Ne engedj el! [befejezett]

huszonötödik fejezet

• Lizzy szemszöge •

Amikor kezdek magamhoz térni érzem, hogy fáj a fejem. James egy jeges zacskót tart a fejemhez és előttem guggol.

- Jól vagy? Nagyon megijesztettél!

- Igen. Csak nem tudom,lehet leesett a vérnyomásom. - próbáltam menteni a menthetőt.
Nem nagyon mertem jobban felnézni nem akartam szemkontaktusba kerülni Nattel amíg össze nem szedem minden maradék erőmet ahoz, hogy feltudjak állni.

- Gyere. - James felsegitett és belé karoltam mert a fejem még mindig eléggé lüktetett. - Azt hiszem jobb lesz áttenni a vacsorát máskorra. Mi most haza megyünk. - Közölte a többiekkel.

- Termesztésen. - lépett egyet felém James húga. - Jobbulást. - biztatóan rám mosolygott.

- Köszönöm. - kipréseltem egy mosolyt magamból , és össze szedtem magam ahoz , hogy felnézzek. Nate ott állt pár lépésre Lily mögött és egyfolytában engem bámult.

- Akkor jó éjszakát! - köszönt el James és elindultunk a kijárat felé.

Amikor felébredek kávé illatát érzem. Lassan felülök az ágyon és körűlnézek. Nem a szobámban vagyok. Sőt nem is a lakásunkban hanem egy teljesen idegen helyen. Megpillantok egy köntöst az ablak melletti fotelben és magamra veszem. Kilépek a szobából és mivel nem tudom hol vagyok elindulok a kávé illat felé. Amikor a konyhához érek James sűrgölődik a tűzhely felett.

- Jóreggel! - nézett fel egy pillanatra. Helyet foglaltam a konyhapultnál mire elémtolt egy tányért. Ráhelyezett kettő pirítóst amin avokádó krém és tojás volt. Majd öntött egy pohár narancslét.

- Köszönöm. - nagyon éhes voltam így pár perc alatt meg is ettem mindent amit elém pakolt. - Miért nem vittél haza?

- Nem is tudom. Aggódtam érted nehogy legyen valami. Így elhoztalak magamhoz. De ne aggódj a kanapén aludtam. - mutatott a kanapéra amin még nem volt összeágyalva. Elvette előlem a tányért majd bepakolta a mosogatógépbe.

- Nagyon rendes tőled. Hogy érdemeltelek ki? - kérdeztem mire csak elmosolyodott.

- Inkább én,hogy lehet ennyire szerencsés? - mögém lépett és egy puszit nyomott a fejem tetejére. - Lassan indulnunk kell ,haza viszlek utána én bemegyek a céghez. A nagymamád már biztos aggódik miattad.

Pár óra múlva már lezuhanyzotam és átöltöztem. A nagyinak is azt mondtam amit Jamesnek hogy valószínűleg tegnap leesett a vérnyomásom. Mégis,hogy mondhatnám el neki , hogy Nate James húgának a pasija és amikor megláttam szimplán elájultam.
Még most sem nagyon tudom elhinni az egészet. Kicsivel több mint egy év után újra megláttam. És mekkora ironia ez a sorstól ,hogy pont Lilyvel van. Őszintén erre mennyi esély volt? Fel sem fogom.
Lehuppanok a nappaliba a tv elé és bekapcsolok egy filmet. Délelőtt a nagyi sosem jön haza a cégtől , így ilyenkor élvezem, hogy egyedül lehetek.
Már majdnem vége a filmnek amikor kapok egy smst.

,,Szia , Jobban vagy? "
Nem ismerős a szám , ezért gondoltam felhívom. Egyből felveszik.

- Hallo? - szólok bele bizonytalanul.

- Hallo Lizzy? - szól vissza egy női hang. - Lily vagyok! James adta meg a számodat. Csak megakartam kérdezni,hogy jól vagy-e?

- Lily hát persze. - mégis ki mást vártam volna? - Nagyon kedves tőled igen jól vagyok.

- Örülök. Már beszéltem a bátyámmal de azt mondta hívjalak fel téged is. Áthívnálak titeket este , persze csak ha tényleg jobban vagy. - elgondolkodtam. Ez azt jelenti, hogy újra találkoznom kell Nattel. Viszont örökké sem kerülhetem el , hiszen a jövőbeni sógornőm párja.