Az aranyvérű

A betolakodók

Ez is ugyanolyan nap volt, mint a többi. Már annyira hozzászoktak a hatalmas házhoz, hogy sokszor nem is vágytak ki, el tudták foglalni magukat a birtok falain belül is. A kor vívmányainak hála bármire szükségük volt, csak megrendelték és sokszor már aznap házhoz is vitték. Társasok, videójátékok, temérdek dolgot kipróbáltak. Ha mégis megunták, hogy a négy fal között vannak, a hercegek örömmel vitték el őket bárhová. Tényleg bárhová, London, Párizs, Madrid. A magángép bármikor a rendelkezésükre állt, és mivel a föld legveszélyesebb lényei voltak mellettük, teljes biztonságban voltak

Épp egy ilyen útról tértek haza, már későre járt, de mivel Henry-nek és Alexander-nek dolga akadt a városban, egyedül hagyták a két fiút. Jamie-t és Julien-t ez most nem zavarta, mert olyan fáradtak voltak, hogy állva is képesek lettek volna elaludni.

Jamie egy rossz álomra riadt fel az éjszaka közepén, még sötét volt kint, úgyhogy ebből gondolta, hogy nem sokat aludhatott. De képtelen volt visszaaludni, csak forgolódott és a rossz érzés sem múlt el, mintha érezné, hogy valami történni fog.

Felvette a papucsát és elindult a földszintre tejet melegíteni magának, az mindig segíteni szokott az álmatlanságán. Ahogy közeledett a konyha felé, meglepetésére világosság szűrődött ki a helyiségből és halk zajok, mintha valakik suttognának.
Amint elérte a boltíves bejáratot, megtorpant. Elkerekedett szemekkel nézte az elé táruló felfordulást. Néhány maszkos alak volt a konyhában, fegyverekkel és Julien-t fogták közre. Hátraszorították a karját és befogták száját. A padlón néhány őr hevert, mozdulatlanul, csak remélte, hogy nem haltak meg. A szíve a torkában kezdett dobogni, teljesen lefagyott, nem tudta, mit tegyen.
- Ha egy szót is szólsz, a kis barátodnak lőttek.
- Csa-aak ne bántsák.
- Hát azt majd a főnök eldönti.
- Mit csináljunk vele? - szólt egy másik.
- Végülis csak az egyikükre van szükségünk, nyírd ki!
- Nee! Várjatok. Nektek én kellek.
- Jah, persze.
- Az aranyvérűt keresitek, nem? Ha őt elengeditek, akkor veletek megyek, nem fogok ellenállni, mindenben együtt működök.
- Jah, aztán a haverod fel is veri az egész házat, amint kisétáltunk innen.
- Akkor kötözzétek meg, majd megtalálja valaki reggel. Addigra már messze járunk.
- Jamie, ne csináld ezt. Bántani fognak, ne menj velük, kérlek.
- Julien, figyelj rám. Nem lesz semmi baj.
Julien szerencsére gyorsan vette a lapot. Tudta, ha legalább az egyikük megmenekül, akkor tud segítséget szerezni. Talán hamarabb elindulnak a keresésére.
Julien-t elkezdték megkötözni, hátraszorították a karját, miközben egy másik melák leragasztotta a száját.
Jamie végig csak azért imádkozott, hogy Alexander ne érezze a félelmét, ne jöjjön rá, hogy valami baj van. Ki tudja, mire képesek ezek, ha sarokba szorítják őket. Nem akarta, hogy Juliennek bármi baja essen. Még ha őt el is viszik, Alexander úgysem nyuszik addig, amíg meg nem találja. Ebben bízott, mert a tudat, hogy soha többé nem látja, elviselhetetlen volt.
- Akkor indulás, ha bármivel próbálkozol, megbánod.

Már a kert vége felé jártak, amikor Jamie úgy gondolta, most már elég messze vannak a háztól. Ha szökéssel próbálkozik, akkor sem tehetnek kárt Julien-ben. Szerencsére nem kötözték meg, biztos úgy voltak vele, hogy egy ember nem ellenfél nekik. Tartott attól, hogy mit fog kapni, ha elkapják, de meg kellett próbálnia. Ha csak egy kis esély is van rá, hogy megszökjön, nem ülhet a babérjain. A kert tele volt fákkal és sűrű bokrokkal, amik között könnyedén elrejtőzhetett. Vett egy mély levegőt, elrugaszkodott és elkezdett a bokrok felé sprintelni. Halotta maga mögött a kiabálást és a lépteket, de nem fordult hátra, nem akarta, hogy még az is lelassítsa, hiszen ígyis hátránnyal indult. Tett néhány hirtelen kanyart, majd elrejtőzött az egyik fa takarásában. Egy ideig nem hallott semmit, de aztán egyre közelebbről jöttek a lépések.
- Tudjuk, hogy itt vagy. Érzem az illatod. Nem futhatsz el előlünk.
Még a levegőt is bent tartotta, semmilyen zajt nem akart csapni. De hirtelen valaki belemarkolt a hajába és kirángatta a fa tövéből, majd a földre lökte. Mielőtt lábra kecmereghetett volna, az egyik támadó behúzott neki egyet. Azonnal visszaesett a földre, sajgott az egész állkapcsa. De nem volt ideje összeszedni magát, mert a következő ütés a hasát érte. Miközben a földön feküdt, összegörnyedve, az egyikük rugdosni kezdte. Nem sokkal később azonban a többi is csatlakozott. Már meg sem tudta állapítani, hol fáj jobban, majd egy reccsenést hallott, amit éles fájdalom követett. Egy bordának annyi. Hogy legalább az eszméletét ne veszítse el, a karjaival a fejét próbálta védeni.

Valószínűleg sikerrel járhatott, mert most hiába akarta minél jobban, hogy Alexander itt legyen, nem jött. Úgy tűnik, ki tudja zárni őt az elmejèből.

Pár perc múlva abbamaradtak a rúgások. Az egyik seggfej, valószínüleg a főnök, belemarkolt a hajába és maga felé fordította az arcát. Jamie alig látott a fájdalomtól.
- Most már jól fogsz viselkedni, ugye?
De Jamie-nek esze ágában sem volt behódolni, fogta az összegyűlt vért a szájában, és arcon köpte vele a vámpírt.
- Te kis szarházi! - újra lesújtott az öklével.

Jamie akkor tért magához, amikor már majdnem elérték a kerítést. Sírni tudott volna, annyira fájt mindene. De a legrosszabb a mellkasa volt, még a légvétel is fájt. Legszívesebben csak feküdt volna, mozdulatlanul, hátha úgy enyhül a fájdalom. De a vámpíroknak más terve volt, kíméletlenül vonszolták maguk után. Egy pár perc múlva újra elsötétült minden és vele együtt a fájdalom is megszűnt.

Egy kicsit rövidebbre sikeredett, mint a többi rész, de remélem azért elég izgi lett 🙂 Köszönöm, hogy olvassátok 😊