Az aranyvérű

Az új játékszer

Amikor Jamie felébredt, sötét volt, nem tudta mennyit aludt. Vajon az egész napot átaludta, vagy kettőt is? Alexander mindenesetre már nem volt mellette, hűvös volt az ágy nélküle. Még mindig sajgott az arca, de már sokkal jobban érezte magát. Úgy gondolta itt az ideje egy zuhanyhoz és hogy megkeresse Connort.

Körülnézett az emeleten, de nem talált senkit, úgyhogy a konyha felé vette az irányt. Amint meglátta Connort, végre kiengedte a levegőt, amit nem is tudta, hogy bent tartott. Hátulról ugrott a fiú nyakába, aki erre felsikoltott. Amikor megfordult, megkönnyebbülten konstatálta, hogy csak Jamie az.

- A szívbajt hoztad rám.
- Jól vagy, úristen Connor, nincs semmi bajod. El sem tudod képzelni, mennyire örülök ennek.
- Te viszont nem nézel ki túl jól. Hogy vagy?
- Már sokkal jobban. És farkaséhes vagyok.
- Ülj le, mindjárt melegítek valamit.
- Hülyeség volt megszökni, ha csak öt perccel később jön Henry és Alexander, már lehet nem is…
- De nem történt komoly baj. Te is jól vagy és én is - mosolygott Jamie-re.
- A többiek merre vannak?
A tárgyalóban valószínűleg. Amióta - haza hoztak minket, sehova nem megy Alexander.

Csak emlegetni kellett, a herceg megjelent a konyhában.
- Mégis is mit művelsz itt?
- Reggelizek?!
- Pihenned kellene.
- Két napot aludtam, szerintem egy hónapra előre kipihentem magam. Nem vagyok beteg, csak ellátták a bajom. De már jobban vagyok.
- Feküdj vissza! - Alexander kicsit túl féltő volt, a történtek után talán kicsit irreálisan is.

Elkezdett Jamie felé közelíteni.

- Ha hozzám mersz érni, esküszöm egy évig nem fogok hozzád szólni. Csak akkor vigyél fel a szobába, ha valamit csinálni akarsz velem.

A hercegtől szinte mindenki félt, egy egész hadsereg követte a parancsait, Jamie, aki pedig csak egy sérülékeny halandó volt, úgy rendre tudta utasítani, mint senki más.
- Rendben, de a házból egyelőre nem mehetsz ki.

Jamie felállt és odalépett Alexander elé. Karjait a nyakába fonta, lábujjhegyre állt és megcsókolta.
- Megegyeztünk - nézett végül a herceg szemébe.

Alexander olyan közel hajolt Jamie-hez, hogy senki ne hallja, amit mondani készül.
- Talán mégis felviszlek az emeletre.

Mielőtt bármit reagálhatott volna, már fel is kapta a vállára és elindult vele a lépcsőn, felfelé. A szobába érve ledobta az ágyra és azonnal lecsapott a szájára. Jamie alig kapott levegőt, de nem érdekelte. Pillanatokkal később már mindketten meztelenek voltak. Bebarangolták egymás testét, minden négyzetcentimétert. Nem siették el a dolgot, ráértek. Tíz perccel később még mindig csak csókolóztak. De Alexandernek többre volt szüksége. Elszakadt Jamie szájától és a fiú lábai közé helyezkedett. Lassan ráhajolt a fiú farkára, ujjával pedig elkezdte simogatni az ánuszát. Amikor egy ujjal benyomult, Jamie olyan hangosan felnyögött, hogy Alexander elmosolyodott. De nem hagyta abba Jamie ostromlását. Pár perc múlva már három ujjával kényeztette.

- Nem bírom már sokáig, nem akarok még elmenni - de hiába próbálta meg felhúzni a férfit, meg sem mozdult.

Két perc sem kellett, Jamie-t elérte az orgazmus, az egész teste beleremegett. De nem volt sok ideje magához térni, mert a vámpír már mozdult is és behatolt a fiúba. Alexander sem bírta sokkal tovább. Hiányzott neki a fiú, nem akart kötődni hozzá, de amikor azt hitte elveszíti, képes lett volna az egész világot romba dönteni érte. És ez veszélyes dolog.

- Teljesen kimerültem - nyögte ki Jamie két mély lélegzetvétel között.

De Alexander még közel sem végzett. Még kétszer szeretkeztek.

Alexander csak állt az ágy mellett és nézte a fiút. Milyen nyugodt volt így, teljesen kimerülve, még álmában is mosolygott.

- Szeretlek - suttogta alig hallhatóan Jamie.