HOLDUDVAR ( WOLFSTAR )

ÖTÖDIK FEJEZET

Szeretnék hinni abban, hogy idővel könnyebb lesz. Talán nemsokára már rálelek a megoldásra, amely megmenthet.
Nem vágyom másra, csak egy nyugodt, egészséges életre.

Olyanra, ahol nem vagyok sápadt, nem görcsöl a gyomrom mindent holdciklusban, tartva attól, hogy mit hoz az éjszaka.

Egy olyan életre, ahol szabadon... szerethetek.
Ahol a fiatalkorom nagy része nem a rettegésről szól, és arról, hogy attól kelljen tartanom, hogy akaratom kívül bántok másokat.

━ Miért lógatod így az orrodat? - löki meg a vállamat finoman Sirius.

Felé pillantok és látom, hogy nincs nála a bőröndje. Unottan dugja zsebre a kezeit, miközben a cigaretta ott lóg a szájában.
Nincs sál a nyakában, csak egy kabátot visel a kigombolt ingjén.

Megfog fázni. - gondolom, de inkább nem jegyzem meg neki.

━ Te nem mész haza? - kérdezem értetlenül.

Beleszív a cigarettába, majd összecsitpenti a két ujja között és kiveszi a szájából. Kifújja a füstöt mielőtt válaszolna.

━ Nincs kedvem egy újabb botrányhoz. - feleli felém sandítva. - Az öcsémnek egyébként is jobban fognak örülni.

━ Nem lesz... ebből baj?

Halványan elmosolyodik a kérdésemen.

━ Ismersz már, Holdacska. Megoldom. - feleli elégedetten, majd visszateszi a szájába a cigarettát.

Megvárjuk, hogy James, Lily és Peter megérkezzen, majd miután elbúcsúzunk tőlük, csak figyeljük, ahogy a vonat elhagyja a roxmortsi állomást.

Ezzel pedig az őszi szünet hivatalosan is kezdetét veszi.

Csak kevés diák maradt a Roxfortban.
Ilyenkor ez teljesen normális igazából.
Vannak olyanok, akik a családjuk miatt nem mennek haza.
Mint például Sirius.
És vannak, akik nem tudnak hazamenni.
Mint például én.

Vagyis hazatudtam volna menni, de egyedül lettem volna otthon, ugyanis anya és apa elutaztak, hogy megünnepeljék a házassági évfordulójukat.
Jobbnak láttam ha inkább maradok, és tanulok a vizsgákra. Persze Sirius szokásához híven meghiúsította a terveimet.

━ Ne legyél már ilyen! - nyaggat a kanapén fetrengve.

A Griffendél toronyban rajtunk kívül csak kevesen maradtak. Két ötödikes lány, három hatodikos fiú, és egy másodikos fiú a lánytestvérével.

━ Emlékszel, amikor egyszer dacból maradtunk itt? - kérdezi tovább fecsegve Sirius.

Bár valahol tudom, hogy folytatnom kéne a házi feladatomat, de nincs már erőm hozzá. Felkelek az asztaltól és odaülök mellé a vérvörös kanapéra.

━ A szüleim kiborultak! - felelem erre. - Elakartak tiltani tőled... - mosolygom meg az emléket.

━ Nem csodálom. Egy ilyen családdal, mint az enyém... - rázza a fejét. - Nem megyünk le a tóhoz? - vált témát hirtelen.

━ Most? - húzom össze a szemöldökömet. - De nemsokára lemegy a nap...

━ Csak gyere! - pattan fel és húzni kezd maga után.

━ Na, ne rángass már légyszíves! Hadd öltözzek fel! - tiltakozom. Megforgatja a szemeit.

━ Majd én felmelegítelek, ha fázol!