Ne engedj el! [befejezett]

harmincegyedik fejezet

• Lizzy szemszöge •

Amikor kiszállunk a liftből Nate megragadja a karomat és rám néz.

- Csukd be a szemed. - mondta és én becsuktam. - Ezt nem így terveztem de hát. - folytatta majd éreztem ahogy mögém lép és előre teszi a hajamat. - Kinyithatod.
Egy nyakláncot tett a nyakamba amin egy kis szív volt, a hátoldálába bele vésve N+L.

- Köszönöm , imádom! - megcsókoltam de újra felszisszent. - Menjünk, fertőtlenítsük le a szemedet. - kivettem a kulcsot a táskából és kinyitottam az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt Nate ott állt mellettem. - Nagyi? - állt előttünk, karba tett kézzel de látszólag nyugodtan.

- Lám ,lám! - tapsolt kettőt majd Natere pillantott. - Nem meg mondtam neked ,hogy soha ne kerülj az unokám közelébe?

- Asszonyom mégis, hogy tudnék távol lenni tőle? Hiába hozta el ide és próbált elválasztani minket nem jött be a terve! - mondta lazán Nate , aki megfogta a kezemet és maga után vonszolt ki az ajtón.

- Mit csinálsz?

- Magammal viszlek nem hagyom, hogy újra elválasszon tőled! - határozott volt és ettől csak még vonzóbbnak találtam.
Húsz perc múlva megérkeztünk a hotelbe ahol Nate tegnap megszállt.

- Annyira elegem van ! - fakadtam ki sírva, Nate magához húzott.

- Cshhhh. Minden rendben lesz. Nem kell félned itt vagyok.

Két nap telt el azóta, hogy Nattel itt vagyunk a hotelban. A nagyi egyszer sem keresett , nem hívott semmi hírt nem hallottam róla. Biztos vagyok benne ez nem jó jel. Tervez valamit , és még csak elképzelésem sincs arról, hogy mit.
Éppen a zuhany alól lépek ki amikor megcsörren a telefonom.

- Hallo? - szólok bele , a szám ismeretlen.

- Jónapot , én Elizabeth Whiteot keresem. - mondta egy női hang.

- Igen én vagyok. - közben levettem a hajamról a törülközőt.

- A kórházból telefonálok , a nagymamáját tegnap este behozták szívrohamot kapott.

- Hogy mi? - kérdeztem döbbenten,mire Nate felpattant az ágyról és elém állt.

- Mi az? - kérdezte Nate értetlenül.

- Igen rendben azonnal indulok. - tettem le a telefont. - A nagyi kórházban van , szívrohama volt. Most bekell mennem hozzá nincs más rokona rajtam kívül.

- Rendben akkor menjünk.

- Biztos, hogy velem akarsz jönni?

- Igen. Nem engedlek el egyedül! - Nate elkezdett felöltözni , én gyorsan megszáritottam a hajamat és egy fél óra múlva már a korház felé tartottunk.
Eligazítottak minket a 136os kórterem felé.

- Jobb lesz ha egyedül megyek be. - Nate egyetértően bólintott , és leült kint egy székre.

- Haho? - szóltam be amikor kinyitottam az ajtót. A nagyi ott feküdt az ágyon.

- Gyere ,gyere! - mondta halkan.

- Hogy vagy? - léptem közelebb az ágyhoz.

- Jól. - sóhajtott. - Űlj le kérlek. - Leültem az ágy melletti székre. - Ő is itt van? - kérdezte.

- Kicsoda?

- A fiú...

- Nate? Igen ,itt van.

- Hívd be kérlek. - meglepődtem, de gyorsan felálltam és behívtam Nateet is a szobába.