Az aranyvérű

A szökés

Annyira izgatott volt az este miatt, hogy semmivel nem tudta magát lefoglalni. Öt percenként nézte meg az időt, de mintha csak vánszorgott volna. Pár óra múlva úgy döntött, inkább elkezd készülődni, hátha úgy gyorsabban telik. Amikor végzett a fürdőben, egy cetli várta az éjjeliszekrényen.

"Legyél 8-kor a birtok északi határán. Egyedül kevésbé leszel feltűnő, ügyes legyél! Az őrökről gondoskodtam. Connor"

Azt hitte, nehezebb dolga lesz, de könnyedén kislisszolt a házból. Vajon hogy érte el Connor, hogy ne figyeljék ennyire ezt a területet? Mindenesetre örült a fiú találékonyságának, valószínűleg nélküle már rég elkapták volna.

Kicsivel 8 után meg is érkezett a találka helyre.
- Connor, itt vagy?

De nem érkezett válasz. Aztán egyszer csak motoszkálást hallott a háta mögül, majd egy kéz nehezedett a vállára. Kiverte a víz és érezte, ahogy a szíve majd kiugrik a helyéről.
- Nyugi, csak én vagyok.
- Basszus, nagyon megijesztettél.
- Gyere, induljunk!

Már két órája gyalogoltak, Jamie fáradt és szomjas volt.

- Sok van még hátra?
- Nyugi, mindjárt ott vagyunk.
- Egy órája is ezt mondtad.

Connort kicsit bosszantotta a fiú nyafogása, hisz ő akart ennyire kijutni.

De szerencsére tényleg nem volt sok hátra. Amikor elérték a város szélét, Connor szerzett egy taxit. Tudta, hogy kiket kell hívni ahhoz, hogy ne akadjanak a nyomukra. Pár utcára a klubbtól szálltak ki.
- Innen jobb, ha gyalog megyünk.

Jamie-nek nem tetszett a környék, még ha hasonló helyen is nőtt fel. Annak minden négyzetcentiméterét ismerte, ez pedig idegen terep volt számára. Az utca kietlen volt, lámpa is csak néhol világított.

- Nem kereshetnénk valami biztonságosabb útvonalat? - Ha ki akarják rabolni őket, még csak nem is lenne jó célpont, hiszen egy fillér sincs nála. Pénz nélkül pedig az élete semmit nem ér.
- Ne nyafogj már, mindjárt ott vagyunk.

Ekkor lépések zaja ütötte meg a fülüket, amik egyre közeledtek. De már késő volt elfutni.
- Nocsak, milyen finom falatokat találtunk. Pedig azt hittem itt még patkányok se járnak.
- A szöszke az enyém - mondta egy másik, amelyik most lépett elő az árnyékból.
- Jamie, fuss! - Connor egy vascsővel ütötte le az egyiket, nem tett nagy kárt benne, de arra pont elég volt, hogy egy kis előnyre tegyen szert.

Elfutott az utca végéig és bekanyarodott a kevesbè sötétebb mellékutcába. De hirtelen megtorpant, mert meghallotta Connor kiabálását. Nem hagyhatja ott a fiút ezeknek a szörnyeknek.

Szétnézett, hátha talál valamit, ami fegyvernek használható. Felvett a kuka mellől egy fadarabot, amiből néhány szög állt ki és visszament a hangok irányába. Connor a földön feküdt és az arcát fogta, a kezéről csöpögött a vér. Az egyik útonálló elkezdett felé sétálni,  de nem futamodott meg, segítenie kellett a barátján. Minden erejét összeszedte, meglendítette a fegyverét és fejbe vágta vele a nagydarab fickót. Ha meg nem is ölte, de úgy tűnt, egy időre kivonta a forgalomból.

Hátulról azonban erős karok ragadták meg, egy másik fickó pedig kicsavarta kezéből a fadarabot majd félredobta. Ezután behúzott neki néhányat. Mielőtt még az erős karok elengedték, kapott egyet a gyomrába is, ettől a földre esett és összegörnyedt.

Időközben a fickó, akit ártalmatlanított, összeszedte magát, pont annyira, hogy Jamiet a hátára fordítsa.

- Ezért még megfizetsz. A főnök azt mondta, épségben vigyünk hozzá, de néhány pofon nem árt. Talán még meg is kóstollak.