonzó az egész.
- Szerintem illik rád. - csúsztatja be a kezét a tarkója alá. - Egyből ez ugrott be, amikor először láttalak. - lassan felém fordítja a fejét. - Nem Evans meccsén kéne lenned?
- De igen.
- Akkor miért nem vagy ott? - nyomja el a csikket a betonon, majd nemes egyszerűséggel elpöcköli.
A többiek négykor leléptek a gyakorlásról, mondván péntek van, így bőven maradt még időm a meccs végéig. Ötig tart, utána még Nate lezuhanyzik, beszélget a többiekkel és a többi, biztos lesz fél hat mire kitámolyog a parkolóba a kocsijához.
A folyosón bolyongtam céltalanul, amikor megláttam Daxton alakját felsétálni az emeletre. Lassan lépkedett, én pedig ösztönből követtem őt. Azt hiszem pontosan ez volt a célja. Ha nem akarta volna, akkor másik útvonalat választ.
- Nincs kedvem hozzá. - válaszolom - Csak kötelességből mentem el minden héten. Ez az első, amit kihagyok.
- Nate pipa lesz. - fordul vissza az ég felé. - Mi az, amit nem kötelességből csinálsz?
- Szeretek olvasni. - felelem egyből. - Nem sok időm jut rá, de miközben dolgozom, mindig olvasok valamit.
- Dolgozol? - húzza fel a szemöldökét.
- Igen, a külvárosi könyvtárban.
- Aha, tehát a város azon részén, ahol biztos nem futsz össze senkivel. - mosolyodik el.
- Ha már itt tartunk a te imidzsedhez sem igen passzol az irodalom szakkör. - fekszem én is el a betonon.
- Mindig jó átlagom volt, ezenkívül én voltam a baseball csapat kapitánya és igyekeztem elég nagyképű is lenni mindehhez. Akkor is jártam szakkörökre, de az menőnek számított, mert én csináltam. - gyújt meg egy újabb cigit. - Nate sokat nyert rajtam. Köztük a csapatkapitány címet is, miután kiszálltam. Úgyis mindig arra vágyott, hát megkapta.
- Megérte feladni a régi életedet? - fordítom felé az arcomat. - Miért hagysz mindent veszni?
- Régebben el sem tudtam volna képzelni magamat így. - rázza meg a fejét. - A pénzt, a hírnevet és hatalmat némely ember túlértékeli. Azt hiszik attól sikeres valaki, ha mindháromnak a birtokában van, de bármilyen gazdag is vagy, a pénzed nem jelent semmit. Szerinted mit ér a státusz akkor, ha cinkes helyzetbe kerülsz és senki nem áll melletted, mert mindenki, akit a barátodnak hittél, inkább a saját jóhírét védi. A tekintélyeddel kitörölheted a segged, ha végén egyedül halsz meg. - az égboltról az arcomra fordítja a fejét. - A legnagyobb börtön, amibe saját magadat zárhatod az, ha mások elvárásai szerint élsz. Most szabadabb vagyok, mint valaha, mert nem függök senki véleményétől. A hírnév ketélű fegyver, de ezt te is nagyon jól tudod. Öt perc alatt lerombolható.
