Ne engedj el! [befejezett]

tizenötödik fejezet

• Nate szemszöge •

Bassza meg a kurva élet!!!
Hogy az a...
Csak állok ott a ház előtt a pofon után és nézem ahogy Lizzy elszalad.
Szeretnék utána menni de most az eszem és a szívem külön csatát vív.
Az eszem tudja , hogy nem mehetek utána azok után ami kiderült.
Viszont a szívem az utána rohanna , letörölné az összes könnyét , megfogná a kezét és azt mondaná ,hogy együtt megoldjuk.
De most anya mellett a helyem. Mindent tudni akarok!

- Anya! - beviharzok a házba és a bejárati ajtó nagyot csattan.

- Mi történt? - Szólt le az emeletről Kate.

- Semmi! Maradj fent! Beszélnem kell anyával!

Anya már a nappaliban ült és még mindig azt az átkozott képet szorongatta!

- Anya. Jol vagy? - leültem mellé és a kezem a hátára tettem.

- Igen , csak.. - letörölte a könnyeit. - Túl sok emlék jött most elő.

- Nem értem még mindig, hogy ez hogyan lehetséges. - ráztam meg a fejem.

- Charlotte az apáddal dolgozott évekig. Semmit nem sejtettem. - kezdte anya. - De aztán apád egyre többször későn jött haza. Aztán pedig bejelentette ,hogy válni akar. Nagyon összetörtem. - az arcán megint könnyek csordultak végig. - És azon az éjszakán amikor meghalt az apád elakartak menni. Elhagyott minket azért a nőért. - szorosan magamhoz öleltem anyát aki csak sírt, és sírt. Nem nagyon tudtam mit is tehetnék azonkívül, hogy itt vagyok vele.

- Semmi baj anya én itt vagyok. - próbáltam vigasztalni.

- Fiam. - anya rámnézett. - Kérlek soha többé ne állj szóba azzal a lánnyal! Olyan mint anyja! Elvették apádat tőlünk.

- Rendben anya , ne aggódj! Megfizetnek érte. - anya újra megölelt.

Gyűlölni akarom Lizzyt, de nem tudom. Mégis hogyan tudnám? Hisz szeretem őt. Soha nem nyiltam meg senkinek csak neki. Pont neki!
De nem hallgathatok a szívemre!
Apa nincs velem és erről csakis az anyja tehet! Kitépték anyám szívét, elvették tőlem és a húgomtól az apánkat.
Ezért én is kitépem Lizzy szívét! Bármennyire is nem akarom bántani , nem tehetek mást! Most a haragom és a gyűlöleletem sokkal erősebb mint bármi más...

• Lizzy szemszöge •

Amint haza érek a szobámba zárkózom. Nem akarom elmondani apának azt amit ma megtudtam.
Igazából fel sem fogom az egészet.
Mennyire kell elbaszottnak lennem ehez? Hogy pont abba az emberbe szeretek bele akinek az apja miatt elvesztettem az anyukámat?
Ezek után lehetetlen, hogy köztem és Nate között legyen bármi.

Másnap reggel a szemeim duzzadtak és úgy nézek ki mint egy hulla.
Vajon Nate is ennyire kivan akadva?
A sulihoz érve észreveszem Nate autóját a parkolóban.
Hát eljött. Jött suliba.
Kicsit megkönnyebbülve érzem magam attól, hogy tudom Nate is itt van. Még akkor is ha most gyülöljük egymást , de mégis nyugodt a szívem ha érzi, hogy ő a közelben van.

Ám amint beléptem az ajtón a szívem kiszadt. Ott állt Nate a folyosó közepén kézenfogva Oliviával.
Azthittem rosszul látok. De akkor Sarah mellettem termett és megpróbált összetartani.

- Most tényleg? Te is látod? - motyogtam.

- Igen. Nem értek semmit! Mikor szakítottatok? Miért jött össze újra vele? - tette fel a kérdéseket a legjobb barátnőm.

Én naiv azt hittem ,hogy ő is ilyen szarul lesz a tegnapi nap után. Erre itt nevetgél kézen fogva Oliviával. Hánynom kell ettől komolyan.
Amint elhalaudunk mellettük Nate szeméből szikrázik a gyűlölet és önelégülten vigyorog, miközben a keze Olivia derekán pihen.
Joolvan Nate Adams.
Ha ezt a játékot akarod játszani akkor legyen!
Majd én megmutatom neked.
Véged lesz!

- Képzelheted , hogy érzem magam. - elmondtam mindent Sarahnak a tegnapi napról.

- Nem is tudom mit mondjak. - csodálkozott. - Ekkora véletlent az életben.

- Igen. És azthittem nem tudom miért, hogy ő is ennyire kilesz bukva mint én. Erre látod mi történik. Visszament az exéhez és együtt nevetgélnek miközben én szó szerint darabokban vagyok. - fakadtam ki ,de ezúttal a sírást sikerült visszatartanom. - De tudom mit kell tennem.

- Ne rémíts meg ezekkel a szavakkal! Mit akarsz tenni? - kerdezősködött.

- Majd meglátod. - vágtam rá határozottan.
És tényleg az is voltam.
Tudom, hogy mi ütne be Natenek ha megtenném.
Azthiszi csak ő tud bántani és fájdalmat okozni.
Bár tudom, hogy most a gyűlölet és bosszúvágy hajt ,mégsem tudom elengedni a gondolatot, hogy viszonozzam az előbbi kis játékát Oliviával..