huszonkilencedik fejezet

4.2K 128 9
                                    

• Lizzy szemszöge •

- Ideje indulni! - szólalt meg Nate egy hosszú csönd után. Annyira jó volt ott ülni a parkban semmit nem csinálni , és együtt lenni. Az sem érdekel már ezek után ha összedől a világ , csak Nate legyen mellettem. - Még nincs vége a napnak! - pattant fel és felsegitett a földről.

- Már elég késő van. - jegyeztem meg. Este volt , de még világos. Olyan hét körül járhatott az idő.

- Dehogy van késő! Még csak most kezdődik az éjszaka. - kacsintott. A gyomromban egyből megmozdultak azok a bizonyos,,pillangók." Nem feküdtünk le amióta újra egymás életében vagyunk. Kicsit rosszul érzem magam amiért pár hete lefeküdtem Jamessel, de eszembe jut Nate vajon hány lányt döntött meg az egy év alatt?
Tudom hülyeség erre gondolni mert nem azokkal a lányokkal van , hanem itt velem.
Összeszedtük a pokrócot, majd beültünk az autóba.
Kezdtem álmos lenni ezért pár percre lehunytam a szememet.

- Szerelmem, megjöttünk. - szolongatott Nate.
Szerelmem? Úristen ez a legcukibb becenév amin valaha szólítottak. És az ,hogy ezt az ő szájábol hallom újabb pillangókkal telik meg a hasam.
Kikászálódtam , és csak akkor vettem észre Nate nem haza vitt hanem náluk.

- Nem! - ráztam meg a fejemet. - Nem megyek be. Az anyád...

- Cshhh nyugi. Nincs itthon. Nem is lesz itthon két napig. Bízz bennem.- megfogta a kezemet és ugy indultunk el befelé. - Várj állj meg itt , máris felkapcsolom a villanyt. - sötét volt semmit nem lehetett látni , aztán egyszer csak:
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!! - kiáltották egyszerre egy csomóan. Konfetti, lufi mindenhol , közben elindult a zene. Itt volt Nate összes barátja majd megpillantottam a legjobb barátnőm.

- Úristen LIZZY!! - szaladt egyenesen kitárt karokkal felém Sarah.

- ohh te jó ég!!! - sikitottam. - El sem hiszem. - öleltük meg egymást , és a sírás is kijött belőlem. Annyira örültem, hogy látom a legjobb barátnőmet. Saraht sem láttam azota miota elmentem a nagyival...

- Annyira hiányoztál!! - szorongatott.

- Te is nekem. - szipogtam. - De mégis hogy?...

- Az egész Nate ötlete volt.

- Tényleg? - néztem Natere aki a lépcsőnél állt a falnak támaszkodva. Odamentem hozzá és megcsókoltam. - Annyira szeretlek. - mondtam , és hozzábujtam.

- Én még annál is jobban. - súgta a fülembe. - Na jolvan , induljon a buli!! - kiáltotta. - És most kisasszony, táncolni fogunk! - fogta a kezemet és bevonszolt a nappaliba. Nate előtt utáltam ezeket a dolgokat de most, hogy ő itt van és az összes barátunk,imádom!!
Félek, hogy mi lesz miután visszamegyünk New Yorkba. De nem , nem akarok most erre gondolni! Szeretném kihasználni minden egyes pillanatát a szülinapomnak.
Nate a többi sráccal a nappaliban biliárdozik , én pedig elvonultam Nate szobájába Sarahval.

- Istenem még mindig alig hiszem ,hogy itt vagy! - mondta Sarah és leült Nate íróasztalához.

- Gyere ülj ide mellém. - paskoltam meg az ágyat magam mellett.

- Ja majd biztos oda ülök ahol ti ketten kufircoltatok. - nevettük el magunkat. - Na és mi a helyzet? Mi ez az egész házasság dolog?

- Honnan...?

- Apukádtól. De most nem ez a lényeg! Szereted azt a pasast?

- Sarah ez nagyon nagyon bonyolult.

- Ez egy egyszerű kérdés kislány!

- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - szeretem de nem úgy. Érted? Az elmúlt hónapokban amikor már tényleg próbáltam Natere nem gondolni , jó volt Jamessel. Mintha a legjobb barátom lenne. - tördeltem a kezemet. - És le is feküdtem vele.

Ne engedj el! [befejezett]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant