Ne engedj el! [befejezett]

tizenhatodik fejezet

• Lizzy szemszöge •

- Köszönöm ,hogy eljöttél. Már akartam veled beszélni csak tudod Nattel amikor együtt voltunk ,ő nem különösebben értékelte még azt sem ha csak rám néztél. - magyaráztam.

- Hát igen Nate egy igazi seggfej! - vágta rá.

- Igen , azt hiszem ebben egyet értek! - nevettem el magam.

- Mi történt köztetek? - érdeklődőtt. - Egyik nap még halálosan szerelmesek voltatok most meg már újra Oliviaval van.

- Hát ez egy hosszú sztori. - a kezemet tördeltem.

- Ez itt pedig egy hatalmas park. Szóval ráérünk. - biztatóan rám mosolygott, ami jól esett.

Kicsit bűntudatom van amiért arra akarom használni Logant,hogy Nateet bosszantsam , de akkor eszembe jut, hogy ő is ezt teszi Oliviával.

Másnap direkt korán keltem és hagytam Sarahnak,hogy átalakítson.
Mostantól nem akarok láthatatlan lenni. Nem akarok én lenni a ,, jó kislány ".
Azt akarom , hogy Nate olyan féltékeny legyen , hogy szinte bele őrűljön.

- Nos mi volt tegnap Logannel? - kérdezte miközben feltett egy kis szemhéj púdert.

- Minden jól ment. Logan nagyon jó fej. Kedves volt és végig hallgatott. - mondtam. - És meghívott a szülinapjára is hétvégén. Egy nagy bulit szervez. - feltettem egy szájfényt.

- Jöhetek én is? - Sarah izgatott lett a buli hallatán.

- Természetesen! Muszáj,hogy ott legyél ha netán látod,hogy szetesnék kaparj össze kérlek!

- Ez alap. - megöletlük egymást. Sarahra mindig számithatok. Ő mindent megtenne értem. Nincs vérszerinti testvérem, de Sarah olyan mintha a testvérem lenne.

- Később találkozunk. - köszönt el Sarah majd sietett is matekra.
A szekrényemben keresem a kémia könyvet amikor valaki mellettem toppan. Vagyis Nate..
Megragadta a karomat és elhurcolt a lány mosdóba.

- Engedj már el! - kiszabadultam a szorításából.

- Mégis,hogy nézel ki? - nézett végig rajtam.

Rövid comb felé erő fekete bőr szoknyát viseltem , kivágott toppal.

- Szerintem jól! - határozottan válaszoltam.

- Nem öltözhetsz így fel! - parancsolt rám.

- Oke. - ingerülten nevettem. - Te nekem nem parancsolsz! - egyet felé léptem. Közel mentem hozzá és láttam ,hogy libabőrös lesz a nyaka. - Még mindig hatással vagyok rád látom. - súgtam a fülébe mire megköszörűlte a torkát.

- Mégis milyen játékot űzöl?

- Majd meglátod. - mosolyogtam.

A hétvége hamar eljön és már Logan buliján vagyunk. Hatalmas a házuk és szinte itt az egész suli. Jó a hangulat , és most először pár nap után tényleg jól érzem magam. Az utóbbi két napot Logannel töltöttem és segítettem neki az előkészületekben. A szülei nincsennek itthon a sok üzleti utak miatt , ezért örült hogy volt segítsége. Komolyan megkedveltem.

• Nate szemszöge •

- Bemehetünk már végre? - nézek Oliviára aki egy vörös rúzst ken fel magára az autóban.

- Mindjárt kész vagyok.

- Én már tőled vagyok kész. - dümmögöm az orrom alatt.

- Mit mondtál? - kérdez vissza de még mindig a tükörbe bámul amit a kezében tart.

- Azt, hogy most már menjünk. - probáltam mosolyt erőltetni magamra.

Amikor belépünk a házba megragadom Olivia kezét és összekulcsolom az enyémmel.

- Mindig is tudtam, hogy nekünk együtt kell lennünk. - súgta oda majd egy puszit nyomott az arcomra.

Kicsit beljebb érve megpillantottam Lizzyt Logannel táncolni. Eluralkodott rajtam a féltékenység de csak egy pillanatra. Lizzy rámnézett és én gyorsan magamhoz húztam Oliviát aki élvezte a helyzetet. Ott táncoltam vele mint egy bolond , de igazából csak azt akartam , hogy Lizzy lássa elvagyok nélküle. De látszólag nem nagyon érdekelte mert Logan minden figyelmét lekötötte.

Pár perc múlva Olivia eltűnt a tömegben. Ő már csak ilyen, szeret a középpontban lenni.
A szemem sarkából végig Lizzyt bámulom de ő még csak ide sem néz.
Önfeledten nevetgél azzal a kis pöccsel. Logan közelebb lép hozzá és megpuszilja, majd elmegy. Ekkor már végképp betelik a pohár és odamegyek Lizzyhez.
Megfogom a kezét és magammal vonszolom , ki a kertbe a medence mellé.

- Hagyj már! Mégis mi jogon hurcolsz el mindig akaratom ellenére?

- Komolyan összejöttél Logannel azért, hogy engem irritálj?

- Azért vagyok vele mert ezt akarom! - vágja rá. A szeme szikrázik a dühtől.

- Le is feküdtél vele? - teszem fel a kérdést de félek a választól. Rettegek a gondolattól,hogy más is hozzá ért úgy ahogyan én.

- Semmi közöd hozzá! Azzal fekszem le akivel csak akarok! - önelégűlt ördögi vigyorral nézett rám.

- Mi lett veled? - néztem a lányra akit mintha nem is ismernék. - Te nem ilyen vagy!

- Nem tudod milyen vagyok!. - lépett egyet felém. - Csak azt ismered amit engedtem, hogy megismerj belőlem!

- Igazad van. - idegesen bologattam. - Mert az aki most itt áll előttem nem az a lány akit szerettem. - Mutattam rá mire lekevert egy pofont.
Megfogtam a kezét és olyan közel húztam magamhoz , hogy éreztem a szív verését. Ami olyan gyors volt mint az enyém..

- Soha nem fogom hagyni ,hogy mással legyél! - mondtam.

- Nem birtokholhatsz! Nem egy tárgy vagyok! Semmi közöd az életemhez!

-  Gyorsan elfelejtetted úgy látom mit ígértünk aznap a tóparton! - emlékeztettem.

- Azóta túl sok minden történt! Fogd már fel! A szüleink... - becsukta a szemét majd oldalra fordította a fejét.

- Igazad van. - elengedtem.

- Csak...csak hagyj békén. - motyogta.

- Amig ide járunk nem hagylak békén! Nem hagyom, hogy Logannel vagy bárki mással boldog legyél!

- Oké, ahogy akarod! Bármit teszek majd az neked sokkal jobban fog fájni! - nézett rám aztán sarkon fordult és elment.

Komolyan megőrülök!!