ötödik fejezet

7.3K 200 2
                                    

•Lizzy szemszöge

Nate Adams házàhoz tartok Nate Adamsel. Hihetetlen, hogy mibe keveredtem.
Nemsokára megérkezünk egy hatalmas házhoz aminek a felhajtója nagyobb mint a sulink parkolója.
-Komolyan itt laksz? mutattam a házra.

-Igen, de nem nagy szám.- megvonja a vállát.

Nate leparkol majd szinte egyszerre szálunk ki a kocsiból.

-Gyere!-megfogta a kezem és bevitt a házba.
Amint belépünk egy hatalmas lépcsősort pillantok meg.
Jobbra egy nappali míg balra egy étkező található.
Elengedi a kezem majd elindul a lépcsőn felfelé. Én csak állok mivel az ámulattol mozdulni sem tudtam.

-Lizzy ha éhes vagy szólj a szakácsnak és bármit elkészít.-téritett magamhoz majd el is tűnt.
Remek. Egyedül maradtam az ismeretlen ház földszintjén.
Merre lehet a konyha?

-Szia!-köszönt egy kislány miközben a nappaliba értem.

-Szia..

-Ki vagy?-kérdezte.
De kíváncsi.

-Ömmm Nate egy barátja.-válaszolom de nem túl meggyőzően.

-A bátyám barátnője vagy?

Nate erről sem mondott SEMMIT, hogy a húgának mit mondhatok.

-Azthiszem igen?-inkább hangzott kérdésnek mint válasznak..

-Nagyon örülök én Kate vagyok.-felém nyujtotta a kezét.-Kérsz valamit enni vagy inni? Gyere!-még mielőtt válaszolhattam volna ,Kate elindult én meg követtem.

Egy hatalmas konyhában találtam magam , gyönyörű pasztell színek mindenhol. A szakácsok tüsténkedve készítették a vacsorát , az orromat megcsapta a sok sok fimom illat mire a hasam korogni kezdett.

-Ettél már?-lépett mögém Nate egy fekete köntösben. A haja vizes volt , valószínűleg épp a zuhany alól jött ki.

-Ömmm izé nem.-kerestem a szavakat.

-Most akartam megkérdezni tőle nem e éhes!-vágott közbe Kate és megölelte a bátyját.
Nate viszontozta az ölelést és egy puszit nyomott a feje bubjára.
Még sosem láttam Nate Adamset így... olyan emberi!?
Kate elment átöltözni , Nate a hűtőhöz lépett és kivett egy mentes vizet.

-Hazatudnál most már vinni?-szegeztem neki a kérdést.

-Igen. -Belekortyolt a vízbe.- Nem akarsz előtte enni?- kérdezte.

-Nem , kössz csak haza akarok menni végre.-hadartam.

Tíz perccel később haza is értem. A házunk előtt álltunk és igy elnézve a mi házunkat ahoz képest, ahogyan Nate háza kinéz látszik mennyire két külön világhoz tartozunk.

-Várj! -megragadta a karom amikor kiakartam szálni. -Holnap meccs lesz. Íze, azt akarom , hogy ott legyél. Tudod Olivia a pompomlányok kapitánya így ő is ott lesz és akkor látna minket.
A kezével hadonászott közben.

-Rendben. Azt teszem amit akarsz mivel ha úgy nézzük a ,, főnököm" vagy.

-Akkor oké.-bólintott.

Kiszálltam az autóból és becsaptam az ajtaját.

-Jóéjt!-szólt utánam mikor már az ajtó előtt álltam.
Nem néztem hátra , nem válszoltam csak a kulcsot a zárba csúsztattam majd elfordítottam.

Ne engedj el! [befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora